Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-08-07 / 16. szám
I MAGYARORSZÁG MINDEN NAGYVÁROSÁBA ÉS 300 KÖZSÉGÉBE KÜLDHET VIRÁGOT, HA A VILÁGOT ÁTFOGÓ INTERFLORA VIRÁGKÖZ VETÍTŐ VILÁGSZERVEZETHEZ FORDUL. A VIRÁGKÜLDÉS MÓDJÁRÓL TÁJÉKOZTATÁST KAP A VILÁG MINDEN PONTJÁN, A FUTÓ MERKUR EMBLÉMÁVAL JELZETT VIRÁGÜZLETEKBEN. MAGYARORSZÁGI KÖZPONTUNK CÍME: INTERFLORA HUNGÁRIA 105Z BUDAPEST APÁCZAI CSERE JÁNOS U. 3. GAZDASÁGI TÁRSULÁS ENERGIATAKARÉKOS RENDSZEREKRE INNOVÁCIÓHATÉKONYSÁG - MEZŐGAZDASÁG Budapest XII., Orbánhegyi út 10. 1126. Telefon: 851-243 Lepje meg magyarországi ismerőseit! Megbízatásait teljesíti, ajándék- és virágküldeményeit Ön helyett megvásárolja és a kívánt címre szállítja a BOY SZOLGÁLAT. Fizetési mód: a megrendeléssel egyidőben címünkre eljuttatott money-order vagy nemzetközi postautalvány: Cím: H—1502 Budapest Pf. 18. Telefon: 669-611, 290-290, vagy 214-095 Mi fán terem? O. Nagy Gábor - aki egyébként debreceni származású, tanári diplomát is ott szerzett - a Nyelvtudományi Intézet munkatársaként a magyar szólásmondások eredetét kutatta, és kutatásainak eredményeit írta meg a Mi fán terem? című kötetében, amelyből néhány részletet már korábban közöltünk. Tudományos munka? Igen. Ugyanakkor azonban érdekes, hellyel-közzel tréfás, mindenképpen könnyen olvasható írásmű is a kötet, amelyből válogattunk - gyermeknek és felnőttnek egyaránt. Kilóg a lóláb Akkor használjuk ezt a szólást, ha azt akarjuk kifejezni, hogy minden leplezés ellenére is észrevehető, hogy valamilyen cselekedet vagy magatartás mögött nem tiszta vagy éppen nem tisztességes szándék lappang. Mondjuk néha így is: kilátszik a lóláb, egyik alföldi városunkból pedig künn lóg a ló lába alakban közölték. Szólásunk legrégibb, ma már elavult változata Gyarmatin Miklósnak 1598-ban megjelent Keresztyéni felelet c. művében fordul elő: „Az-mint szokták mondani, künn vagyon az ördögnek lúdlába, azért nem lehet felül oly szép, hogy alól ki ne tessék az ő csalárdsága.” Ez a változat kezünkbe adja a szólás eredetének a magyarázatát is. Ősi elképzelés ti., hogy az ördög, ha emberi alakot vesz is fel, könnyen felismerhető lábáról. Erről ismerik fel Arany Hatvani c. költeményében a diákok a híres debreceni professzor képében ördögi tudományokat hirdető kísértőt, sőt még Mikszáth egyik regényében is élő hagyományként fordul elő, hogy az emberbőrbe bújt ördögnek lólába van. „Vesd le a csizmádat, hé, hadd nézzem meg hamar, nincs-e lólábad, nem vagy-e maga az ördög” — mondja egy öreg pipakészítő mester a fiatal Tóth Mihálynak, amikor meglátja a későbbi nábob remekbe készült pipafaragványát. Ezen a hiedelmen alapszik egy sok változatban feljegyzett népmesénk is. Egyik változatának ez a rövid tartalma: Egy asszonynak három lánya van. A legkisebbnek az ördög kerít szeretőt. Ez, amikor egyszer testvérei tanácsára leejti a gyűszűjét, és lehajol érte, észreveszi, hogy a legénynek lólába van. Megijed a lány, és azonnal megmondja neki, hogy ő bizony nem szereti. Hiába faggatja az ördöglegény, a lány nem vallja be, miért hidegedéit el tőle. Ezért bosszúból elpusztítja a lány szüleit, majd magát a lányt is. A lány sírján azonban csodálatos virág nő, amiből egy király életre kelti a megholtat. A mese végén a király feleségül veszi a leányt. Nehéz volna eldönteni, hogy ez a hozzánk a Balkánról, oda pedig Keletről került népmese terjesztette-e el azt a hiedelmet, hogy az ördögöt lólábáról lehet felismerni, vagy épp fordítva: a mese is már ezen a hiedelmen alapszik. Annyi mindenesetre nagyon valószínűnek látszik, hogy a szólásunk mai formájának kialakulásához sokban hozzájárulhatott ez a nálunk aránylag nemrég meghonosodott mese is, hiszen a szólás idézett, legrégebbinek ismert változatában még nem ló-, hanem lúdlába van az ördögnek. Lenyeli a békát Gyakran hallani olyan átvitt értelmű kifejezéseket, amelyek egy-egy közismert vagy elfelejtett tréfás történetből, valóban megtörtént furcsa esetből, olykor pedig csak kitalált adomából származnak. Ilyen újabb keletű, adomás eredetű szólás például ez: lenyeli a békát. Jelentését sokan ismerik — „elvállal valamely kellemetlenséggel járó feladatot, eltűr valamit, ami számára sértő vagy kínos, vagy esetleg hagyja, hogy rászedjék —, keletkezését pedig ez az adoma világítja meg: Két ember megy az úton- Egy béka ugrál előttük. — Te, mennyiért ennéd meg ezt a békát? — vetődik fel az ötlet az egyikben. A másik, nevezzük Pálnak, nem is veszi komolyan a dolgot: — Száz forintért — mondja. — Na, tessék, itt van — ugratja a barátja. Pál szegény is, könnyen is ugrik. Állni akarja a szavát, hát amit ígért, megteszi. Aztán mennek tovább. Megint látnak egy békát. Pál tudja, mit jelent egy békát nyersen lenyelni, de fűti a bosszú, s ezért addig biztatja, ingerli különben is kapzsi barátját, hogy végül — a felajánlott száz forintra gondolva — az is legyőzi undorát, és kínlódva ugyan, de megeszi a békát. Aztán újra mennek tovább. Pál, aki a békát is megette, s a pénzt is viszszafizette, végre kimondja azt a kérdést, ami már a másiknak is a nyelvén volt: — Tulajdonképpen hát miért is nyeltük mi le a békát? ... Éppígy adomából keletkezett újsütetű szólás ez is: Most itt állok megfürödve és a hasonló stílusnembe tartozó: túl szép a menyasszony meg a manapság már ritkábban hallható: kitették a kanapét, azaz „csak tesséklássék módon intéztek el egy kínos ügyet”.. . Amilyen újak ezek a szólások nyelvünkben, éppen olyan régi sajátsága a nyelvnek, hogy az adomákat is felhasználja kifejezéskincsének gyarapítására. Adomából keletkeztek például ezek az éppen nem új keletű szólások : egy szájból hideget és meleget fúj; nem úgy verik a cigányt; előre iszik a medve bőrére; ha akarom, vemhes, ha akarom, nem vemhes és még jó néhány más, már régebbi irodalmunkban is gyakran előforduló kifejezés. Kapóra jön Ami éppen jókor következik be, éppen akkor jön, amikor kívánjuk, arra azt mondjuk, hogy kapóra jött. Kapóra jön például a bajba jutott embernek a segítség, de kapóra jön az olyan látogató is, aki a legjobbkor keres fel bennünket, akire épp akkor van szükségünk, amikor váratlanul megjelenik. Ez a szólás, mint néhány más közkeletű kifejezésünk is, népi játékban gyökerezik. A datatim (a. m. ,kézről kézre adogatva’) címszó alatt Pápai Páriz Ferenc latin—magyar szótára, mely 1708-tól 1801-ig nem kevesebb, mint öt kiadásban jelent meg, a datatim ludere kifejezést így értelmezi: „Ütőt s kapót játszódni labdával.” Ballagi Mór Teljes szótárában pedig a kapónak ezt az értelmezését találjuk: a „a labdajátékban ütés, mely után a labdát megkaphatni, mielőtt a földre esnék”. Szavunknak ezt a jelentését, ha nem is labdával, hanem aprópénzzel kapcsolatban, egy mai írónk művéből vett idézettel is igazolhatom: „kiszedte, ami apró krajcár akadt a bugyellárisban. Aztán kapóra lökte a kis mórék közé.” Ezekből nyilvánvaló, hogy szólásunk átvitt értelmének az a gyermeki öröm, jó érzés a forrása, melyet akkor éreztek, amikor játszótársuk úgy dobta feléjük a labdát, hogy azt könnyen elkaphatták. Ezért mondjuk mi is arra, ami éppen jól jön vagy éppen a kívánt időben érkezik, hogy kapóra jön. 29
