Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-09-18 / 19. szám
SZÉCHENYI-SZOBROT AVATTAK KECSKEMÉTEN Kiss István új Széchenyi-szobra Kecskeméten fotö: gAbor Viktor Bács-Kiskun megye székhelyén az Alkotmány-napi ünnepségek részeként avatták fel Széchenyi István egész alakos bronzszobrát, Kiss István Kossuth-díjas szobrászművész alkotását. A Magyarok Világszövetsége képviseletében az ünnepségen részt vett Szüts Pál főtitkárhelyettes és dr. Szabó Zoltán volt főtitkár, az MVSZ elnökségének tagja. S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára avatóbeszédében egyebek között a következőket mondta: „Széchenyi István reformer volt, aki a lehetséges és az előrevivő kompromisszumok útját járva, az alapoknál, a gazdaság fejlesztésével kezdte és életműve a korszerű magyar nemzetgazdaság alapjait vetette meg. Mindezzel egységben utat nyitott a tudomány, a nyelv, a művészetek és a korszerűbb életforma kibontakozása előtt is. Testet öltött alkotásai mellett gazdagon áradó gondolatai, máig élő tanítása mind jobban megismert kincsesháza közgondolkodásunknak. Emberi tisztessége életének kettősségét: származása kötelékeit és nemzethűségét szüntelen és gyötrelmes önvizsgálatban szembesítette. Érzékenyen, önmagát nem kímélve, múló élete feláldozásával is, rendületlen hűséggel szolgálta a fiatalon vállalt hivatást: a haladást, a nép, a nemzet ügyét. A szocializmust építve egy új reformkorban élve, fejlettebb társadalomban és kedvezőbb körülmények között úgy érzem, méltó és hasznos, ha ez alkalommal is emlékezetünkbe idézzük életműve néhány tanítását. Elsősorban talán azt a máig és a jövőben is érvényes törvényt, hogy aki nincs ellenünk, de velünk érez és cselekszik, bárhonnan jött és bárhova tartozik, most és a távlatokban is nélkülözhetetlen szövetséges, megbecsült társunk reménységeinkben, győzelmeinkben és eredményeinkben. Megtanulhatjuk, mert újra és újra vizsgáznunk kell abból, hogy a sikeres tevékenység alapja a szilárd erkölcsi bázis mellett a magas műveltség. a világot átfogó látókör és a lankadatlan munka. A munka, amely késedelem nélkül a hazai viszonyokra alkalmazza mindazt, ami a világból hazahozható, és amit az emberi alkotóerő megteremtett. A reformok módszere ez, amely idejében felismerve a feladatokat, a feszültségek felhalmozódása előtt medret nyit a haladásnak. Ez, tehát a késedelem nélküli és zavartalan fejlődés, szocialista körülmények között, egyben maga a forradalom, annak lényege, célja és értelme. Népünk, midőn társadalmi rendszert, gazdaságot, országot, szocializmust épít, szellemiségében is építkezik. Mindinkább megismeri, megbecsüli és például állítja nagyjait.” Az ünnepségen részt vett Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, aki ezt követően a kecskeméti művelődési központban tartott ünnepi gyűlésen beszédet mondott. Ennek a beszédnek idézzük néhány részletét. — Ezen a napon ünnepeljük alkotmányunkat, szegjük meg az új termés kenyerét: a munka és az élet szimbólumát, és ezen a napon emlékezünk a kései utókor tiszteletével államalapító István királyunkra is. Ezen az ünnepnapon találkozik a múlt a jelen és a jövő. Az országos alkotmányünnep kecskeméti eseményeként, Széchenyi István új szobrát avatva, a mai nemzedék, történelmünk másik nagy alakja, a magyar nemzet reformkori megújulásának nagy politikai gondolkodója és elindítója előtt is tiszteleg. Széchenyi István a magyar polgári fejlődés kimagasló szorgalmazója volt. sokoldalú, reformer, akinek tevékenysége nélkül nem lehet reális képet kapni az 1848-hoz vezető útról. Nagy reformprogramjának megfogalmazása idején az ország jobbjaiban is kétely és bizonytalanság uralkodott a nemzet helyzetének, jövőjének. sorsának megítélésében. Széchenyi nagysága épp az volt. hogy választ tudott adni a kételyekre. Reális választ, amely a korban gyökeredzett és a történelmi fejlődés Magyarországra alkalmazható,' de az európai fejlődéshez kapcsolódó alternatíváját tartalmazta. Világosan látta, hogy a ..magyar ugar” — ez a kifejezés Ady révén került be a köztudatba, de Széchenyitől származik — csak úgy tehető termővé, ha az ország képes a fejlettebb országoktól átvenni mindent, ami jó és képes azt úgy meggyökereztetni. hogv minden változás ellenére a fejlődés szerves maradjon, ő volt az első olyan magyar politikai gondolkodó, aki a gazdasági kérdéseket a nemzet fejlődésének középpontjába állította. Tisztában volt azzal, hogy tarthatatlan minden olyan konzervatívkorlátolt nemesi nézet, miszerint a magyar embertől idegen az ipar, a kereskedelem. Éppen ellenkezőleg, hirdette Széchenyi, nem lehet korszerű az a magyar, aki előítéletet táplál a műhellyel, a gyárral, a racionális gazdálkodással, a kereskedelemmel szemben. Széchenyi reformgondolata úgy biztosított elsőbbséget a gazdasági kérdéseknek, hogy nem választotta el azokat az intézményes átalakulás szükségességétől. A kulturális fejlődést a gazdasági fejlődés lényeges részének tekintette. Midőn az oktatásról, a műveltség terjesztéséről ír, midőn arról beszél, hogy akkor tudjuk a szabadságot is megteremteni, ha gazdagok leszünk, akkor arra is utal, hogy nem képzelhető el igazi szellemi felemelkedés, kultúra és műveltség, gazdaságilag szegény és elmaradott országban. De nem képzelhető el gazdasági felemelkedés sem műveltség, kultúra, tudomány nélkül. Lényeges eleme volt Széchenyi reformprogramjának a múlttal való szembenézés, a nemzet történetéhez való viszonya. Egyfelől a jogos nemzeti büszkeség, másfelől az önkritika: az elmaradottság, a nemzeti hibák ostorozása — és ami a legfontosabb: mindkettőnek a helyes mértéke. Szembeszállt a nemzeti múlt egyoldalú. és hamis dicsőítésével. Ügy gondolta, hogy a jövőt csakis a problémák megfogalmazásával, a hibák, a bajok merész kimondásával lehet megalapozni. Nyomatékosan leszögezte azonban, hogy a hazafias óhajokat nem szabad összetéveszteni a közgazdaság szigorú valóságával. Széchenyi magyarságeszménye a polgáriasodás szükségszerűségének felismeréséből táplálkozott. Távol állt tőle, hogy a magyarságot csupasz indulatokkal, a gondolkodás számára felfoghatatlan tragikumélménnyel kapcsolja össze, megvetve és elvetve a pontos számítást követelő ésszerűséget, a gazdálkodás kemény törvényeit. Ma eleven forrásként élhet müve. Nem időtlen szimbólumként tiszteljük. Tévedéseinek lajstromozása helyett hatalmas problémákkal viaskodó ellentmondásos tevékenységének egészét magunkénak valljuk. Nagy alkotásait és kezdeményezéseit azzal mérjük, hogy milyen része volt a haladás fő folyamatainak lendítésében e „becsületes progresszivitásnak, ernyedetlen reformernek” — ahogyan önmagát titulálta. A szocialista Magyarország létrehozásában és gazdagításában a gyakorlatban oldódott föl az annyi évtizeden át elevenen tartott ellentét Kossuth és Széchenyi útja között. Ma már nem lehet kijátszani egymás ellen a haladásért vívott küzdelem megfelelő időben egyaránt érvényes módszereit. Programjukból, tetteikből — minden hamis kultusz ellenére — az vált maradandóvá életünkben, tudatunkban, ami egymás felé mutatott, ami haladó volt_ Széchenyi reformgondolata része történelmi önismeretünknek, az erősödő, kovácsolódó szocialista nemzettudatnak, amelynek jelentős szerepe van teljesítményeinkben is. Amikor népünk ma nagy tisztelettel és egyben kíváncsi érdeklődéssel fordul saját történelmének nagyjai felé, nem nosztalgiából teszi azt. Nem azért, mert vigaszt keres a keserű jelennel szemben a dicsőséges múltban. Ellenkezőleg: emlékezik, hogy tanuljon, tanul, hogy cselekedhessen, és cselekszik, hogy boldogulhasson. NYUGDÍJASAINK Az elmúlt időszakban két régi, megbecsült kollégát búcsúztatott a Magyarok Világszövetsége és a Magyar Hírek szerkesztősége. Komornik Vilmosné az MVSZ művészcsoportjait szervezte, indította útjára. Lénárt György mint a Magyar Hírek olvasószerkesztője gondozta kéziratainkat, s cikkeivel is rendszeresen találkozhattak olvasóink. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa munkásságuk elismeréseképpen Munka Érdemrenddel tüntette ki kollégáinkat. Címlapunkon: Az új pilisi út Képriportunk a 16—17. oldalon. FOTÓ: GABOR VIKTOR 5
