Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-07-10 / 14. szám
LATTA MAR? LEMEZBEMUTATÓ KIÁLLÍTÁS Az arborétum legnagyobb platánfája Pazar vidék! Az ember csak kapkodja a fejét. Négy világrész fenyői, lombos fái, cserjéi egy tiszántúli kis községben, Tiszakürtön. Apolló jegenyefenyő a Parnasszusról, kolorádófenyő Kaliforniából, andalúziai fenyő Dél-Spanyolországból, páfrányfenyő Kelet-Kínából, óriástuja Észak-Amerikából, dzsinnála Mandzsúriából, kerti madárbirs Szecsuánból, apró dió Texasból, korai Tamariska Délkelet-Európából... Több mint 500 fa és bokor, évszázados tölgyek, platánok, hársfák mellett ott cseperednek a fiatalok, a tíz-, tizenöt évesek. Az alapítók iránti tiszteletből emlékezzünk röviden a Bolza családra: történetük a 17. század közepéig nyúlik vissza. A család egyik leszármazottját, Bolza Józsefet, aki Bécsben mint testőr szolgált, a schönbrunni császári park ösztönözte szarvasi birtokán parképítésre. Ez tekinthető, a mai szarvasi arborétum ősének. Egyik fia, István, apja nyomdokain később tovább fejlesztette a szarvasi parkot. A másik fiú, Bolza Péter pedig a Tiszazugban, Tiszakürtön vetette meg az arborétum alapjait, mindenekelőtt külföldről hozatott növények ültetésével. Leszármazottai szeretettel és hozzáértéssel gyarapították a parkot. A második világháború előtti években a park gondozása már nem volt rendszeres, a háború alatt nagy károkat szenvedett, a felszabadulás után gazdátlanná vált, s csak 1960-ban kezdődött meg az elvadult kert ápolása. Az elmúlt években az arborétum eredeti területéhez még 15 katasztrális holdat hozzácsatoltak és természetvédelmi szakemberek irányításával megkezdték a fiatal fák, cserjék ültetését. Aki ma az arborétum útjain meg-megáll vagy a pihenőházban szemlélődik, gondoljon arra: ez a pompás táj szép példája annak, hogyan kell a teljes megsemmisüléstől megmenteni természeti értékeinket. —h— Parkrészlet, középen oszlopos tuja-csoporttal SZELÉNYILÁSZLÓ FELVÉTELEI Az idén újabb magyar felvételek nyerték el a párizsi Charles Cros Hanglemezakadémia nagydíját. E rangos kitüntetésben részesült az a lemez is, amelyen Kodály Zoltán három korszakos jelentőségű zenekari műve hallható: a Fölszállott a páva, a Galántai táncok és a Marosszéki táncok. E külföldön is jól ismert alkotásokat egyik legjelentékenyebb dirigensünk, Lehel György vezényli a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara élén. Az a szoros kapcsolat, amely a dirigenst együtteséhez fűzi, plasztikusan érzékelhető e kiválóan sikerült felvételen is. Mert e három művet a zenekar olyan különleges beleérző képességgel, Kodály népzenei fogantatású muzsikáját annyira anyanyelvi fokon „beszélve” játssza el, ahogyan azok tudják előadni, akik Kodály hazájában a Mester tanításainak szellemében nőttek föl. És Lehel György, aki a klasszikus és romantikus alkotások mellett előszeretettel mutatja be mai magyar szerzők műveit, Kodály munkásságában is azt érzékelteti, ami korszerű, modern és előremutató. Valóban: a Marosszéki táncok, amely 1930- ban, a Galántai táncok, amely 1933 őszén, a Filharmóniai Társaság megalapításának nyolcvanadik évfordulóján és a Fölszállott a páva, amely 1939-ben, az amszterdami Concertgebouw ötvenedik születésnapján hangzott el elsőként, mind olyan művek, amelyek maradandó alkotásokként vonulnak be a zenetörténetbe. A párizsi nagydíjjal kitüntetett lemezfelvétel is méltó a most száz éve született Mester szelleméhez is. GABOR ISTVÁN Medveczky Jenő Pátzay Pál: Lábtörlő nő önportréja fotó: hajdinyak gyula Két jelentős magyar mester emléke előtt tiszteleg a budapesti Bartók 32 elnevezésű kiállítóteremben létrehozott intim kamarakiállítás: Medveczky Jenő festőművész és Pátzay Pál szobrászművész munkásságából adnak ízelítőt. Mindketten azt vallották — és valósították meg — műveikben, hogy a művészet egyetemes céljainak eléréséhez nélkülözhetetlen a mesterség klasszikus hagyományainak ismerete, a szakmai tudás alapos birtoklása, a harmónia, a rend igénye. Másként jelentkezik mindez egy festő munkásságában és másként egy szobrászéban, bár szerencsésen kiegészítik műveikkel egymást. Ennek bizonyítéka Medveczky egy 1943-ban írott levele, amelyben szellemi ősei közé sorolja Berzsenyit és Babitsot, az „igazi Kernstockot”, és kortársai közül Pátzay Pált, Kmetty Jánost. Ide kell számítanunk a költő Devecseri Gábort is, akinek ihletésére született meg Medveczky negyvenkilenc Iliász-kompozíciója. A negyvenkilenc lapból, amely a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, ezen a kis kiállításon tizet láthattak a látogatók, amelyek szinte feleltek Pátzay Pál szobrainak, kisplasztikáinak, dinamikájukkal, szerkezeti felépítettségükkel. A dekoratív formát és a tiszta színek iránti vonzalmat tükrözik Medveczky képei, ágaskodó lovai a látogatót fogadó önarcképe, Matisse-i hangvételű tájai, csendéletei. Művészi tudatossága, kompozíciós készsége parányi etűdjein is fellelhető; mindig egyéni hangú, nem vált soha senki epigonjává. Szellemiségében azonos művészet Pátzay Pálé is, akinek stílusmeghatározó ereje egységbe fogja művészete egészét. Hunyady János lovasszobra a maga méltóságával szinte felel a képek száguldó lovainak; Kodály portréja méltóságot áraszt; a nemrégiben elhunyt barátról, Udvardy Tibor operaházi magánénekesről mintázott fejét, remélhetőleg, az újjáépülő Operaház szoborportréi között láthatjuk majd viszont. Plasztikai megoldásai mesteriek, akár kisplasztikáról, akár nagyléptékű szoborról van szó; életművét a tudás, az állandóság, a biztonság jellemzi, a tiszta gondolat megtestesítői. Plasztikai mondandóját adja elő, a tárlókban lévő kisplasztikák szinte szétfeszítik monumentális hatásukkal az üvegszekrényeket. Közvetlen megfigyelések tolmácsolója Pátzay, élőlényeket jelenít meg, természetes mozdulatokkal. Lábát törlő nőfigurája, kenyérszegő asszonya, hetyke fiatal leányt ábrázoló kisplasztikája egy-egy remekmű. Szerencsés gondolat volt a két művészről együtt megemlékezni. Tiszteletadás, életművük fémjelzése, hogy műveik munkálkodnak helyettük és nevükben. F. R. 22
