Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-10-30 / 22. szám
BARCSAY JENŐ LEGÚJABB MŰVEIRŐL A nyolcvanharmadik életévében járó Barcsay Jenő legújabb munkáit állította ki a Műcsarnok. Pontosan annyit, amennyi jól elfért a kamarateremben. Sem többet, sem kevesebbet. Barcsay nem hiába mestere az arányoknak, a térnek, a formának; a mértéktartás művészetéből is példát ad. Negyven és egynéhány kép, amely közül tizenöt az idén készült — ennyi most a megmutatni valója. Szigorúan válogatott témában, méretben egyaránt. A monumentális, figuratív művészetét egyetlen freskó terv képviseli. A többnyire fekete mezőjű vásznakon itt-ott egy-egy szürke, barna folt, és a domináns szín bizonytalan kontúrral olvad össze. A művészettörténeti skatulyák szabványértelme szerint valamennyi nonfiguratív alkotás, de mégsem az. Nem is absztrakt képek, pedig már-már egyszerűek, mint egy matematikai képlet. Rejtélyesek is, mint a már csak a végső vonalakat meghúzó mesterek művei, oly módon, hogy bár áttetszőén világosak, talányosak is. Mitől válik egyénivé, sőt fájdalmasan líraivá egy fekete téglalap közepén egy fehér négyzettel vagy két átlós színes vonallal — mindez rejtély. Persze, az arányok, a belső ritmus, az aranymetszés ... Témájukat tekintve a képek a festői tér, a forma, a ritmus problémáival foglalkoznak, amelyek kutatásáról Barcsay sohasem mondott le. Szívósan követte belső ideálját, s jutott el olyan egyszerűségig, amely a szó mindennapi értelmében már maga a szépség, anélkül, hogy az akarna lenni. Egy alkalommal arról beszélt Barcsay mester, hogy Mondrian képeit szemlélve, jólesett látnia: néha reszketett a keze, itt-ott megbicsaklott, másutt pedig a színfoltjai túlságosan érintkeztek a kontúrokkal. „Talán éppen ezért olyan meggyőzőek, élőek a képei, s így sokkal inkább szólnak az emberhez” — mondta. Barcsay változatlanul hisz abban, hogy a lényege mindennek a szerkezet, amelyet fölismerni, s szüntelen kutatni hivatása és kötelessége. E szerkezetnek a szerepe nem zárja ki természetesen a színek, tónusok roppant finomságát, amelyek képein síkbeli architektúrát alkotnak. Így együtt látva, megérteti velünk azt is, amit külön-külön talán-talán nem fogtunk fel. Barcsay munkássága tovább mélyült, újabb szintézis felé halad. Puritán rendje még feszesebb lett, s a kontúrok még bizonytalanabbak. Mondjam azt, hogy élőbbek...?! Paradoxonnak tűnik, de így igaz. CSAPÓ GYÖRGY Képeinken Barcsay Jenő legújabb alkotásait láthatjuk. Az idős mestert műtermében GÁBOR VIKTOR látogatta meg, a házasságkötő termi mozaikot és a műcsarnokbcli festményeket SOMFAI ISTVÁN fotózta 24
