Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-08-21 / 17-18. szám

dő kiállításán is, amikor a kóde­xek mai lelőhelyeinek nevét bön­gészi: Verona, London, Bécs, Brüsszel, Róma, Velence, Olomouc, Torun, Firenze, New York, Mode­na, Párizs, Wolfenbüttel, Mün­chen, Grác, Manchester, Stuttgart, Prága, Besangon... és nyilvánva­lóan köszönettel tartozunk mai őrzőiknek, hogy a kiállításra köl­csönadták őket! Mert: „Mennyi sok könyv”, — lehet (esetleg) cso­dálkozó élménye nem egy külföl­dinek ezen a kiállításon; nem egy külföldinek, aki még mindig a ré­gi sztereotípiák alapján gondolko­zik ama „pusztai nép”-ről itt, Európa közepén; miközben mi tudjuk, hogy Mátyás könyvtárá­nak mintegy kétezer-kétezerötszáz kódexéből csupán az egytized mentődött át máig, és az az egy­tized sincs itt a tárlaton. Itt vannak még a budai Várpa­lota helyreállítási munkálatai köz­ben talált vörösmárvány építészeti elemek, amelyekhez jó néhány éve kezdtünk elzarándokolni, s re­neszánsz díszeikben nem győzünk gyönyörködni — a legnagyobb da­rabok kivételével láthatók itt. Sőt, Visegrádról a Herkules-kút vörös­márvány kávájának három csoda­szép oldallapját is elhozták, hogy itt újra felállítsák. A budai kerá­miaműhelyben előállított színes padlóburkoló kövek, a szebbnél szebb kályhacsempék (a lilaruhás hölgytől a szomorú szemű hege­dűsig ...) azután két szembenső vitrinben cserépedény- és üveg­leletek tanúskodnak Mátyás korá­nak magas iparművészeti színvo­naláról. S még csak most követ­keznek az esztergomi székesegy­ház kincsestárának, valamint a Nemzeti Múzeum és az Iparművé­szeti Múzeum textilgyűjteményé­nek csodálatra méltó darabjai, a gyönggyel hímzett aranybrokát miseruhák domborművű figurális dísszel, csupa magyar munka 1520—50 tájáról: még csak most következnek az arany- és ezüst­műves remekek — Gyöngyösről hét kehely és a gyöngyöspatai plébániatemplomból a nyolcadik, világszép filigrán: az úgynevezett Bakócz-kehely és Győrből, a püs­pöki székesegyházból a párja, re­keszzománc berakással: a bogyisz­lói fedeles serleg, a csicsói cibó­­rium, a veszprémi monstrancia . . . csupa reneszánsz ihlette, a kor di­vatja szerint újmódi darab. S a világi méltóságok ládafiókjából való serlegek és evőeszközök, he­gyi kristállyal kombinálva, vagy aranyozott ezüstből sodrott, velen­­ceies szárral. . . Azt hihetnénk, hogy itt vége is a kiállításnak: amelynek alig egy töredékét sikerült felvillantanunk — de nem, még néhány terem ér­zékelteti, miként terjedt tovább Mátyás király halála után, utódai alatt is, a reneszánsz fénye, egy­házi és polgári építészetre hatva, életmódot és temetkezési módot is formálva, mert síremlékek is sorakoznak itt... és most már visszatarthatatlanul jön a török. EMBER MÁRIA A Magyar Nemzetben megjelent cikk nyomán (jtu: •oauiu. ■< ni,. ■Ml lit /jnb ■ jnijyijií) 43.1110 11.1 •aioj.'íűo no íi aj&iuoi lPAtHiß» 3H10X <q polipig 6/u>.' cat U31JV 1.1 •QlíJ 3340 íutjrtjd- P Jd1°j UJ&ltlp 4UAtllb|jy,'3A... V .iipoi jyt/tó3 34/jli ut) (put* /uckjj.ig jptT/i it ojJXtfV uxpJipjyJ. 1 <Wv/t‘- ;t sej qvtißtMjJjoißtu tuWauwq/lt*l<pjpu Ilm» gtmo / a.pttj-PotußHipJjig/iuqvßavi a»J \VfttV 3<pi]U3<pJut> 1113 3JQ «ft» Iptl» / tUllUM-'ilW , f/oim*Q 1J3CI313iiti uttu’3 c]wm»4 <uu/tuq 3SOOI nijiub aiq ,$nt>ßamiS uajjiiA ipquo.\/pi;ai /i)& cm»sqiipßjim» pcuo 4«aqxgow JjMVUJ »4334 iiiivq .p vg/ijXj'y.i3giL)q qtuqvtt u.uqut>tui‘jtnpnpcN wmuuji syp /ipjfc.U Ppl? f áf\ 41 íícroe iettit <3 «uft St>itgerä/Hu$ Ä gtúnhtUdxr vnb bmcbt; ‘ |p mafien tix Sa/war^3af$a _ Wertet /{mbt wbtvn bic&n .B«g«n / ben $ 2 p.^nqufltbifra iyS7-3<tr$/vbcr bic $ú»i|f k|r * }bmt bcioufi qrfaUrn/vimb bcy Qibcittjcbcn SoOtfcv wrbtcimcrxWwibarc/rtt^cmgucc^nijai <Lbu|tm ft rtUjfacpcl't/qiffngíidH'nmtyrlít'' gífútnalxt út item 5« VL, 2 rurftícbcnbíySarkan Zigrth^tfrmcfrb» OTcyl vega n. von ÄamfrtwA'on bm vnfem^ngeuofett /vnowtnt/ fw tda (Döcclictxt bültf fttctcvUcbcn |r jrotben /mit allen orcumftantij j rtUtT0 V 1. A Bakócz-miseruha, az alsó körben címeréyel 2. Sok ezer gyöngyöt egyenként kellett megerősíteni 3. Kutassy érsek püspöksüvege 4. A hátteret, a testet, az arcot mind különböző kéz hímezte 5. A restaurátor öltésének nem szabad látszania, ezért még a fonalakat is maguk színezik 6. A címer formára vágott haditudósi­­tás - ősnyomat 7. Az Iparművészeti Múzeum textilres­taurátorai FOTO: NADOB ILONA 45

Next

/
Thumbnails
Contents