Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-08-21 / 17-18. szám
számára az új helyzet. Igen érzékletesen jellemezte a változást a „Főtitkárság” című versében : Szép megtiszteltetés, De nem bírok vele : De nem vagyok már a kés, Hanem csak a nyele. Érdekes tehát, hogy az Akadémia titoknokfőtitkári funkciójának az a személy hozta meg a legtöbb társadalmi elismerést és megbecsülést, akinek tisztségviselése idején a legkisebbre zsugorodott a hivatallal járó hatáskör. A fenti rigmus Arany jogérzékét is illusztrálja: az 1869. évi Alapszabály pontosan ezt a törekvést tükrözi. A „főtitkár” elnevezés korszerű: Magyarországon másutt is átveszi az elavult „titoknok” kifejezés szerepét. A tisztség értékbeli hanyatlása azonban nyilvánvaló volt, és az akadémiai másodelnök — korábban : másodelölülő — térnyerésével állt öszszefüggésben. A másodelnök ettől kezdve voltaképpen társelnök, miközben az elnöki pozíció mint tisztség a magyar társadalom egyik kitüntetetten fontos „méltóságává” emelkedett. Arany János 13 és fél éven keresztül intézte az Akadémia napi ügyeit. Az Arany-szakirodalom szerint ennek egyértelműen a magyar kultúra látta és látja kárát. Életrajzírói érthetetlennek tartják, hogy akadémikus társai miért hagyták vergődni a kor legnagyobb magyar költőjét a hivatali akták útvesztőjében. Gyulai Pál szerint emiatt remekművek maradtak megíratlanul. A dolog azonban természetesen nem ilyen egyszerű. Az öregedő költőt egyfelől családi tragédiái, sokasodó betegségei, látáscsökkenése is akadályozták a verselésben, másrészt tagadhatatlan, hogy Aranynak örömet is szerzett a Magyar Tudományos Akadémia és a testületen keresztül nemzeti tudományunk szolgálata. Elhatalmasodó betegségei hatására fogalmazza meg 1877-ben második, immár végleges lemondását, melyben látásának súlyos hanyatlására hivatkozik. Az Akadémia azonban nem akarja őt elengedni, ezért egyelőre csak helyettesként jelölik ki Fraknói Vilmost, akit 1879-ben választanak meg ténylegesen is főtitkárnak. Arany utolsó nagy éve így lett 1877, a Kapcsos Könyvbe másolgatás szemrontó, de rendkívül termékeny esztendeje. Fia szerint 1877- ben többet alkotott, mint az addigi 25 évben összesen. Az Akadémia „tiszteletbeli főtitkárrá” választja, és így a szolgálati lakásból sem kell távoznia. (Fraknóinak, mint püspöknek volt szolgálati otthona.) Soha nyugdíjat, állami kitüntetést vagy kegydíjat nem fogadott el. Akadémiai jutalmainak aranyaiból és szerzői díjaiból élt 1882. október 22-ig, halála napjáig. Riedl Frigyes írta, hogy Aranynak az élet „csak boldogsága árán adta meg a nagyságot”. Az Arany-levelezéseket feldolgozó Gergely Pál kutatásainak köszönhetően hozzátehetjük, hogy akadémiai főtitkársága nemcsak naggyá, hanem időről időre boldoggá ts tette. Sz. Gy. 1. Arany János egykori hálószobája az Akadémia épületében ma a Tudósklubnak ad otthont 2. Relikviák 3. Levele Nagykőrösre FOTO: MTI 29
