Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-07-24 / 15. szám
GÁRDONYI GÉZA IKKA befizetőhelyek cA NAGY EFF (Hogyan keletkezik a közmondás?) EURÓPA ANGLIA Gondrand UK. 32—38 Leman Str. London E. 1. 8ER. Mrs. Maria Sanders 14 Sheffield Terrace London W 8. 7. NA AUSZTRIA Panalpina AG. Untere Viaduktgasse 4. 1031 Wien BELGIUM Galytour Rue de la Madeleine 57. 1000 Bruxelles FRANCI AORSZ AG Société Colimpex 43 Rue d’Hauteville 75010 Paris HOLLANDIA Club Qualiton Prinsenstraat 26. Amsterdam C. NEMET SZÖVETSÉGI köztársaság Alimex Handels GmbH Rosenheimer Str. 30/1.. 8 München 80 ATEGE Allgemeine Transportgesellschaft N mbH Riesenfeldstr 115. 8000 München 40 OLASZORSZÁG Dóra Heltai Via di Monteverde 55 b. 30151 Róma László Gy. Parádi Via A. Massena 17 20145 Milano SVÁJC Palatínus GmbH Lintheschergasse 15 S023 Zürich Setacipa AG. Schöntalstr 21. 8004 Zürich OANIA, NORVÉGIA, SVÉDORSZÁG Central Trading Box 71. S 27057 Kivik TENGERENTÚL ARGENTINA Ana Kiss De Bálint C. Pellengrini 485. p. 9° dto. F. 1009 Buenos Aires AUSZTRÁLIA Cséti PTY Ltd-IKKA Room 11. First Floor 149 Castlereagh St. Sydney BRAZÍLIA Dorothea Bródy Av. Ipiranga 1208—8° Apto 83. 01040 Sao Paulo egyesült Államok Sobel Overseas Corp. 210 East 86th Str. New York N. Y. 10028 IZRAEL Miriam Egged ,,HAD ASH” Könyvtár és Könyvüzlet Nesz Ciona 4. 63904 Tel-Aviv KANADA International Agency Service 519 Bloor Str. West Toronto 4. Ont. M5S 1Y4 Alex A. Kelen Ltd. 1467 Mansfield Str. Montreal 2. Que. H3A 1Y5 Kennedy Travel Bureau Ltd. 424 Bloor Str. West Toronto, Ont. M5S 1X5 Hungarian IKKA et Travel Service 1234 Granville Str. Vancouver B. C. V6Z 1M4 ÜJ-ZÉLAND Astoria Enterprises Ltd. 142 Basett Rd. Remuera Auckland URUGUAY Alejandro Erdős Av. Brasil 2577 piso 4. apt. 17. Montevideo VENEZUELA Ilaco S. R. L. Apartado Postai 51428 Caracas 1050—A Valamelyik ínséges esztendő után történhetett, hogy a gazdák összeadtak egy-egy véka gabonát, és fölrakták az iskola padlására. Attól kezdve, akinek télen vagy tavasszal elfogyott a kenyere, a közös gabonából vett kölcsön. Most is így van. A kölcsönt csapva adják; tetézve kapják vissza. Amit a csapófa levisz a vékáról, az a kamat. Hát ez a mi takarékpénztárunk. Szent Mihály napján van a közgyűlés. Akkor az iskola tájéka jövő-menő emberekkel népesül meg. Ki egy zsák gabonát hoz a hátán, ki felet. Törlesztenek vagy egészen is kifizetik az adósságot. Csak az egy Tóth Antal jön üres zsákkal. Mindenki tudja, hogy őt a nyáron a jég csúfolta meg. ö az egyedüli, aki nem biztosított. — Majd bizony — mondotta — két forintot adjak a cekurálásért; eddig se bántott a jég, ezután se bánt. És megitta. Persze, mikor a jég lecsördült az égből, ugyancsak hajigálta az udvarra a baltát, meg minden éles szerszámot, de a jégeső nem ijedt el attól. A kisbíró kiméri neki a két véka búzát, három véka rozsot. Én addig az írást készítem meg: „Alólírott két véka búzát, meg három véka rozsot vettem kölcsönbe a község magtárából. Egy év múlva megadom.” Ennek alája kell írni. Többnyire keresztjegyet írnak. Van olyan, aki azt sem ír, csak éppen megérinti a toll szárát, aztán én írok helyette. Ez az érintés szent. Az illetőnek a lelke átszáll a tollba, és benne van, amíg a nevét leírom. Soha nem történt, hogy valaki megtagadott volna ilyen aláírást. Tóth Antal eddig szótlanul és kedvetlenül állott az emberek között. Széles bölény arcán látszott, hogy megalázottságot érez. De ahogy odatámasztják a zsákját a falhoz, fölemeli a fejét. Körülpillant és azt mondja kevélyen: — Aláírom a nevemet. Valami tíz ember tib-lábol és beszélget az iskolában. A szóra valamennyien elhallgatnak. A kisbíró is beledöfi a lapátot a gabonahalomba, és a pipáját elővonja. Közelebb lép az asztalhoz. Lássuk no! Bizony még kitudódik, hogy Tóth Antal írástudó ember! Odatolom a papirost Tóth Antal elé. A tollat is megmártom és odanyújtom neki. Tóth Antal ünnepi mozdulattal veszi át a tollat. Az ünnepi mozdulatán azt értem, hogy már a levegőben előre hozzáilleszti az ujjait. Aztán meg úgy tartja, mintha szivar volna. A papirosra néz. — Hagy ülök le — mondja —, állva nem tudok. Otthagyom a széket. Leül. A bajuszát végig simítja. A két könyökét az asztalra teszi. — Hová írjam? — kérdezi a dologhoz illő komolysággal. — Ide — mondom —, az aljára. Megmártja a tollat nagy óvatosan, és a tolinak a hegyére pislog. Hogy mit néz rajta, nem tudom. Talán a tintacseppet nézi. Egy olyan mozdulattal, aminővel az ázott kalapot szokság megsuhintani, leföccsenti a tintát oldalt a padlóra, aztán megint neki könyököl és lassan, vigyázva, a papirosban megakadozva leír egy vastag kamójú meredt nagy T betűt. A szárát alulról földnek húzza és egy pindurka pántlikát csinál rá. Az így megmunkált hórihorgas betűvel megelégedettnek látszik. Föl is veszi a bal kezével a pipáját; egyet szippant és újra leteszi. Az ó betű hasonlóképpen lesikerül. Igaz, hogy a T betűhöz képest olyan piciny, mint a toronyhoz képest a hordóabroncs; és semmi öszszetartozandóság nem mutatkozik a kettő között, de azért jól van az. Fodor András egy aujnya szóval és fejbiccentéssel fejezi ki rá az elismerést. A pipák meg az arcok figyelemmel hajlanak az asztal fölé. Tóth Antal azonban nem ügyel rájok: harmadik betűnek megint egy irtózatos nagy T betűt kanyarít, szinte megsercen belé a kalamus. No de itt meg is áll. Néz. Vakarint egyet a tarkóján. Megmártja, kiföccsenti a tollat. Színtelen szeme rámered a papirosra. Üjra márt, meg újra föcscsent, és újra néz anélkül, hogy tovább írna. — No, — fakad ki a bakter —, ha a végömet érzöm, kendet hívom el végröndölötöt írnya. — Ha addig be nem áll valahová íródiáknak — teszi hozzás Istenes. Tóth Antal belevörösödik a nagy gondolkozásba. A homlokán kesze-kusza ráncok torzolódnak össze. — Szentje ne légyön — mondja a tollat mérgesen lecsapva — elfelejtöttem a nagy efföt. S fölkel és úgy elsiet az iskolából, mintha hajtanák. Ügy október vége felé történt, hogy Burucz András megbízta Fodort, hogy ha már a városba megyen, hozzon a fiának egy ábécés könyvet, a feleségének meg valami orvosságot, ostyát is hozzá, meg a hordók kifüstölésére islógot. Fodor meg is érkezik este. Rakja a könyvet meg az orvosságot az asztalra. — Hát az islóg? — kérdi Burucz András. — Tyű, az áldóját — feleli Fodor, föllebb taszítva a homlokán a kalapját —, úgy elfelejtöttem én azt, mint Tóth Antal a nagy efföt. 29
