Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-08-07 / 16. szám

Szentmiháfyrnc Szató AAaria lohamtffy ZSUZSANNA Lorántffy Zsu­zsannáról, a ma­gyar történelem egyik jeles nő­alakjáról szól Szen'cmihályiné Szabó Mária .re­génye, amelyet a Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya je­lentetett meg. (Szentmihályi Gyuláné Debrecenben tanult, s egy ideig Erdélyben élt, majd Budapest­re költözött. Újságíróként is dolgo­zott. Regényeiben nagy történelmi személyek, elsősorban asszonyok élet­útját rajzolta meg. Ez a regénye 1937-ben jelent meg először.) Élvezetes olvasmány. Nemcsak azért, mert a magyar történelem ér­dekes alakjaival ismerkedünk meg, hanem a kötet minden fejezetében egy nagyszerű asszony helytállásá­nak lehetünk a tanúi: aki hadban csatázó férje távollétében hatalmas birtokokat kormányoz, kitűnő gaz­da és kertész, pártfogója a kálvinis­ta egyházi és iskolai intézmények­nek. (Köztudott, hogy — de ez már túlmegy a regény keretein: — 1650- ben a kor legkiválóbb pedagógusát. Comeniust hívta meg Magyarország­ra.) Tudósokat lát vendégül, jeles tehetségű diákoknak pedig angol és hollandiai egyetemeken való teoló­giai továbbképzésére ösztöndíjakat alapít. A sárospataki kollégium fej­lesztése különösen szívügye (hiszen ez volt a hozománya), de támogatja a többi közt a debreceni református főiskolát is. Férje, I. Rákóczi György Felső- Magyarország leggazdagabb protes­táns főura, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem hadjárataiban előbb kas­sai generális, majd Bethlen halála után őt választják fejedelemmé. (Följegyezték róla, hogy a Hajdú me­gyei Püspökladány református temp­lomának harangját ő adományozta.) Uralma alatt Erdély békében fej­lődött. A regény tulajdonképpen I. Rá­­kóczy György fohászkodásával ér véget: „Engedje a könyörülő Isten, hogy én szerelmetes asszonyom, Lo­rántffy Zsuzsanna lehessen Erdély igazi fejedelemasszonya!” És ebben a fohászkodásban nyilván az érten­dő, hogy az előző fejedelemasszo­nyok, Bethlen Gábor első felesége, Károlyi Zsuzsanna, s annak halála után Brandenburgi Katalin nem vol­tak méltók e tisztességre. Lorántffy Zsuzsanna alakja 1872- ben jelent meg először a magyar irodalomban, azóta többen foglal­koztak életével és munkásságával. Szentmihályiné Szabó Mária szép nyelvezetű regényében az előforduló régies szavakat, kifejezéseket ma­gyarázó jegyzék egészíti ki. — h — SZÓFEJTÉS A budapesti telefon­­könyvben több mint négy­száznyolcvan Hajdú nevű előfizető szerepel. És ez csak a főváros! Nem néztünk utána, hány Hajdú él saját megyéjében, szélesebb hazá­jában. És még azon túl is! Hogy a ma élő Hajdúk kö­zül mennyien tartják szá­mon őseik eredetét, s hogy azok annak idején mivel foglalatoskodtak, nem tu­dom. Az bizonyos, hogy a 16. századtól „jegyzik” őket ezzel a gyűjtőnévvel. Egye­sek a virágzó marhakeres­kedelem „hajtói” voltak, és a török háború idején állá­sukat veszítve csatlakoztak a török támadások vissza­verésére az alkalmilag kato­náskodó szegénylegények­hez. És az is bizonyos, hogy 1604. április 15-én Bocskai István, Erdély fejedelme a hajdúk tízezreinek köszön­hette, hogy Álmosd és Dió­szeg között szétszórta az el­lene vonuló császári sereget. Hálából mintegy tízezer haj­dút telepített le a mai Haj­dúság területén, kiváltságle­veleket adott nekik és föl­det osztott. A hajdúszabad­ság, amely a feudális kere­tek között a szabad paraszti életet jelentette, az egész 17. században nagy vonzerőt gyakorolt a jobbágyságra. A 18. században a legtöbb haj­dút újra jobbágyi sorba süllyesztették, csak a Bocs­kai telepítette hat település őrizte meg ősi szabadságát: Hajdúböszörmény, Hajdú­­dorog, Hajdúnánás, Hajdú­­hadház, Hajdúszoboszló és Vámospércs. A hajdú elnevezés más foglalkozást is jelent. Az Ér­telmező Kéziszótár szerint nemesi vagy hatósági szol­gát, poroszlót értünk rajta. Régen a díszes egyenruhájú vármegyei vagy városi al­tisztet is hajdúnak nevezték. S bármilyen prózai, még káposzta is van ilyen. A hajdúkáposztát párolt sava­nyú káposztából készítik füstölt disznóhússal és kol­básszal, lé nélkül. S ha már ilyen könnyed témánál tar­tunk, elmondjuk: van haj­dútánc is, méghozzá bottal vagy karddal forogva járják, dobognak és ugrálnak. De csak a férfinép. —h. m.— LÁTTA MÁR? FOTO: VENCSELLEI ISTVÁN Álmosd község nevéhez a köz­tudatban Bocskai István hajdú­seregének első győztes csatája kötődik. A falunak azonban 1978 óta más nevezetessége is van a nagy csatát megörökítő em­lékművön kívül: a Kölcsey em­lékház. Kölcsey Ferenc egykori lakó­háza a XVIII. század második fe­lében épült, olyan, mint egy nagyobb parasztház: nádtető, fe­hér falak, boltíves, nyitott pit­var, belül szabad tűzhelyes kony­ha és néhány egyszerű szoba. A magyar nép himnuszának költő­je, a reformkori politikai élet kimagasló egyénisége Álmosdon töltötte gyermekéveinek nagy részét. Tanulmányainak befeje­zése után ide tért vissza 1812- ben, hogy hátat fordítson álmai­nak, irodalmi és politikai ter­veinek, s úgy éljen, mint más korabeli kisnemes. „Thékámban könyv helyett már most nye­regszerszám áll, míveltetni uga­raimat, lovaim és ökreimről gon­doskodni ... ezt kell csinálnom” — írja egyik keserű hangú leve­lében ekkoriban. Az itt eltöltött négy esztendőben örökös gyöt­rődés, vívódás között élt, s eköz­ben költővé érlelődött. Az épületben lévő irodalmi kiállítás dokumentumok soka­ságával állítja elénk a korán ár­vaságra jutott debreceni kollé­giumi diákot, az álmosdi évek költőjét, a népért küzdő közéleti férfiút és politikust. Korabeli bútorok és használati tárgyak teszik meghitté, emberközelivé egykori otthonát. Bocskai István és a hajdúk emléktárgyain, fegyverem kívül megtalálhatjuk a korabeli doku­mentumokat is. A kiállítás anya­ga így szerves egész. T. F. KÖNYVESPOLC 22

Next

/
Thumbnails
Contents