Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-10-16 / 21. szám
PllÖOHIfi n?RlMftOOM a miÉP^v kezdte. A vaskereszt kétszer is jó szolgálatot tett. („A zubbonyom alatt viseltem valamennyi kitüntetésemet, mert egy munkaszolgálatosnak ugye nem lehettek érdemei? Sehogyan sem értették, hogyan kaphattam meg ezt a kitüntetést, de még a Gestapo is tiszteletben tartotta"). Liebmann túlélte a mészárlást, de felesége és kislánya nem menekült meg. Amikor a szegedi zsinagógában az elhurcoltak cipóit válogató asszonyokat fényképezte, akkor gondolt először az önkéntes halálra ... („A zokogó asszonyokat katonákkal kellett felváltani, mert mindenki elhalt hozzátartozója cipőjét vélte felismerni") A szegedi szovjet katonai parancsnokság némi élelemért és egy pufajkáért fotósként foglalkoztatta. Aztán, mint az első fényképész szövetkezet megalapítóját, sztahanovista oklevéllel tüntették ki. („Bizonyára azért kaptam, mert pillanatfelvételeket készítettem és persze sokat...”) Muzeális értékű gépeivel olykor még ma is fényképez. Legutóbb a szegedi levéltár és a Magyar Távirati Iroda vásárolt Liebmann egyedülálló archívumából. („Lefényképeztem én a század valamennyi jelentős politikusát és művészét,, aki csak megfordult Szegeden. Házi fényképésze voltam Szent- Györgyi Albertnek és Löw Emanuel rabbinak is. A világsajtó az én képeimmel volt tele, amikor Szent-Györgyi Nobel-díjat kapott. Engem most hagyjanak, mondta, menjenek a í.iebmannhoz”) Hogy miért Liebmann életérői írok és miért nem a képeiről? Azért mert a kettő - egy, és elválaszthatatlan. Valamennyi fotója életének és korunknak a lenyomata. Tragikus, véres, küzdelmes, képes történelem. LINTNER Liebmann Béla szegedi fotóriporter, a szakma legöregebbje, 83 esztendős. Élete kész regény, amelybe a főhős neve helyére sokak neve beírható. Sorsa a magyar zsidóság sorsa. A gazdag család egy balulsikerült tőzsdei spekuláción elveszítette vagyonát, ezért a kisebbik fiút egyetem helyett optikusinasnak adták. „Bár jól tudtam üveglencsét csiszolni, hamarosan mégis az üzletbe kerültem, mert a főnök véleménye szerint eladni még jobban tudtam”. Karrierje gyorsan „ível”, hiszen a szarajevói merénylet után a katonaköteleseket mozgósították, Liebmann Bélát hamarosan üzletvezetővé nevezték ki, aztán maga is angyalbőrbe kényszerült. Bátorságáért („Azóta megtanultam, hogy semmire se jelentkezzem önként") és egy parancsmegtagadásért, amellyel híradósként megmentett egy szakasz bekerített német katonát — vaskereszttel tüntették ki. A kitüntetésről egy német tábornok személyesen intézkedett... („Talán a nevem hangzása miatt svábnak hittek?”) Lelkes amatőrként indult fotóriporteri pályája és kapcsolatai révén hamarosan a fővárosi lapok sokat foglalkoztatott szegedi tudósítója lett. Munkája során kapcsolatba került neves politikusokkal és híres művészekkel. A „Foto: Liebmann” lassan fogai, lommá vált a színházi életben. Karády Katalinhoz is baráti szálak fűzték. („Nem tagadom, én is szerelmes voltam bele, természetesen többszörösen is esélytelenül ...”) Egy alkalommal Karádyt fényképezte egy katonatiszt társaságában, akiről kiderült, hogy a helybeli katonai kórház parancsnoka. így, Karády közbenjárásával egy zsidó fiút megmentettek a biztos haláltól. Az első világháború kitüntetettje a második világháborút munkaszolgálatosként
