Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-09-18 / 19. szám
az elsősorban a konyha volt, hogy túl zsírosán főz, meg a házirend, hogy este tízre már itthon kell lenni, és hogy fél órával később „a fiúk ott, a lányok meg itt”, és hogy tizenkettőkor ..már mindenki muszáj aludni” (szó szerinti idézetek Lindától). Dicsérték nagyon a szakköröket, a citerázót, a fafaragót, a kerámiát, a népi táncost egyaránt. Dicsérték a tanárokat, a'kik nagyon kedvesek, és akik — helyesen — úgy alakítják-módosítják a tantervet, a foglalkozások témáit és módszereit, ahogyan a gyerekek érdéklődése megköveteli. Igaz, viszont, hogy ahány növendék — annyiféle érdeklődés. Marianna kedves tárgya például a magyarságismeret. — Én nem is gondoltam volna, hogy a magyaroknak ilyen gazdag történelmük van — vallja be, s beismeri azt is, hogy a sok mindenből, amit tanul, csak a fele marad meg benne. — De nem baj! Majd otthon elolvasom az egészet még egyszer ... Felicie de Gerando Telekinek, aki először van itt, s aki még nem is beszéli a magyart, szintén vannak tervei. A 18 esztendős lány, aki Teleki Blankát, Teleki Lászlót és Brunszvi'k Terézt tartja számon ősei között, diplomatának készül, és az UNESCO-ban, a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséért akar majd munkálkodni. Ezzel is, meg azzal, is, hogy szeretne mélyebben megismerkedni Magyarországgal, függ össze terve: a következő évben már a debreceni nyári egyetemein kíván részt venni, ha ugyan addig sikerülne megtanulnia magyarul. Talán hozzásegíti ehhez az a meghívás is, amit Martonvásárról, Brunszvik Teréz, az első magyar óvoda, az „Angyalkert” megalapítója egykori pátriájából kapott. De őszintén szólva, azért nem minden sikerül mindig úgy, ahogyan a pataki kollégium lelkes tanárai és hallgatói elképzelik. A „Kispiricsi faluvégen folyik el a kanális” kezdetű népdalt Kati néni (azaz Kovács Barnáné) segítségével nem egészen öt perc alatt helyes szövegejtéssel, tiszta dallammal, pontos ritmusban fújta az egész társaság, holott legtöbbjük soha sem hallatta a hírét sem Kispiricsnek, sem kanálisának. Lindánk is úgy énekelte, hogy „Lúd lába a tálba, Jó lesz vacsorára”, mintha már az óvodában ezt dalolta volna. De Dankó Géza, aki az egyik kezdő csoportnak tartotta a magyarságismeret órát (angol nyelven), a foglalkozás befejeztével majdhogynem elkeseredetten mondta (utalva rá, hogy a Himnusz ismertetésekor a gyerekek beszélgették, nevetgélték) : — Ezeket a nekünk szent dolgokat ők képtelenek átérezni. Nem tudom, nem mi vagyunk-e bánatának oka, nem a mi megjelenésünk, különösen fotós kollégám villantásai vonták-e el a gyerekek figyelmét Kossuthról, Kölcseyről, Vörösmartyról, a reformkorról, a Himnuszról. De az is lehet — és ez a valószínűbb —, hogy a gyerekek e rövid idő alatt egy felhőtlen — pontosabban általuk felhőtlennek látott — magyar valósággal ismerkedtek meg, és élmények, közvetlen vagy közvetett tapasztalatok híján valóban képtelenek voltak átérezni e sorokat: „Balsors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e nép A múltat s jövendőt!” Hogyan is mondta a Telekiek leszármazottja, Felicie? — Régóta vágyom már arra, hogy Magyarországra jöjjek, és így, első látásra, vidámnak, gondtalannak, elragadónak találom! g. L. 1. Ideális a környezet: a Bodrog és a Rákóczi-vár 2. Nem egészen öt perc alatt fújják a dalt 3. A Telekiek leszármazottja, Felicie, magyarságismeret órán 4. Weisz Linda énekel: „Lúd lába a tálba..." 5. Várpalotai Julika: „Talán így tanulunk legtöbbet” 6. A magyarságismeret órán 7. A fárasztó munka után jólesik az ebéd 8. A sárospataki tanfolyamnak otthont adó Kossuth Kollégium FOTÓ: VENCSELLEI ISTVÁN 13
