Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-10-16 / 21. szám

— Ez most olyan ... olyan semmi tér! — állítja határozottan Bugár-Mészáros Károly, a Műemléki Felügyelőség szakembere. És építészeti szempontból igaza is van: a Szeged-alsóvárosi templomot aprócska, jellegtelen házak veszik körbe, egyiken sem akad fenn a szépet kereső szem. És mégis: szép ez a Mátyás tér, legalábbis nekem tetszik, mert megfelel nevének: térés-tágas, és így minden oldalról láttatni engedi ezt az egyszerűségében is pompás, szerénységében is monumentális istenházát, amelyet Mátyás királyunk 1465-ben kezdett építtetni a ferences barátok számára.

A templom története meglehetősen viszontagságos. Már a kezdet is balszerencsés volt: elfogyott a pénz, vagy harminc esztendeig állt félig készen, befejezetlenül az épület, míg tető alá

nem került, s 1503-ban felszenteltetett. Aztán a török időkben tönkrement a tornya, megáztattarongálta a nagy vízár, a sekrestye szépen vasalt ajtaján ma is olvasható a belé faragott tanúság: „Az víz it vöt 1879 március

12.”. Végül az utolsó nagy háború elpusztította tetőzetét, ablakait, azóta is befalazva vakoskodik közülük öt.

De még így, ennyi viszontagság után is, gyönyörű ez az alsóvárosi templom, amely most újjászületésre vár.

Négy szakaszban

— Tizenegy éve vagyok itt, azóta folynak a tárgyalások a templom restaurálásáról, s most, végre, megkezdődhetett a munka — mondja Hamvas István prépost. És valóban: állványzat fekszik a

24