Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-08-07 / 16. szám
A ciklotrontól a Szent Koronái Önként kínálkozik a kérdés: vajon véletlen-e vagy logikus következmény, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Atommagkutató Intézetet létesített „a Hortobágy mellyékén”? A kérdésre dr. Schlenk Bálint, az intézet igazgatóhelyettese azt válaszolja, hogy szó sincs véletlenről. A megfontolt ok: Szalay Sándor Kossuth- és állami díjas professzor. Pontosabban, akkor még csak Ivossuth-díjas. Szalay Sándor a háború előtt a Tisza István Tudományegyetem tanársegédje volt, s 1936-ban ösztöndíjjal Cambridge-be utazott, ahol Rutherford professzor mellett a magfizikát kezdte tanulmányozni. Hazatérve folytatta a kutatómunkát, de micsoda körülmények között! Filléres gondjaira jellemző, hogy gyakran a híres debreceni ócskapiacon, a zsibogón vásárolt rádióalkatrészeket, eszközöket. És mégis, ennek ellenére már annak idején publikált néhány figyelemre méltó tanulmányt az atommagfdzika tárgyköréből. 1947-ben többek véleménye ellenére Földvári Aladár geológus 1 professzor társaságában megkezdte az uránkutatást, s valahol Pécs környékén a Geiger—Müller készülék egy szép napon jelezte, hogy célt értek. Az atomfizika iránt egyre növekvő világméretű érdeklődés, a magyar államvezetés elhatározása, hogy amennyire lehet, pótolni kell a korábbi mulasztásokat — mindez hozzájárult ahhoz, hogy az Atommagkutató Intézet létrejöjjön, és Szalay professzor tudományos felkészültsége, eredményei tették, hogy éppen Debrecenben jött létre. * Az intézet alapfeladata: a természet jelenségeinek megfigyelése és feltárása az atomfizika és a atommagfizika területén, de kezdettől fogva törekedtek a kutatók a gyakorlati alkalmazások felderítésére is. Erre az intézet helyzete kényszerítette is őket, hiszen felszereltsége, kutatóinak és kiszolgáló személyzetének száma elmaradt a nagy külföldi magkutató központok ellátottságához képest. Ahogyan Debrecenben „becézik”, az ATOMKI — amelynek ma 300 dolgozója van és ebből 100 f ,« ll ÉJI 18
