Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-06-26 / 13. szám
vezeték-alkatrészek kerültek előnybe, s a szép dísztárgyak a háttérbe szorultak. Most majd változtatunk ezen. Meg vagyunk győződve, hogy a Zsolnay név még nem pusztult ki teljesen a vásárlók emlékezetéből —, s a régi piaci hírnevet vissza lehet szerezni. S még egy hátrány kerül elő a beszélgetés során: a volt tröszt beruházásai jelentős adósságot hoztak. Most a bank ezt az adósságot az önállósodott gyárakon akarja behajtani — jóllehet a beruházásból az egyik vállalat többet kapott, mint a másik. Dr. Grosch Béla: — Természetesen nem akarjuk egy másik gyár fejlesztését utólag kifizetni. Azt sem tagadhatjuk azonban, hogy az 1963-ban létrehozott Finomkerámiaipari Művek, az egyesülés fellendítette Magyarországon ezt az iparágat. Az, hogy most a nyereség reális igényével vághatunk neki az önállóságnak, jórészt éhnek a „közös időszaknak” köszönhető. Néhány kilométerrel tovább utazva a hatos főúton Szigetvár fogadja a látogatót. Az oroszláncímerű városka cipőgyára a Lion márkajelzést viseli, oroszlános emblémával. Néhány évvel ezelőtt már jártunk itt — akkor azonban a Minőségi Cipőgyár szigetvári gyáregysége volt a becsületes neve. Kovács István, műszaki igazgatóhelyettes: — Mi a saját kezdeményezésünkre lettünk önállóak, az anyagyár megmaradt. — Magyarán: egyszerűen kiváltak ... — Igen. — Miért? — Nézze, annak nagyon hosszú sora van. Mi néhány éve szoros kooperációt építettünk ki az USA-beli Cathy áruházi konszernnel. Azóta abból elkülönült a cipőrészleg, 24 Carat márkajelzéssel. Ott ez teljesen természetes dolog, a piac követelményeire és a szervezési lehetőségekre gyorsan reagálnak. Mi folytattuk velük az üzletet, több más nyugati és szocialista országbeli vevőnk is érkezett. Ügy láttuk, hogy önállóan is meg bírunk állni a lábunkon, sőt, sokkal gyorsabban tudunk reagálni és cselekedni, ha nem kell állandóan az anyagyárhoz igazodni. Másfél éve önállóak vagyunk, s azóta egyre fejlődik az üzlet. — Meglátszik ez, például a dolgozók fizetési borítékján is? — Ügy döntöttünk, hogy nem az év végi nyereségrészesedést fogjuk növelni, hanem a havi fizetéseket emeljük. Ebben az évben már átlagosan tíz százalékkal többet keresnek a dolgozóink, mint tavaly. Elég meggyőző érv? Hogy ne essek az újságírói szubjektivitás bűnébe, a kérdéssel Budapestig, az Ipari Minisztériumba szaladtam. Deák János osztályvezetőtől kérdeztem meg, vajon elég meggyőző érv-e a tízszázalékos bérfejlesztés. — Valószínűleg a legmeggyőzőbbnek az ott dolgozó munkások találják. A gazdasági vezetés számára a folyamat a meggyőző, noha nincs kizárva, hogy egy-egy vállalat belebukik majd a frissen szerzett önállóságába. — Akkor miért ez az önállósodási hullám? — Nézze, a magyar ipar háború utáni történetében három nagy centralizálási kampány volt. Az első 1948-ban. A közepes vállalatokat 1963-ban nagyobb egységekbe, trösztökbe tömörítették. A hetvenes évek elején történt a legutóbbi centralizálás. Az indok többnyire a nagyobb tőkeerő, a hatékonyabb technika bevezetése volt —, ám ezáltal a magyar gazdaság olyan lett, mint egy csúcsán álló piramis. A legtöbb gazdaságban az ipar legnagyobb részét számos kisüzem alkotja, amelyre középüzemek épülnek, s végül a piramis csúcsán, néhány tucat nagy- és óriásvállalat végzi munkáját. Eközben mindenki törekszik fölfelé. A magyar gazdaságban viszont az volt a helyzet, hogy a piramis csúcsán álló néhány tucat nagyvállalat' jelentette a gazdaság alapját: a piramis a csúcsán állt. — Milyen hátrányokat jelentett ez? — A legutóbbi időben körülbelül kéttucatnyi nagyvállalat és tröszt oszlott fel. Ezáltal keletkezett egy csomó kis- és középüzem, amelyeknek elemi érdekük, hogy azonnal reagáljanak a piac változásaira. Egy nagyvállalat jól prosperáló üzemei gyakorlatilag eltartották a gyengébbeket —, most mindenki a saját boldogulásáért harcol. S ne felejtse el, hogy Magyarországon a leggyengébb iparág a háttéripar volt: a nagyvállalatok majdnem mindent maguk kényszerültek gyártani, csavartól a toronydaruig, mert nem voltak megbízható alkatrészszállítók. Nos, a kisvállalatok most ideális nagyságúak egy vagy több nagyvállalat kiszolgálására. — Egy intézkedés és minden rendben van tehát? — Ennyire naivak nem vagyunk. Azt várjuk, hogy konfliktusok és versenyhelyzetek keletkeznek. Ügy gondoljuk, hogy megszüntettük a kisvállalatok vezetőinek „védett” helyzetét — ezentúl nem gyámolítja őket egy jótékony tröszt vagy anyavállalat. Szerintem inkább legyenek gondjai egy igazgatónak, mintsem a gazdaság lássa kárát a vezetők kényelmességének. — Mikor lehet az első eredményeket látni? — Mindenképpen kell néhány évet hagyni, hogy a vállalatok megtalálják a helyüket, kidolgozzák üzleti stratégiájukat. Azt hiszem, a gazdaság dinamikájának megerősödése kéthárom éven belül már érezhető lesz. SÖS PÉTER JÁNOS 9 FOTO: GABOR VIKTOR
