Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-07-24 / 15. szám

Parádés gólrekord és nevetséges védelmi hibák

A magyarok világbajnoki szereplése nyilatkozatok tükrében

A magyar labdarúgó-válogatott 1982. június 22-én, kedden az elchei Nuevo Altabix stadionban elbúcsúzott a Mundialtól. Csak 14 percet kellett volna gól nélkül „megúszni”, hogy még legalább 180 percet a világhírű barcelonai NoU Camp arénában is játszhasson a gárda, de Czerniatynski különben könnyen elhárítható gólja véget vetett a magyar reményeknek.

Tizenkét világbajnokság mérkőzéseit tekintve, (14 győzelem, 3 döntetlen, 12 vereség, 85—48-as gólkülönbség, 31 pont) a spanyolországi eredmények után Magyarország a 7. helyen áll a VB-k örökrangsorában. Minden idők első tíz válogatottja, 12 világbajnokság tükrében:

1. Brazília, 2. Német Szövetségi Köztársaság, 3. Olaszország, 4. Argentína, 5. Anglia, 6. Uruguay,

7. Magyarország, 8. Szovjetunió,

9. Jugoszlávia, 10. Svédország.

A magyar labdarúgó-válogatott Spanyolországban több arcát mutatta. Világbajnoki döntő gólrekordot állított fel Salvador ellen, „naggyá tette” Argentínát bátortalan védekező játékával, majd mindent feledtetni látszott Belgium ellenében, reményeket ébresztett, majd álmokat rombolt szét.. .

Mészöly Kálmán, szövetségi kapitány :

— Egy évvel a Mundial döntő rajtja előtt még a 24-es finálé is nagyon távolinak tűnt fel. Elértük, mert egységgé kovácsolódott a gárda, megtalálta szívét és nem félt senkitől. Nem vagyok csalódott, hogy a lényegesen esélyesebb éelgium és Argentína miatt nem kerültünk a legjobb 12 közé, de bosszankodom, mert elérhettük volna a középdöntőt. Sajnos, Spanyolországban már nem volt jellemző a gárdára a bátorság. Mi annak idején, 1966-ban, Liverpoolban, amikor a világbajnok és félelmetes Brazília következett, nem ijedtünk meg, s legyőztük a dél-amerikaiakat. Azt reméltem, hogy Alicantéban Argentína ellen is így lesz. Több, jó értelemben vett vagányság, nagyobb vállalkozó kedv egészen más eredményt hozott volna.

— Tudom, az Argentína elleni mérkőzés sokáig vita marad, a

csapatba beállított több védőjátékos és a defenzív taktika miatt. Most már belátjuk, hibáztunk, rosszul ítéltük meg a lehetőségeket. Ezért nem a szövetségi kapitány hibás, a döntést többen, közösen hoztuk. Ismétlem, a hibás döntést. Mindettől függetlenül véleményem szerint a magyar válogatott a döntőbe kerüléssel és az ott mutatott játékkal nem okozott csalódást, s emelt fővel jöhetett el a világ legjobb csapatainak nagy előadásáról. Mindentől függetlenül sok a tennivaló, látjuk a hibákat, remélem, sikerül javítani.

Mészáros Ferenc, a magyar válogatott kapusa:

— Argentína ellen félénkek voltunk. Most már komolyabban foglalkozni kell azzal, miért történik a tétmérkőzéseken, hogy több játékosunk egyszerűen megbénul a feladattól. Ez a fiatalabb labdarúgóknak még megbocsátható, de soha nem fogom megérteni, hogy a tapasztaltabbaknak, sokszoros válogatottaknak ilyenkor miért remeg a lábuk?

Sallai Sándor, Maradona őrzője :

— Tudtam, hogy kiváló játékos, de, hogy ennyire!!! Megpróbáltam ellene mindent — hiába. Olyan gyors, hogy tíz méteren még a labdát vezetve is egy métert ver ellenfeleire.

Nyilasi Tibor csapatkapitány:

— Tulajdonképpen a papírforma igazolódott a mi csoportunkban. Belgium és Argentína esélyesebb volt, de utólag, a későbbi mérkőzések ismeretében nem vitás, hogy többet kereshettünk volna ellenük. Öröm, hogy jobban szerepeltünk, mint négy éve Argentínában, bánat, hogy eredményünk lényegesen jobb is lehetett volna.

Kiss László, a három gólt elért csatár:

— Nagyon bánt a dolog... Belgium ellen óriási helyzetben hibáztam, pedig, ha az bemegy, minden egészen más. Szerintem a legjobb 12 között lényegesen többre vittük volna, mint Belgium a lengyel és a szovjet válogatott ellen.

Hidegkúti Nándor, az aranycsapat karmestere:

— Belgium beállt védekezni Argentína ellen és győzött, a Szovjetunió is védekezett Brazíliával szemben és kikapott... Nincs sablon a játékra, de azért kár volt úgy védekezni Argentína ellen. A magyar válogatott sohasem volt képes „kibekkelni” egy mérkőzést...

Albert Flórián, az 1966.

évi VB résztvevője:

— Argentínát és Belgiumot is le lehetett volna győzni. Balszerencsénk, hogy Argentína éppen ellenünk fogott ki olyan nagy napot, bár szerintem mi kínáltuk fel nekik a nagy játék lehetőségét- Sokat láttam már, de azt még ritkán, hogy egy, védőket felvonultató csapat, védekező taktikával azért kap gólokat, mert az ellenfél legjobb góllövői a kapunk előtt üresen állnak ...

Puskás Ferenc, az aranycsapat kapitánya:

— A Salvador elleni gólzápor után azt hittem, hogy a magyar labdarúgás régen várt ünnepnapjai következnek. Sajnos, Argentína ellen egy nemzetközi expresszvonat futott versenyt egy kiöregedett vicinálissal, s az eredmény nem lehetett kétséges. A futballt játszva és több önbizalommal kell művelni.

Kubala László, korábbi magyar válogatott, volt spanyol szövetségi kapitány:

— A Salvador elleni 10:1 után büszkén hallottam mindenkitől, hogy ilyen támadójátékra csak a magyarok képesek. Utána lehangolt, hogy ilyen védekezést is csak a magyarok produkálhatnak. Hát igen, egyszer professzori bemutató a támadó futballból, máskor elemi iskolás nívó védekezésben . .. Ezért egy világbajnokságon nagy árat kell fizetni.

Cesar Luis Menotti, argentin szövetségi kapitány:

— Most már bevallhatom, nagyon megijedtem a magyarok bemutatkozó tíz gólja után. Tartottam az egymás elleni mérkőzéstől, ezért az volt a taktikánk, az első pillanattól le kell rohanni őket, levegőt sem szabad kapniuk, nehogy újra támadókedvük legyen. Mi tagadás, segítettek nekem . ..

M. Pipo Rodriguez, Salvador szövetségi kapitánya:

— Azt vártam, hogy legyőzzük a magyar válogatottat. Álmomban sem gondoltam volna, hogy tíz gólt kapunk. Azon az estén a magyarok minden csapatot legyőzték volna. Ilyen kiváló gárda ellen még sohasem játszottunk, s szerintem még a varázslatos Brazília sem lenne képes Salvador hálóját tíz góllal megterhelni. Ügy mentek át védelmünkön, mint kés a vajon . . .

Miljan Miljanics, a jugoszláv válogatott szakvezetője:

— Régi hódolója vagyok a magyar labdarúgásnak, ezért külön figyelmet fordítottam szereplésükre. Belgium ellen győzelmüket vártam és ezzel továbblépésüket a legjobb 12 közé. Nem az én dolgom, de meglepődtem, amikor l:0-ás vezetésnél két játékost is cseréltek. Elvem, hogy jó eredménynél hagyni kell a vezetést megszerző gárdát, s csak ha baj van, akkor kell cserélni.

Ron Greenwood, az angol válogatott szakvezetője:

— A Spanyolországban látottak után büszke vagyok arra, hogy csapatom a világbajnoki selejtezőkben kétszer is legyőzte a magyar válogatottat. Argentína felfedezte, amit mi már tavaly is láttunk: a magyar védelem gyakorta kihagy, tagjai lassúbbak az átlagnál.

Guy Thys, Belgium szövetségi kapitánya:

— Már hónapokkal korábban megmondtam, hogy Magyarország veszélyesebb a mi szempontunkból, mint Argentína. Többre képesek, mint amennyit a Mundiálon mutattak — szerencsénkre.

A véleményekből kitűnik, dicséretekben, elismerésekben nincs hiány. Erre szokták mondani: „Csak az a baj, hogy dicséretekkel már tele van a padlás” — inkább az ellenfelek kapuja lett volna tele, a salvadoriakéhoz hasonlóan — gólokkal...

BOSKOVICS JENŐ

26