Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-09-18 / 19. szám
kekkel. A Debreceni Nyári Egyetemen találkoztam Lőrincze tanár úrral, s az ő anyanyelv szeretete, ügybuzgalma indított arra, hogy megpróbálkozzam a magyar nyelv tanításával. Már az első év fényes sikert hozott, mert a húsz jelentkező indulásnak szerintem igazán nem rossz. Többségük sokadik nyelvként tanulja a magyart, szorgalmasak, tudják, hogyan kell nyelvet tanulni. Megkérdeztem, persze, miért vágtak bele ebbe a könnyűnek igazán nem nevezhető feladatba. Többnyire a turizmust emlegették, olyan is akadt közöttük, aki egy magyar szakácskönyvet szeretne „perfekt” megérteni. Nem titkolom, hogy szűkebb pátriámat, Szolnokot is igyekszem népszerűsíteni. Képzelheti, menynyire örültem, amikor a szolnoki strandon találkoztam egy tanítványommal aki akkor már negyvenkettedik (!) napja nyaralt a Tisza partján. Dorogi Gizella — Hollandiából — egyelőre mint két szöszke kisfiú anyukája vett részt a tanfolyamon. Nem mintha ez a státusz nem igényelne alapos felkészültséget, naponta körültekintő, gondos nevelőmunkát. Ám jómagam biztatnám, gyűjtsön maga köré taníts ványokat, oly mély érzésekről és oly erős pedagógusi vénáról tanúskodva beszélt arról, hogyan igyekszik magyarságtudatot — pontosabban, ahogy ő fogalmazta meg — kétkultúrá jóságot plántálni gyermekeibe. Nem csupán a nagyszülőknél töltött öcsödi nyarak szolgálják ezt a célt. Az ifjú anyuka így beszélt tapasztalatairól: — Nagyobbik fiammal, Miklóssal hároméves koráig én csak magyarul, férjem csak hollandul beszélt. Aztán jött az óvoda, a barátok, s a holland egyre inkább előtérbe került. Istvánnal, a kisebbikkel aztán csak hollandul beszéltünk. A magyar vers, tánc, játék, ének azonban továbbra is otthonunkban maradt, s az esti mesék is hol magyarul, hol pedig hollandul hangzanak el. Mindezt nem csinálom valamiféle szigorú rend szerint. így elértem, hogy a gyerekek örülnék a magyar szónak, barátaiknak büszkén emlegetik, hogy az ő anyukájuk magyar, s ha nálunk vendégeskednek, a holland gyerekeknek is megmutogatják magyar könyveiket. Azt szeretném elérni, hogy mindkét nép kultúrájából épüljenek, a holland és a magyar kultúráiban is otthonosan mozogjanak. Az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége nevében Szamosközi István nyugalmazott református püspök, a Magyarok Világszövetségének az alelnöke búcsúzott a debreceni tanfolyam résztvevőitől. — Öröm akkor keletkezik az emberi lélekben — mondta — ha valami beteljesül. De a reménység öröme is éltet bennünket. Ügy vélem, e kétféle öröm érzésével lehetünk most együtt, mert hasznos munkát végeztek, amit remélhetően kamatoztatnak majd a következő tanév során. És abban is bízom, hogy Isten segítségével jövőre is itt üdvözölhetjük önöket debreceni tanfolyamunkon. (balázs) 1. A záróünnepségen Szamosközi István református püspök, o védnökség tagja búcsúzott a résztvevőktől 2. Ginter Károly vezetésével az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének új tankönyvsorozatáról beszélgetnek a tanfolyam résztvevői 3. Rita Bonivart (Svédországból) átveszi a tanfolyam oklevelét a Debreceni Tanítóképző Főiskola főigazgató-helyettesétől, Földesi Bélától 4. Herterich Katalin, a svéd pedagóguscsoport vezetője 5. Kari Irén, a Német Szövetségi Köztársaságban tanítja a magyar nyelvet 6. Évek óta igen népszerűek Assendelft Krisztics Ilona magyar tanfolyamai a rotterdami Volksuniversiteiten 7. Dorogi Gizella Hollandiából FOTÓ: GABOR VIKTOR Az óceánrepülő és a nagynéni Krug László egy esztendővel ezelőtt éppen úgy repülőgéppel érkezett Budapestre, mint az idei nyár derekán,. Tavaly karcsú egymotorossal, idén viszont hatalmas utasszállítóval. Amikor 1981-ben Krug László gépe már a Ferihegy betonján megállt, akkor ünnepélyesen fogadták Németh Zsigmonddal, a rádiósával együtt, mert a két repülő megismételte Endresz György és Magyar Sándor hajdani bravúrját. 1982-ben csendben jött rokonai meglátogatására. Krug László most sem egyedül tette meg a hoszszú utat. Űtitársa Braun Veronika, a nagynénje volt, akinek a látogatása meglepetés. 72 esztendővel ezelőtt távozott el Magyarországról és azóta most először látogatott haza. — Tizenkét éves koromban vándoroltunk ki — mondja Veronika néni. — Nagyon régen történt. Nem is tudom már, honnan indultunk. — 72 év után miként szánta rá magát az utazásra? — Laci felhívott telefonon és közölte, hogy megy Herendre. Azonnal döntöttem, hogy én is vele tartok. Akartam látni azt a várost, ahol gyermekkorom éveit eltöltöttem. Hétfőn hívott és csütörtökön már indultunk is. — Mit szóltak az Egyesült Államokban élő rokonai a gyors elhatározáshoz? — Fiam New Yorkban él. öt nem találtam meg, de innen Magyarországról azonnal írtam neki egy lapot. Megírtam, hogy meglepetésszerűen Herendre utaztam. A lányom Chicagóban él, neki telefonáltam az elutazás előtt. — Hogyan érezte magát Herenden? — Csodálatosan. Herenden minden megváltozott, sokminden talán a földből nőtt ki, mint a mesében, az elmúlt hetvenkét év alatt, amióta nem láttam. Amikor elmentem, más nem is nagyon volt, mint egy sor ház és egy templom. Az a jó és szép, amit hallottam róla odakint, az mind igaz. — Hogyan érzi magát az Egyesült Államokban? — Életem középpontja mindig a család volt. Jó házasságot kötöttem. De nem vagyunk egyformák. Annak idején a nővérem is kivándorolt és egy hónap múlva visszatért Herendre, mert neki semmi sem tetszett odakint. Krug Lászlótól azt kérdezzük, miként telt el az elmúlt egy esztendő: — Anyagi helyzetemet kellett rendeznem — mondja —, mert nagyon sokat áldoztam a tavalyi repülésért. Akik figyelemmel kísérték az előzményeket, azok tudják, hogy az Egyesült Államokban élő magyarok adományaiból mindöszsze 1700 dollár gyűlt össze. — Mibe került, amikor 1981- ben a Bonanza-gyártmányú géppel átsuhantak Amerikából a Ferihegyi repülőtérre? — Harmincnyolcezer dollár kellett hozzá. Azt terveztük, hogy Németh Zsigmond és én kölcsönt veszünk fel. Másként történt. Csak én kaptam kölcsönt, és hogy elkezdhessük a vállalkozást, 10 000 dollárt kellett letennem az asztalra. A kölcsönt havi 950 dolláros részletekben fizetem vissza, ez elég nagy megterhelés. — Mi történt a repülőgéppel? — Eladtam, de az a terv foglalkoztat, hogy visszavásárolom. — Repül mostanában? — Műrepülést tanítok. — Mire emlékszik vissza a legszívesebben az 1981-es esztendő nagy repüléséből? — Útközben csak angol szavakat hallottunk, mert a repülés nyelve az angol. Amikor megérkeztünk a magyar légtérbe, magyarul köszöntöttek bennünket. „Gratulálunk a repüléshez” — mondta egy ismeretlen hang. Ez a mondat felejthetetlen. — Mikorra tervez újabb nagy repülést? — Időpontot még nem tudok mondani, de a tervet már kidolgoztam. Szeretnék átrepülni az Északi-sark fölött, de az is lehet, hogy a Déli-sarkot nézem meg a magasból. Krug László két hetes magyarországi tartózkodás után azzal búcsúzott, hogy ezután minden esztendőben kétszer szeretne ellátogatni Budapestre és Herendre, már csak azért is, mert automata esztergapadokkal felszerelt üzeme van és szívesen együttműködne valamelyik magyar gyárral vagy céggel. MOLNÁR KÁROLY FOTÓ: PALFFY JUDIT 15
