Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-08-07 / 16. szám

I I Az „ötös fogattól” napjainkig A Markos, Vincze, Teleki, Eöry, Hevesi ötös fogat góljai a harmincas évek első felé­ben különösen tűzbe, lázba hozták a híres nagyerdei stadion lelkes közönségét. A Bocs­kai Football Club hosszú éveken át az egyik legjobb, nem fővárosi csapatként játszott a magyar bajnokság élvonalában, s nemcsak méltó ellenfele volt az elsőségért akkoriban versengő nagy hármas, a Ferencváros, az Új­pest és a Hungária együttesének, hanem sű­rűn meg is tépázta a pestiek babérjait. Ez a Bocskai fémjelezte valaha a cívis város sport­életét. Három csatáruk. Markos Imre, a nagy­szerűen cselező, ötletesen játszó jobbszélső, Vincze Jenő, a technikás, nagy munkabírású, később Újpestre került jobbösszekötő és Te­leki, a szellemesen irányító, gólveszélyes kö­zépcsatár az 1934-ben Olaszországban rende­zett világbajnokságon is szerepelt. A nagy csapat szétesésével azután Debrecen városa is hosszú időre csaknem fehér folt maradt az ország sportjának térképén. Egy-egy olyan kiváló sportember, mint a többszörös magyar bajnok, olimpiai résztvevő tornász Tóth Gyu­la és a birkózó Németi Gyula, vagy később a Helsinkiben olimpiai bajnokságot nyert haj­dúnánási származású Hódos Imre, a mokány kis birkózó, aki ma már galambősz, komoly versenybíró, ritka kivételt jelentett. Ahogyan annak idején a labdarúgócsapat meggyen­gülésekor a legjobbak elhagyták Debrecent, a későbbi időszakokban feltűnt tehetséges sportolók is előbb-utóbb elbúcsúztak a város­tól. A régiek közül Újpestre került Vincze Jenő mellett például Markos Imre előbb még játszott Svédországban, majd hosszú időn át edzőként működött Skandináviában. Fia, Imi Markos néven a legjobb tollú svéd sportúj­ságírók egyike. A későbbi búcsúzók közül pe­dig csupán két név: Szilágyi Gyuláé és dr. Puskás Lajosé, mindketten fiatalon kerültek el a városból, s egyaránt a Vasas csapatában folytatták pályafutásukat, a fővárosban let­tek ismert, válogatott labdarúgók. Alig egy évtizede szenzációs átigazolásról tudósított a hazai sportsajtó: Varga István, minden idők egyik legjobb magyar kézilab­dázója, a világ válogatottban is szerepelt já­tékos a Bp. Honvéd bajnokcsapatából a Deb­receni Dózsa együttesébe kérte átigazolását. A válogatott sportolók közül ő volt az első, aki nem a fővárosba vonzódott, hanem el­költözött Budapestről. Elhatározását különc természetével, sértődöttségével magyarázták, hamarosan kiderült azonban, hogy nagyon szerencsésen választott. A debreceni lila-fe­hérek ugyanis 1975-ben Varga góljaival, va­lamint az ugyancsak válogatott Süvöltős Mi­hály remek irányító játékával megnyerték a magyar bajnokságot. A városban divat lett — azóta is az maradt — a kézilabda. Az első osz­tályú mérkőzéseken ötezernél is több néző szurkolt, s a kézilabdázók nagyszerű, az egész várost megmozgató szereplése csak sürgette az újabb debreceni változást, a sportcsarnok megnyitását. — Közvetlenül a Montrealban rendezett ' olimpia után, 1976. augusztus 19-én látványos műsorral, tömegtoma-bemutatóval és termé­szetesen kézilabda-mérkőzéssel nyitottuk meg a sportcsarnokot — emlékezett Simon Mi­hály, aki azóta is vezeti a város egyik büsz­keségeként emlegetett sportlétesítményt. A világválogatott Varga góljaival felava­tott csarnokb&n azután egymást követték a jelentős nemzetközi események, hivatalos vi­lágversenyek. Kézilabda bajnoki mérkőzések és nemzetközi tornák mellett a teniszezők Király Kupa-, az asztali teniszezők Szuper Liga-mérkőzéseik színhelyéül választották a kétezer nézőt befogadó csarnokot, és otthont adtak már súlyemelő ifjúsági világ- és Euró­­pa-bajnokságnak, valamint cselgáncs Euró­­pa-bajnokságnak is, nem beszélve több sport­ág válogatott találkozóiról. — A csarnok kiválóan alkalmas a labdajá­tékok mellett a küzdősportok versenyeinek, eseményeinek, rendezésére is. A nézők na­gyon lelkesek és igényesek is, s a város ve­zetői szívügyüknek tekintik, hogy a külföldi vendégek valóban jól érezzék magukat Deb­recenben. „A jövőben bármilyen versenyün­ket szívesen visszük a cívis városba” — ösz­­szegezte véleményét Aján Tamás, a Nemzet­közi Súlyemelő Szövetség magyar főtitkára. Időközben azután az erők összefogása, a Debreceni Munkás Vasutas Sport Club lét­rehozása a labdarúgásban is segített a régi vágy beteljesüléséhez. Debrecen csapata, a DVSC újra az élvonalban szerepel. Kovács Ferenc volt szövetségi kapitány, az MTK egy­kori labdarúgója vezeti az együttes edzéseit és a korábbi hírek ellenére sem búcsúzott ta­nítványaitól, továbbra is a városban maradt. S ha a mai Debrecenben nem is játszik olyan kiváló labdarúgó, mint a Bocskaiban például Markos volt, a kis Sallai azért már a váloga­tottba is eljutott, s az Újpestről érkezett Ke­rekes György gólkirály lett. A sportcsarnokban pedig újabb és újabb vendégeket várnak, a sport mellett színvona­las kulturális eseményeket is rendeznek. A csarnok nemcsak a város egyik büszkesége, hanem a sportélet jövőjét is segítheti, hiszen a küzdőtér és a kisebb termek kora reggeltől késő estig foglaltak, három iskola tartja itt kötelező testnevelési óráit, délutáni sportfog­lalkozásait. Ez is példázza, hogy a csarnok valóban a város sportjának szolgálatában áll, s örömteli változásokat hozott Debrecen sportéletében. VAD DEZSŐ FOTO: ZÁHONYI IVAN Debrecen hat éve megnyílt sportcsarnoka A csarnok küzdőtere 27

Next

/
Thumbnails
Contents