Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-23 / 2. szám
FORUM PREMIER Épp e kérdésben rejlik a megkülönböztetett érdeklődés egyik kulcsa. Arról van szó ugyanis, hogy osztrák hitelből, osztrák vállalkozók közreműködésével idegenforgalmi beruházások sorát kezdték el Magyarországon. A Forum készült el elsőnek azon szállodák közül, melyek építését e hitelből finanszírozzák. A szakemberek számára a „premier” évekig eltart, amíg a befektetett összeg megtérül. Ám bizonyára az utca embere sem téveszti majd szem elől a Fórumot. Nem is teheti, hiszen a szálló a város szívében, az újjáéledő Dunakorzón épült fel, így Pestre jövet, Budára menet milliók és milliók látják csupaüveg homlokzatát, s nem is igazi pesti ember, aki — legyenek bármilyen borsosak az árak — ne térne be legalább egy kávéra, s nézne körül a Forum termeiben, amelyeknek enteriőrjei — az elegáns berendezés, a szobrok, reliefek, faliszőnyegek, grafikák, metszetek — igazi műélvezetet nyújtanak. Magunk is igényt tartva az „igazi pesti” titulusra, sietve szerét ejtettük a szállodajárásnak. Mit nyújt ez a száTló a Budára tekintő páratlan panoráma, az impozáns külsőn és az elegáns belső tereken túl? Az összes szoba légkondicionált, mindegyikben van nemzetközi hívásra is alkalmas telefon, minibár, rádió és színes televízió, amely zártláncú házi filmvetítésre is használható. A Shilhouette étteremben nemzetközi és magyar ételkülönlegességekből válogathatnak a vendégek, a diszkrét zongoraszó jól illik a hely hangulatához. A Forum Grillben — étvágygerjesztő megoldás — a vendégek szeme láttára készülnek az ételek. Éjjel kettőig tart nyitva, ezért a színházi közönségre is számítanak. Szenvedélyes kávézó lévén, nekem a Forum Bécsi Kávéháza lopta be magát leginkább a szívembe. „Bécsi” itt minden: a tonettgarnitúrák, a márványasztalkák, a hangulat, a sütemények, s ami a fő: a kávé! A Julius Meinl cég szállítja, s a vendég húszféle kávé közül választhat. A három konferenciaterem — befogadóképességük mintegy 350 fő — egyetlen nagy térré nyitható össze. Az uszoda, a szauna, a kondicionálóterem a szálló büszkeségei. A Fórumot is kategóriába sorolták: négy csillagot kapott. Niklai Ákos, a Forum igazgatója azonban megjegyezte: csupán a szolgáltatások alsó szintjét határozzák meg, ettől felfelé természetesen el lehet térni. S a Forum — vagy harminc Intercontinental szálló ismerete mondatja ezt az igazgatóval — a jobb négycsillagosok közé tartozik. Nem véletlen, hogy előzetes tapasztalatszerző kőrútjain az Intercontinental céghez tartozó szállókat látogatta végig Niklai Ákos. Ez az új Dunaparti szálló ugyanis a tekintélyes nemzetközi szállodalánc Forum csoportjának a tagja. Alig lehet izgalmasabb helyszín egy párnapos szállodánál, s annak igazgatói szobájánál. Sűrűn csöng a telefon, be-benyit a titkárnő utasítást kérve, aláírandó leveleket hozva. Pár mondatnál többet alig tudok egyvégtében lejegyezni. Az asztalon még ott látom az ünnepélyes szalagavatáskor használt ollókat, az egyiket Staribacher, a másikat Sághy miniszter uraknak, a szállodát felavató államférfiaknak küldi el a szálloda. Az igazgató előtt levelek tornyosulnak. Találomra emelünk fel néhányat: nemzetközi szállodaárak összehasonlító jegyzéke, a Német Szövetségi Köztársaság nagykövetségének meghívója, a szállodát beharangozó londoni reklámügynökség jókívánságai, szobarendelés a bécsi Intercontinentalból. S két telefon, amely indulásnak igazán nem rossz: két görögországi csoportot jelentenek be karácsonyra, pár napi szállást és szentestére vacsorát kérnek. Aztán megtudom, valószínűleg több hónapig a szálló vendége lesz Richard Burton, Sir Laurence Olivier és Vanessa Redgrave, akik a közeljövőben filmet forgatnak Magyarországon. — Milyen szállodás múlt után került a Forum élére, s hogyan állt össze a „forumos” gárda: a vezetők és a mintegy ötszáz fős személyzet? — kérdem dr. Niklai Ákost. — Korábban a szomszédos Duna Intercontinental igazgatóhelyettese voltam, s két éve csak a Fórummal foglalkozom. — Egy még nem létező szállodával? — Hallatlanul izgalmas és tanulságos két év volt ez számomra. Részletes üzemeltetői programot kellett adnom az építészeknek, azaz nekem kellett megmondanom, hogy milyeneknek kell lenniük a szálló különböző egységeinek, hogy a gépezet olajozottan működ" jön, dolgozóink a lehető legkönynyebben láthassák el feladatukat, s a vendégek igényeinek is minden tekintetben megfelelhessünk. — Honnan toborozta munkatársait? — A kulcsemberek vállalatunk, a HungarHotels dolgozói közül kerültek ki, nagy részük kollégám volt az Intercontinentalban, őket én válogathattam össze. Saját gárdájukról pedig ők gondoskodhattak. — Mivel telnek kora reggeltől késő estig egy párnapos szálló igazgatójának napjai? — A rengeteg levelezésen, telefonáláson és az adminisztratív teendőkön túl szállodajárással. Mert nyilván akad még finomítani, változtatni való, hisz egy tankönyv sem írja meg, hogy épp a Fórumot hogyan kell működtetni. Egy biztos: erre a helyre, ebbe a környezetbe csak jó szállót lehetett építeni, s munkánk színvonala nem maradhat el az építőművészek teljesítményétől. Gunst András, a főportás — az egyik „kulcsember” — húszéves szállodás múlttal a háta mögött, tizenkét évi intercontinentalbeli szolgálat után szegődött el a Fórumba. — Bizonyára hosszas mérlegelés után — jegyzem meg — hiszen tizenkét év egy helyen, nem kis idő. — Bár mindig szívesen fogok visszaemlékezni erre az időszakra, mégis úgy gondoltam, élnem kell a felajánlott lehetőséggel. Az egyik Parkinson törvény is segített dönteni, nevezetesen az, miszerint hasznos, ha öt-hat évenként állást változtat az ember. Mert egy új hely, mindig jobb munkára, megújulásra inspirál. Meg kell mondanom, a törvény beigazolódott, mert szinte nem ismerek magamra. Én is, kollégáim is igyekszünk a legjobb formánkat nyújtani. Hasonló indítékok vezették Kalla Kálmánt, a szálloda főszakácsát, aki az Intercontinental Bellevue éttermének konyhafőnöke volt. Amíg ott hét embert dirigált, itt ötven embert kell irányítania. Nagy nemzetközi tapasztalata — tokiói, amsterdami, nyugat-berlini szakácskodása és müncheni tanulmányútja — alapján ő javasolta, hogyan rendezzék be a Forum konyháját. Érthető hát büszkesége, amint végigvezet birodalmán. Ám szakács lévén, ha lehet még lelkesebben sorolja konyhája specialitásait: Vasalt csirke rostélyon sütve (a 60—70 dekás, kicsontozott, fűszerezett madarak faszenes vasaló alatt sülnek puhára, ízesre), hátszín lángos, rozmaringos ürücomb (nagyon „megy” már az első napokban), pácolt sertéscsülök, vadnyúlgerinc borókamártással, fokhagymás vaddisznó... Búcsúzóul megkérdezem néhány vendégtől: érezhető-e, hogy egy vadonatúj hotelben szálltak meg? A francia Weil parfümgyár üzletembere, meg egy műanyagokkal kereskedő bécsi cég tulajdonosa szerint ez csupán abból érezhető, hogy úgy lesik a vendég kívánságait, ami a sokat utazó emberek számára is meglepő. Velük együtt kívánjuk a Fórumnak: legyen így tíz év múlva is. BALÁZS ISTVÁN A TÖBBKÖNYVESEK ISKOLÁJA Hosszan, hangosan rikolt a csengő: nagyszünet. A gyerekek kitódulnak az osztályokból, aztán szétspriccelnek. Ki erre, ki arra, céltalanul. Akad azonban jó néhány, aki határozott irány felé törekszik, a könyvtárba. Itt vagy a folyóiratokkal teli polcokat rohamozzák meg, vagy tovább vágtatnak, be a szabadpolcos olvasóba. 10
