Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-08-21 / 17-18. szám
Látogatás Rómában, a Pápai Magyar Intézetben Küldetésünk új értelme A Tevere-, azaz a Tiberis-part szelíd platánjainak árnyékában áll Róma számtalan palazzójának egyik legpatinásabbja, a Palazzo Falconieri, a Római Magyar Akadémia épülete. A bejárat az ódon hangulatú Via Giuliáról nyílik, innen juthatunk be a dús, délszaki növényekkel teli kertbe. Az épület homlokzata, valamint a Tevere felé néző három árkádos loggia Francesco Borromini munkája. Évszázadok óta szokás, hogy a római kultúra és művészet tanulmányozására a különböző országok nemzetei akadémiákat létesítenek, ahol állami ösztöndíjasok tanulhatnak, alkothatnak. A Palazzo Falconierit 1927-ben vásárolta meg Klebelsberg Kunó kultuszminiszter, akkor létesült a Collegium Hungaricum, amelynek második emeletét a kezdetektől fogva a magyar katolikus egyház birtokolja, mai hivatalos nevén a Római Magyar Akadémia papi osztálya. 1940-ben pápai rangot kapott, a Vatikán a Szemináriumi Kongregációnak rendelte alá. Az intézmény rektorát a magyar püspöki kar javaslata alapján ma is a Szentszék nevezi ki. Az elmúlt években pazarul felújított épületben csöndben emelkedik a felvonó a második emeletre. A csengő halk hangjára dr. Dankó László pápai káplán, rektor fogadja a belépőt. A társalgó kényelmes foteljaiból a napfényben úszó Rómát látjuk. A kérdésünk önként adódik: — Innen, Rómából, a Vatikán tőszomszédságából hogyan látja a magyar katolikus egyház szerepét Magyarországon? — Korántsem élünk mi itt a világtól elzárva, magunkbafordulva. Feladatunk itt sem más, mint otthon, a hazában: Jézus üzenetének és evangéliumának hirdetése. Az egyház nemcsak a szocialista országokban, hanem az egész világon keresi a helyét. A megváltozott életmód és életforma felvetette új kérdésekre az evangélium szellemében kell új válaszokat adnunk a hívőknek. Meg kell találnunk küldetésünk új értelmét. Mint magyar papot, innen Rómából is az érdekel, hogyan szólítja meg az egyház a keresztény embereket. Alapállásunk az, hogy szolgálnunk kell az emberiséget az emberi élet minden fázisában. Ez a feladatunk és kötelességünk, úgy érzem, ennek eleget teszünk Magyarországon is. — Mi a feladata a Pápai Magyar Intézetnek az egyházban? — Kicsit távolabbról kell kezdenem a választ. Minden nemzetnek van saját papnevelő intézete Rómában. Az első Collegium Hungaricumot csaknem 400 esztendővel ezelőtt alapították, amely később egyesült a Germanicummal. Ez volt a Germanicum-Hungaricum, amelyben egyébként Lékai László bíboros is végezte tanulmányait. A harmincas években költöztünk ebbe az épületbe, akkoriban vált külön a két intézmény. A második világháború után, csak Casaroli bíboros 1964-es magyarországi látogatása óta szolgálja a magyar papnevelés céljait intézetünk. Évente 7—8 felszentelt papot tudunk fogadni, akiket püspökeik küldenek hozzánk Magyarországról, hogy a különböző egyházi tudományokban továbbképezzék magukat. Filozófiát, egyházjogot, szentírás-tudományt és erkölcstant tanulnak a különböző pápai egyetemeken. Két-hároméves tudományos képzés után a hallgatók hazatérnek, és az egyház kormányzásában kapnak tisztséget, vagy folytatják lelkipásztori tevékenységüket. Elhelyezésük itt kényelmes, munkájukat kis házi könyvtár és a Vatikán hasonló intézményei segítik. — Milyen költségvetésből gazdálkodnak? — Egy gyulai származású, Amerikában elhunyt pap Vatikánban elhelyezett hagyatékának kamataiból évente 17 ezer dollárral támogatja működésünket a Szentszék. A magyar állam pedig évi 3 millió forinttal járul hozzá kiadásainkhoz. A hallgatók tankönyveit és a rektor járandóságát, valamint az apróbb kiadásokat az egyházmegyék püspökei vállalták. Mivel intézetünk a Római Magyar Akadémia osztályaként működik, sem lakbért, sem egyéb rezsit nem kell fizetnünk, ez is az állami támogatás része. Dr. Dankó László kalauzolásával végigjárjuk a szépen berendezett termeket és a tágas tanulószobákat, amelyek egyben hálóhelyül is szolgálnak. A szerény kis kápolna falait a Rómában élő pap-festő, Prokop Péter freskói díszítik. Szokatlan e falak közt a világi ember, de azért kérésünkre egybegyűlik a Rómában tanuló magyar papok kis gyülekezete, hogy képpel is megörökítsük a látogatást. Aztán búcsúznunk kell, mert már jelt adtak vecsernyére. A Palazzo Falconieri második emeletén behajtják a spalettákat, kizárják a nyüzsgő világváros zajait. LINTNER SÁNDOR Brüsszelben a belgiumi magyarok Kodály Zoltán születésének 1Ö0. évfordulójáról egyhónapos rendezvénysorozattal emlékeztek meg. Laczkó Judit és Bíró Imre, az Ars Hungarica et Belgica vezetői egy évig készültek az ünnepségekre, amelyekhez csatlakozott a többi belgiumi magyar egyesület is: a Belgiumi Magyarok Kulturális Egyesülete például néhány rendezvény megszervezését vállalta, s felléptek a tánccsoportok, a Tubize-i KULACS és a brüsszeli RONDINELLA. Előadásokat tartottak más, nyugat-európai országokban élő művészek, irodalmárok, s az évforduló alkalmából rendezett képzőművészeti kiállításra több országból érkeztek alkotások. Magyarországról Korniss Péter fotóművész néprajzi felvételeit hozta magával, Czigány György, a Magyar Televízió zenei osztályvezetője és Baranyi Ferenc költő pedig a megnyitó esten tartottak előadást. Az ünnepélyes megnyitóra a belga főváros egyik központi kultúrotthonának nagytermében került sor. Az érkezőket „magyar” környezet fogadta. A falakon külföldön élő magyar képzőművészek alkotásait helyezték el. A főhelyen Kodály Zoltán portréja volt látható: a Brüsszelben élő és alkotó André Szabó festőművész műve. A falak mentén körben elhelyezett asztalokon pedig az utóbbi évek legsikeresebb magyar könyvei sorakoztak, így például Örkény István, Fejes Endre és Moldova György írásai. A zsúfolásig megtelt nézőtéren ott voltak a magyar egyesületek tagjai. Sokan elhozták belga hozzátartozóikat is. Megjelentek a belgiumi magyar nagykövetség vezetői: Tardos József nagykövet és Széles Kálmán konzul. Elsőnek Baranyi Ferenc költő tartott előadást irodalmi életünkről, őt követte Dedinszky Erika hollandiai költőnő és műfor-10
