Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-09-18 / 19. szám

Gondolatok eg/ kiálláshoz Ha létezne valamiféle statisztika arról, hogy a különböző nemzetek művészeinek el­ső „zarándoklatja” melyik országba, ponto­sabban városba vezet, bizonyosan Párizs len­ne az. Itthon pedig állíthatom, hogy így van, hiszen a francia szellem hatása történel­münk során gyakran kimutatható. Képző­művészeink legjobbjai nyertek tudást és ih­letet ott. A magyar írót béklyózza a szó, csak magyarul alkot, a festő és a szobrász szá­mára azonban nem eszköz, nem anyag, te­hát nem is korlát az anyanyelv. Sok festőművész vallja ma is — és ki vi­tathatná? — megméretni, szembesülni a vi­lággal, igazolva látni a maga választotta utat, vagy éppenséggel életre szólóan nagyot bukni csak a festők városában, Párizsban lehet. Hogy hiszünk-e mi ebben, vagy sem, aligha lényeges. Bizonyság akad rá éppen elég. Ismerünk sikeres életpályákat és ke­serű kudarcokat. De akik kellő tehetséggel és kitartással meg tudták valósítani ideáikat, azok tovább éltetik ezt a hitet. Amikor Picasso Guernicája hazakerült Spanyolországba, senki sem vitatta: ott a he­lye. Picasso spanyolnak vallotta magát élete végéig, művészete nélkül nincsen XX. szá­zadi piktúra, mégis aligha alkothatta volna mindezt a hazájában. Népét és szülőföldjét azonban sosem tagadta meg. Jó néhány magyar alkotó is a külföldi ér­vényesülés útját választotta. Azt persze nem állíthatjuk, hogy valamennyien a művészi önmegvalósítás fentebb vázolt okán próbál­tak szerencsét a világban. Kötődésük és tisz­teletük a szülőföld iránt mégis sokukban megmaradt. Ennek számos jelét láthattuk és tapasztalhattuk az elmúlt két évtized során. Jó néhány, a művész és hazai közönség szá­mára egyaránt fontos kiállítás és adományo­zás jelzi, nemzet és fia, odafigyel egymás út­jára. A külföldön élő magyar művészek máso­dik magyarországi kiállítása előtt hónapok­kal már a bőség zavarával küzd a zsűri. A szervezők elképzeléseit messze meghaladta a jelentkezők száma. A december 17-én nyí­ló Műcsamok^beli kiállításra csaknem há­romszáz művész küldte haza alkotásait. A nemes önigazoló szándék, amely a művésze­ket vezérli, éppoly dicséretes, mint a lehető­ség a bemutatkozásra. Sokan persze már nem ismeretlenek, néhányuk világhírű, és ami talán fontosabb, itthon is valódi értékeik szerint ismertek. Olyan művek kerülnek majd a Műcsarnok falára, amelyek a ma­gyar kultúra számontartott kincseivé vál­hatnak. A decemberben nyíló „Tisztelet a szülő­földnek” című képzőművészeti seregszemle előtt most néhány. Franciaországban élő ma­gyar alkotóval ismerkedjünk meg. (Lintner) 1-2. Nicolos Schöffer alkotásai 3. Nicolas Schöffer 4. Lucien Hervé 5. Sigismond Kolos-Vary 6. Hervé: Mur c. munkája 7. Rozsda Endre és Csernus Tibor 8. Trauner Sándor 9. Trauner-díszlet az „Irma, te édes” c. filmből 10. Victor Vasarely 11. Vasarely kiállitóterem Claye Saully-ben 24 SV

Next

/
Thumbnails
Contents