Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-10-30 / 22. szám
LÁTTA MÁR? EMLÉKÉRMEK ZENE m > v- % _ Fazekasságáról ma már Európa-szerte ismert falu Magyarszombatfa. Vas megyében egyedül itt működik kerámiaüzem, amely mintegy 250-féle termékének zömét exportálja. Az agyagművesség múltja a régészeti leletek alapján itt valójában az őskorba nyúlik vissza, az ősember is felismerte és felhasználta a környéken található, jól formálható agyagot. Cseréptöredékek sora bizonyítja ezt. A máig élő fazekaskultúra azonban folyamatosan talán csak a XVII. századtól honos e tájon. A XIX. század közepéig egy céhszervezet tagjai voltak az itt dolgozó gelencsérek, s még ekkor is szinte minden családban volt egy agyagfaragó mester. A helyi kerámiagyár a mesterség gazdag múltjának bemutatására megvásárolt és berendezett egy fazekasházat. A boronafalú, füstöskonyhás ház mellé egy égetőkemencét is fölállítottak. A kör alapú, boglya alakú kemence teteje — a négy lábon álló zsúpfedél — égetéskor leemelhető. A fazekasház a paraszti életmódot is őrzi berendezésében, ugyanis az itt élő mesterek egyúttal földtulajdonosok is voltak, s a földművelés és fazekasmunka egységbe olvadt tevékenységükben. A múlt század végén, e század első felében, ha a föld nem termett eleget — a rossz minőségű talaj miatt ez gyakran megtörtént —, a cserepek segítették megélhetéshez a gazdákat. Ha egy-egy szekérre való edény összegyűlt, nyolcszázezer darab, akkor útra kerekedtek, s Somogy, Zala és Baranya megye falvait járva árusították. A faluzó fazekas gabonáért adta edényét: egyszer vagy kétszer telemerítette búzával, rozszsal a vásárló a korsót, fazekat, s a gelencsér zsákjába öntötte, így lett övé az edény. Magyarszombatfán és a szomszédos falvakban ma is el lehet látogatni dolgozó gelencsérekhez, köztük néhány népi iparművészhez, a hagyományokat hűen folytató mesterhez is. SOÓS KÁLMÁN FOTÓ: BOROS JENŐ A Budavári Palotában — amelynek épülettömbje Budapest egyik kultúrközpontja lesz, ha a — Széchényi-könyvtár gazdag anyagának is otthont adhat végre — 1976- ig a Munkásmozgalmi Múzeum és a Budapesti Történeti Múzeum nyitotta meg tárlatait, a Magyar Nemzeti Galéria anyagát pedig 1976-ban költöztették fel a Palota B, C, D épületeibe. A Galéria a magyar festészet legbecsesebb alkotásait őrzi: ezért a méltó otthonba költözés alkalmából 1976-ban három, majd 1977- ben újabb három magyar festőművész emlékére bocsátott ki a Magyar Nemzeti Bank 200 forintos ezüstérméket. Az előlapja mind a hat érmének azonos: fő motívuma a képzőművészeti címer — nagy alakú pajzson három kisebb — pajzs. (Kiss Nagy András szobrászművész terve.) Derkovits Gyula portréja a művész önarcképének alapján került az 1976-os sorozat egyik érméjére (Kiss Nagy András). Munkácsy Mihály emlékét egyik híres festményének, a Rőzsehordónak főalakja őrzi (Csikszentmihályi Róbert), Szinyei Merse Pálra pedig Ruhaszárítás című képének részlete utal (szintén Csikszentmihályi Róbert terve). Az 1977-es sorozat egyik 200 forintosa Mányoki Ádám Önarcképét fogalmazta át a kisplasztika nyelvére (Kiss Nagy András), Csontváry Kosztka Tivadarra ugyancsak önarcképével emlékeztet Garányi József terve, Rippl Rónai Józseftől pedig szecessziós korszakának egyik kiemelkedő darabját, a Kalitkás nőt vette át Csikszentmihályi Róbert. LIENERNÉ KRASZNAI KRISZTINA Kétségtelen: a ma oly divatos nosztalgiahullám a hangversenyrendezőket is utolérte. Az Országos Filharmónia a régi idők helyszínére, a Pesti Vigadóba hívja közönségét hait olyan koncertre, melynek műsora — kis változtatással — azonos az egykorival. A régi idők hangulatát idézik fel a műsoron a korabeli plakátok is. Mindjárt az első plakáton ez olvasható: ,,Szerdán, 1893. november 8-án, esti 7 V2 órakor a magyar királyi operaház zenekarából alakult és Erkel Sándor karnagy úr elnöklete alatt álló filharmóniai társaság Nikisch Artúr karnagy úr vezénylete mellett filharmóniai hangversenyt rendez a fővárosi vigadó nagy termében.” Az első filharmóniai hangverseny 40-ik évfordulója alkalmából rendezett esten először játszották Erkel Ferenc Magyar ünnepi nyitányát filharmóniai hangversenyen, azután Beethoven VII. szimfóniája következett, azzal a megjegyzéssel, hogy ez a zenemű volt az 1853. évi november hó 20-án megtartott legelső filharmóniai hangverseny megnyitó száma. Wagner ,,Waldweben”-jét játszották a Siegfriedből és végül Liszt Les Preludes című szimfonikus költeményét. Kilencven évvel később, 1982. november 23-án, kedden, ugyanezt a műsort Ferencsik János vezényli. Nevezetes Brahms-est lesz december 13-án a Vigadóban. A Magyar Rádió és televízió szimfonikus zenekarát Lehel György vezényli, közreműködik Jandó Jenő. Műsoron a II. szimfónia és a dmoll zongoraverseny. Százhárom évvel ezelőtt (és két nappal korábban), „1879. deczember 10-én esti 8-adfél órakor” ugyanitt, Erkel Sándor vezényelt és Brahms „János” zongorázott. Zongoraversenyét először adta elő és D-dúr szimfóniáját maga dirigálta. (A Chmel és fia raktárából való zongorán még Liszt Mefisto-keringőjét is eljátszotta.) A körszék 3 forint volt, a karzati zártszék 1 forint 50 krajcár. A jegyeket már akkor is a Rózsavölgyi és társa zeneműkereskedésben és a pénztárnál lehetett megvenni. Persze olyan nosztalgiaestek is lesznek, amelyeken annak idején anyáink, nagyanyáink is ott lehettek. Az 1928. február 29-i vidám filharmóniai esten, amelyet Bruno Walter vezényelt (decemberben Ferencsik áll a Magyar Állami Hangversenyzenekar élén). S még egy koncertet említünk: az 1929. november 21—i Bach—Mozart zenekari estet Edwin Fischer vezényletével. Szerepelt a Palestrina kórus, Arkandy Kathleen, Kreszné Sztojanovits Lily, Basilides Mária, dr. Székelyhídi Ferenc és dr. Győri Pál. Ennek az estnek a műsorát a jövő tavaszon, március 1-én Kórodi András vezényli. Vajon hányán hallgatják majd ugyanazt a műsort az akkori koncertlátogatók közül? — h — f
