Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-10-30 / 22. szám
Történelmünk képekben WndfcUüll hl »dili 66. n HQDUZEI1ET Megtörtént a hadüzenet! Frigyes főherceg a generalisszimus A végzetet egy revolvergolyó szabadította el, amellyel egy boszniai szerb diák, Gavrilo Princip 1914. július 28-án délelőtt megölte Ferenc Ferdinándot, a Monarchia trónörökösét. Az események azóta jól ismertek a trónörökös boszniai látogatásától, s a szarajevói díszfelvonulástól kezdve a merényletig, a háborús szenvedélyek felkorbácsolásától a hadüzenetig. A történteket mégis, ma is sokan véletlennek tartják. Pedig a végzet ezúttal nem volt sem vak, sem névtelen. Imperializmusnak hívták, s a nagyhatalmak már hosszú évek óta oldozgatták kötelékeit. A merénylet híre első hallásra inkább szenzációt keltett, mint felháborodást. Ferenc József ischli nyaralójában az igazságos Isten akaratában való megnyugvással fogadta a hírt, akárcsak magyar miniszterelnöke, Tisza István, geszti birtokán. A háborús párt, különösen a harcias Conrad von Hötzendorf vezérkari főnök azonban ki akarta használni a trónörökös pár meggyilkolása keltette részvétben rejlő lélektani előnyt a Szerbiával már évek óta tervezett leszámolásra. S amikor a bécsi kormányférfiak tervükhöz megkapták Berlin jóváhagyását, azon nyomban megindult a háborús készülődés. Bár az események ismeretesek, az okok, összefüggések, a titkos motívumok még ma sem eléggé. Itt van mindjárt az első kérdés: ha egyszer a Monarchia katonai és diplomáciai vezetői elhatározták a háborút és elnyerték Németország támogatását, miért nem vezényeltek azon nyomban tüzet? Nem tehették, mert akadt egy kormányfő, aki ellenezte a háborút: Tisza István. Éppen Tisza, az erős kezű, aki később olyan energiával vetette magát és az országot a háborúba? Igen, Tisza kezdetben a Monarchia szempontjából fölöttébb kedvezőtlennek ítélte a nemzetközi erőviszonyokat. Ügy vélte, hogy az egyetlen megbízható balkáni szövetséges, Bulgária teljesen kimerült, s Németország határozottan rokonszenvezik Romániával, amelynek erdélyi betörésétől a magyar vezető réteg erősen tartott. Tisza csaknem két hétig ellenállt. Ám végül is osztrák és német politikusok, katonák meggyőzték róla, hogy az időpont a központi hatalmak számára, kedvező, az idő az antantnak dolgozik, továbbá garantálták, hogy Románia semleges marad. De hát milyen alapon vádolta a Monarchia a szerb kormányt, miért küldött a címére ultimátumot? Vezetői azt állították, hogy Szerbia a felelős a Monarchia-ellenes agitációért és a sorozatos merényletekért. Igaz volt ez a vád? Tudhatott a szerb kormány a trónörökös elleni merénylet tervéről? Pasic szerb kormányfő mindvégig tagadta a vádat. Egyik minisztertársa azonban 1924-ben elárulta — amit más dokumentumok is valószínűsítenek —, hogy A Irónírüküs lesz i parancsírtiszlje A király elutazik Ischlból ■ a. «• Ur. kmtmtm HMM Imi «• Hüll riftiilw • ) a szerb kormány értesült a merénylet tervéről, nem helyeselte, de nem tudta megakadályozni. A bécsi kormányt pedig az adott hazai hangulatban nem merte értesíteni ... Valóban úgy látszik, hogy a szerb kormányt terheli némi felelősség a történtekért, legalábbis az illő figyelmeztetés elmulasztásáért, csakhogy 1914 júliusában az osztrák kormány erről mit sem tudott. Éppen ellenkezőleg, július 13-án jelentette a Szarajevóba küldött különleges vizsgálóbiztos, hogy semmi nem bizonyítja a szerb kormány bűnrészességét. A Monarchia államférfiad, köztük most már Tisza is, abban a tudatban írták meg és küldték el a végzetes ultimátumot, hogy a szerb kormány ártatlan. Pasic kormánya viszont mégsem az ártatlanság morális alapján utasította el július 25-én az ultimátum lényeges követeléseit, hanem azért, mert Oroszország és Franciaország erre bátorította és buzdította. Mindkét ország a francia elnök, Poincaré július 20-i pétervári látogatása alkalmával — Anglia csatlakozására számítva — úgy ítélte meg az erőviszonyokat, hogy az antant fel tudja venni a harcot a központi hatalmakkal, így aztán a szarajevói merénylet csakhamar túlnőtt a dinasztikus érdekeken, s a balkáni affér a vi-10
