Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-07-10 / 14. szám

birodalom délibábjának kőben, vasban, szóban való tárgyiasításá­­ra használta fel. 1895 Szilveszterén, éjfélkor, az egész országban egyszerre kón­­dultak meg a harangok. Minden város, minden kis falu az évfordu­lót köszöntötte. Áprilisban az or­szággyűlés ünnepi ülésen iktatta törvénybe a honalapítás emlékét, hálát adva a Gondviselésnek, Ár­pád fejedelemnek és Ferenc Jó­zsefnek kegyelmes közreműködé­sükért. Május 2-án tündöklő Történelmünk képekben . n miLLEnmum 1890-nél, visszatekintve, válasz­tóvonal rajzolódik ki a múlt szemlélője előtt. Megbukott Tisza Kálmán, a nagyhatalmú kor­mányfő, megerősödött a nemzeti ellenzék. Megalakult a szociálde­mokrata párt, a szocializmus esz­méi behatoltak az addig „békés” falvakba. Békés és Csongrád me­gyében, — a Viharsarokban — Orosházán, Békéscsabán, Hódme­zővásárhelyt véres zendülések törtek ki. A földtelen szegénynép jobb bért, jobb életet, jogot kö­vetelt. A kormányzat erővel is, ésszel is próbálkozott. Wekerle Sándor rendbehozta az államháztartást, aranyalapra helyezte a Monarchia valutáját, a koronát, a konzervatív és kleriká­lis erőkkel vívott kemény harc­ban kivívta a magyar liberaliz­mus utolsó nagy alkotását: a kö­telező polgári házasságot, a pol­gári anyakönyvvezetést, a zsidó vallás egyenjogúságát. Wekerle tehetséges gazdaságpolitikus volt és népszerű is a 90-es években, mégsem tartotta magát, csak két évig. Kossuth temetésén, 1894. április 2-án hatalmas erővel nyi­latkozott meg a nemzet valóságos érzelme, elégedetlensége. Ugyan­akkor a világ elé tárták a sérel­meiket a románok is: a Memo­randum szerzői ellen per indult. A magyar konzervatívok, Ferenc Józseffel egyetértésben, megelé­gelték az engedékeny, liberális politikát. A nyugalom megboly­dult, a rendszer egyensúlya meg­billent. Az egyensúly helyreállítására, a bajok elkendőzésére is szolgált a honfoglalás ezredéves forduló­jának fényes megünneplése, ami­re jó évtizede készült már az or­szág. Küzdelmes ezredév állt a nem­zet mögött Európa e viharos szögletén, a népek országútján. Gyakran a puszta megmaradás is kockán forgott, s örökkön nyo­masztott a tájak, népek, kultúrák közti peremhelyzet. A magyarság, megannyi történelmi balszeren­cse közt, egyszerre küzdött a lé­tért, az európai kultúra elsajátí­tásáért, és a sajátja elfogadtatá­sáért. A század végén gazdaság­­fejlesztésben, építésekben, civili­­zatorikus eredményekben gazdag és békés évtizedek álltak mögöt­te. A nemzet valóban büszkén te­kinthetett vissza európai megte­lepedésének ezredévére, polgáro­sodásának fél évszázadára. A rendezők, — hatóságok, in­tézmények s a sajtó — azonban túlfeszítették a büszkeséget: nagyzás és kérkedés lett belőle. A századvég nacionalizmusa a Mil­lenniumot a magyar államhata­lom népszerűsítésére, a magyar 1. Wekerle Sándor az újságírók között 2. Szántó Kovács János letartóztatásakor a hódmező­vásárhelyi megyeháza előtt tüntető kubikosok 3. Szántó Kovács János 4. A Millenniumi kiállítás ünnepélyes megnyitása 5. Vajdahunyad vára a Városligetben 6. A főrendiház ülése az Országházban Munkácsy Mihály: Honfoglalás című festménye alatt SZVOBODA FERENC REPRODUKCIÓI 12

Next

/
Thumbnails
Contents