Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-06-26 / 13. szám
Híveket szerezni gondolatoknak szép új társadalmi konfliktusok forrása lett: a különböző társadalmi rétegek között tapasztalható érdekellentétek, valamint a hetvenes évekre érezhetően csökkenő társadalmi mobilitás számos megoldásra váró kérdést vetettek fel. Üjszerű ellentmondásokat hozott létre a széles körű generációváltás is. Mind a terihelőmunkából viszszavonuló idősebb, mind a munkába lépő fiatal nemzedékek az életmódalakítás gondjaival küzdenek. Irodalmunk különösen a fiatal generáció társadalmi elhelyezkedésének és beilleszkedésének konfliktusairól adott eddig hiteles képet. Vannak azonban olyan változások is, amelyeknek magyarázata magában az irodalmi életben található. Így a magyar irodalom nemzedéki szerkezetének nagyszabású átalakulása, amely a hetvenes évek közepére-végére szinte teljes mértékben átrendezte a szellemi életben hagyományosan fellépő áramlatokat, irodalmi szerepeket. Irodalmunk nemzedéki s ezzel együtt személyi szerkezete a harmincas évek végén alakult ki, midőn sorra távoztak el az élők közül a Nyugat nagy nemzedékének tagjai, s helyettük a „második generáció” képviselői vették át az irányítást. Ez a szerkezet egy emberöltőn: három évtizeden keresztül érvényben maradt, részben a fellépő fiatal tehetségek is beilleszkedtek a kialakult irányzatokba és csoportokba. Az irodalomtörténeti érvényű változást az idősebb nemzedék lassú távozása hozta magával. Irodalmunknak mind nagyobbak a veszteségei. A hatvanas években halt meg Füst Milán, Tersánszky J. Jenő, Áprily Lajos, Tamási Áron, Kodolányi János, Sinka István, Jankóvich Ferenc, a hetvenes években Lukács György, Németh László, Veres Péter, Szabó Pál, Darvas József, Féja Géza, Erdélyi József, Fodor József, Lengyel József, Illés Béla, Déry Tibor, Rónay György, Örkény István, Hajnal Anna, Toldalagi Pál, Zelk Zoltán, Komlós Aladár, sőt egész sor fiatalabb író: Simon István, Váci Mihály, Darázs Endre, Unbán Ernő, Szabó István, Kamondy (Tóth) László, Kormos István, Nagy László és Pilinszky János. Nagyok a veszteségek, ennélfogva nagy a felelősség, amelyet a távozó nemzedékek örökébe lépő „derékhadnak” és fiataloknak magukra kell vállalniok. A nyolcvanas évek magyar irodalmát nekik kell megteremteniük, az újabb korfordulóról nekik kell számot adniuk. Nekik kell továbbvinni, továbbörökíteni azt a komoly hivatást, amelyet a magyar irodalom mindig vállalt és betöltött hétszáz esztendős története során. GONDOLAT KIADÓ Régen ismerjük egymást. Mindketten a művelődés területén dolgoztunk életünk tudatos, felnőtt évtizedeiben. Sokszor ültünk kerékasztalok különböző „sarkain”. Nemegyszer vitatkoztunk is. Most a Gondolat Könyvkiadó Vállalat igazgatói szobájában, mint újságíró faggatom Siklós Margitot a tudományos ismeretterjesztő könyvek kiadásának gondjairól. — A tömegek műveltsége — szélességében és mélységében — évtizedek óta lendületesen bővül. Ez a jellemző folyamat változatlan-e vagy lassult? Milyen új jelenségek tapasztalhatók? — Minden piackutatás, a könyvvásárlási adatok elemzése, az érdeklődés irányát feltáró igényvizsgálatok végső eredménye az a felismerés, hogy a kereslet az emberek műveltségétől függ: elsősorban az iskolai végzettség szintje határozza meg és csak másodsorban a jövedelem. Márpedig hazánkban minden társadalmi réteg végzettsége emelkedik, nő az általános műveltség mértéke. Mi is folytattunk véleményvizsgálatokat, igyekeztünk megbízhatóan feltárni, kik olvassák könyveinket. A könyvkiadó csak úgy tervezhet, ha ismeri az állandó könyvvásárlók összetételét, ízléstérképét. A Gondolat-könyvek vásárlóinak fele értelmiségi. Az idők folyamán azután, ez a felismerés kevésnek, elnagyoltnak bizonyult, tovább kellett finomítani. Megállapítottuk, hogy az állandó értelmiségi vevőink hatvan százaléka műszaki, negyven százaléka humán képzettségű. Ez nem jelent éles válaszfalakat. A Snow-jelenség, a természettudományi és a humán érdeklődés nyugaton — mindenekelőtt Angliában — tapasztalt éles elkülönülése nálunk nem következett be. A műszakiak zöme „nyitott” a társadalomtudományokra, érdeklődik a művészetek iránt; a humán képzettségűeket pedig izgatják a biológia, az orvostudomány, a lélektan eredményei. Rendszeres olvasóink között alig van szakbarbár. — Milyen célból olvasnak az emberek szakmájukon kívül eső tudományos irodalmat? — Van egy általános kíváncsiság, ismeretszomjúság. Világunk eseményeit napról napra sugározza a televízió, a rádió, hozza a sajtó, de az emberek tudni akarják, mi van a jelenségek mögött Sokan tanulnak különböző formákban, mások saját műveltségüket akarják gyarapítani. A legszélesebb érdeklődést kiváltó tudományág a pszichológia, amely a pedagógusok segédtudománya lett. Sokan olvassák a társadalomtudományi, ezen belül a szociológiai irodalmat is. A „Társadalomtudományi Könyvtár” című soro-Siklós Margit FOTÓ: HUBERT FERENC zat kötetei 5-6 ezer példányban fogynak el. Sokan kívánnak megismerkedni a világkultúra 'kiemelkedő alkotóival: az általunk kiadott művek mintegy 40 százaléka fordítás. A külföldön élő magyar tudósok között például csak az elmúlt öt év során a következő szerzők szerepelnek: Pólya György, Kerényi Károly, Kemény G. John, Székely István, Kepes György, Szondi Péter, Kutasi Kovács fajos, Lakatos Imre, Szabó Dénes. Az idén: Nagy Kázmér, Szent-Györgyi Albert, Jászi Oszkár, Cs. Szabó László. Jövőre pedig Pólya György, Deák István, Victor Vasarely következik. — A felszabadulás előtt a munkásotthonok falán mindenütt ott volt a jelszó: A tudás hatalom. Mi a helyzet ma a munkásművelődéssel? — Az olvasó munkás ma tömegjelenség: műveltek a fiatal szakmunkások. A munkás foglalkozású vásárlók közt különösen népszerűek az olyan sorozatok, mint a Világjárók, de körükből kerül ki az amatőr csillagászok, s újabban a numizmatika iránt érdeklődők nagy hányada is. — Az utóbbi időben sok szó esett arról a magyar sajtóban — és ezt felkapták a Nyugaton megjelenő magyar lapok is —, hogy baj van a történelmi tudattal. A Gondolat Kiadó, amelynek feladata a történelmi ismeretek fehér foltjainak eltüntetése is, találkozott-e hasonló jelenséggel? — Az igények változása lassú folyamat, mégis egyértelműen megállapítható a történelem iránti érdeklődés növekedése. A dokumentumirodalom iránti élénk kereslet világjelenség, és ez így van Magyarországon is. Fokozódott az érdeklődés a magyar történelem eseményei, de a régészet, az ókori történelem iránt is. A történelmi ismeretek fehér foltjainak eltüntetésére hoztuk létre — egyebek között — a „Magyar História” sorozatot, amelynek mértéktartó tudományos megalapozottságát, olvasmányos voltát, irodalmi minőségét dicsérik az olvasók. Megszerveztük 1962-ben a Kiadó úgynevezett Baráti Körét: húszezer példányban küldjük ki vaskos ismertetőinket, kérünk véleményt terveinkről, kiadványainkról. Három-négyezer véleményt kapunk vissza, és ez jelentős tömegtámogatást jelent. Szinte téveszthetetlenül megtalálják tervezésünk gyenge pontjait. A vélemények elemzése alapján biztonságosan jelölhetjük ki a különböző tudományágak kiadási arányait. — „A Gondolat közművelődési kiadó” — olvastam nemrég egy nyilatkozatban. Mit jelent ez a gyakorlatban? — Mindenekelőtt nagy felelősséget. A Kiadó fő feladata: a tudományos eredményeknek a könyv segítségével történő népszerű ismertetése. Az emelkedő igényeket szeretnénk kielégíteni, de nem várhatunk tétlenül, amíg az elmaradottabb rétegeknél is kialakul a kereslet. Vannak csoportok, amelyeknél hiányoznak az anyagi lehetőségek, másra kell a pénz. Más csoportoknál hiányzik a szellemi szükséglet. Vagyis formálni kell az ízlést, felkelteni az érdeklődést. Erre szolgál például az olyan kiadványtípus, mint a Képes Magyar Történelem, vagy a Világtörténelem képekben. — Végül arra kérem, beszéljen önmagáról; lapunk olvasóit bizonyára érdekli a kiadói szakember mögött a magánember is. — Diákkoromban a természettudományok érdekeltek, de az embertelen törvények, majd a háborús események eltorlaszolták az utat. A felszabadulással vált lehetővé számomra a felelős munka korszaka. Először elméleti közgazdászként dolgoztam, majd művelődéspolitikával foglalkoztam negyed századon át. 1955-től dolgozom a könyvkiadás területén. Kezdetben a Közgazdasági és Jogi Kiadónál voltam irodalmi vezető, aztán kiadói főigazgató-helyettesként működtem néhány évig. A Gondolat Kiadót 1971 óta vezetem. Szép a munkám, nagyon szeretem. Minden megjelent könyvnél ott a kérdés: kell-e az olvasóknak, amiről mi azt hisszük, szükségük van rá. Van verseny a kiadók között, van kockázat, a vállalkozás izgalma, rizikója. És minden új könyv, öröm: megszületik az ötlet, egy könyv terve, és sok ember közös munkája nyomán elindul a mű, meghódítani az olvasót, híveket szerezni szép gondolatoknak. SZ. M. 22
