Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-08-21 / 17-18. szám

Kettős jubileumot ülnek Zürichben a mester, a névadó születésének százéves évfordulóján. Tíz esztendeje alapította a Kodály zeneiskolát Erkel Eszter, aki azóta is vezetője az egyre népszerűbb intézménynek.

Nevét hallva rögtön feltámadt bennem a „gyanú”: csak nem Erkel Ferenc leszármazottjával találkozom a svájci városban? Férjével már házuk felé haladva tisztázzuk a dolgot, ő az Erkel-rokon. Ahogy letelepszünk a tóra néző nappaliban, szemben velem a házigazda, Erkel Lajos ül, felette a falon egy Erkel Ferenc-portré függ: kétségtelen a hasonlóság, ö maga azonban csak mint zenehallgató ember őrzi a muzikalitást — biztosítási szakértőként dolgozik

— az aktív zenész, pedagógus Eszter, a felesége.

Filigrán, sudár jelenség — ki hinné, hogy egy kamasz fiú és két kisiskolás leány édesanyja. Pianista alkat — jegyzem mag magamban. Feltűnnek a gyerekek is. Némi akcentussal, de helyes magyarsággal jelentik be, hogy lemennek a városba, ahol most veszi kezdetét a hagyományos, tavaszi népünnep.

— A mi családunkban is volt muzsikus előd — mondja Eszter

— az egyik Csák-rokont maga Liszt Ferenc nevezte utódjának. Nyolcéves voltam, amikor eljegyeztem magam a zongorával. Fischer Annie-t hallgattam a rádióban. a Tavaszi szonátát játszotta Zathureczky Edével. Ekkor határoztam el, zongorista leszek. Tizenhárom éves lehettem, amikor szándékom komolyra fordult, és kis túlzással azt mondhatnám, éjjel-nappal zongoráztam. Szerencsém volt az iskolámmal is. A budapesti Szilágyi Erzsébet gimnáziumban igen élénk volt a zenei

Die

KODÁLY

MUSIKSCHULE in ZÜRICH

élet, aktív tagja voltam a komoly zenei szakkörnek, hatvanoldalas dolgozatommal megnyertem a Mozart Tanulmányi Versenyt. Fischer Annie-val csak jóval később, itt, Zürichben ismerkedtem meg. Azóta is baráti a kapcsolatunk, gyakran koncertezik a városban.

— 1956-ban Kanadában telepedtünk le szüleimmel. A Sacré Coeur egyik tanára vállalta, hogy továbbvisz zongoratanulmányaimban. Másfél év múltán már első díjat nyertem egy vancouveri zongoraversenyen. Sajnos azonban szüleim nem tudtak tovább taníttatni. Egy bankban helyezkedtem el, s közben levelezőként végeztem a torontói konzervatóriumot. Spártai életet éltem akkoriban ...: Reggel öttől nyolcig gyakorlás, kilenctől ötig a bankban dolgoztam, este hattól tízig újra gyakorlás következett. így, munka mellett szereztem koncertpianista diplomát. Kész művésznek azonban nem éreztem magam. Azt tartottam, ahhoz, hogy azzá váljak, elengedhetetlen egy európai iskola. Bécset választottam, öt esztendőn át voltam ott akadémiai növendék, az osztrák kultuszminisztérium ösztöndíjával. Egy évig Famadi Editnél tanultam, a mesterkurzuson.

1966 óta élünk Zürichben. Kezdeti, alkalmi tanítgatásaim olyannyira sikeresnek bizonyultak, hogy úgy gondoltuk a férjemmel, érdemes megpróbálkoznom az iskola alapítással. Most két bérelt helyiségben dolgozunk, hamarosan a harmadikban is elkezdődnek az órák. Tanítunk szolfézst, gitárt, csellót, hegedűt, furulyát, zongorát. Sokat köszönhetek magyarországi kollégáimnak, mert ami zenepedagógiát tudok, arra ők tanítottak meg. Többször jártak nálunk vendégségben, néhányan közülük hosszabb-rövidebb ideig ná-8