Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-06-12 / 12. szám
Á világgazdasági Hazánkban a gyökeres világgazdasági fordulatok, a növekvő kölcsönös gazdasági függőségek, az együttműködést megnehezítő nemzetközi politikai körülmények, és a nemzeti gazdaságok fejlődési feltételei romlásának időszakában is politikai kontinuitás van. Ez abban jut kifejezésre, hogy az országot és a nemzetet ugyanazon politikai-társadalmi és gazdasági erőközpontok 'kormányozzák, amelyeknek irányításával a negyedszázaddal ezelőtti társadalmi-nemzeti tragédiából a mai helyzetbe fölemelkedett. A nemzeti létet, sorsot és tudatot ilyen mélyen befolyásoló — ilyen jelentősen átalakító — gazdaságipolitikai és társadalmi változások megvalósítására csak a megújulás és átalakulás képességével rendelkező politikai erőközpontok képesek. Arra, hogy egy dinamikusan változó világban a megfelelő időpontban reformokat vezessenek be, s ezáltal új hatóerőket kapcsoljanak be a fejlődés áramába. Mit és miért tekintünk gazdaságpolitikai szempontból maradandó eredménynek az elmúlt negyedszázad alkotásaiból? Nyilvánvaló ugyanis, hogy a konkrét, mennyiségi mutatókkal jellemezhető eredmények a nemzeti társadalom és a rendszer azon képességeit tükrözik vissza, amelyeket az a gazdasági problémák megértésében, intézésében és megoldásában egy adott időszakban elért. Valóságos, tartós eredmények és arányos kiegyensúlyozott tevékenységek azonban csak abban az esetben jöhetnek létre, ha az adott társadalmi-gazdasági rendszerben élő nemzeti közösségnek a gazdaság működéséről, a gazdasági cselekvés céljairól, lehetőségeiről és korlátáiról kialakított gondolkodási rendszere összhangban áll a valóságos viszonyokkal. Az elmúlt negyedszázad egyik legnagyobb vívmányának, a mérhető gazdasági eredmények egyik forrásának tekintjük azt a tényt, hogy nemzeti társadalmunkon belül a negyedszázados fejlődés során viszonylag homogén nézetek és aktivitási formák alakultak ki a gazdaság szerepéről, működéséről és a gazdasági viszonyok természetéről. Kezdettől, 1957-től fogva voltak az uralkodó közgondolkodásnak olyan, egyre erősödő axiómái, amelyek az elméletek, a tapasztalatok, a realitások iránti érzék, a viszonyok és helyzetek sajátos kombinációjából jöttek létre, és fokozatosan fogalmazódtak a politikai cselekvést döntően befolyásoló követelményekké. Ilyen volt többek között a szövetségi politika bázisán kialakítandó nemzeti egység gondolata, a túlzott centraAz alábbiakban részleteket közlünk abból a nagy érdeklődéssel fogadott előadásból melyet Bognár József akadémikus, a Világgazdasági Kutatóintézet igazgatója, a Magyarok Világszövetsége elnöke tartott a Magyar Tudományos Akadémia 1982. évi közgyűlésének teljes ülésén. lizáció és a bürokrácia csökkentésére irányuló erőfeszítés, a különböző társadalmi csoportok és az egyének érdekeinek szentelt nagyobb figyelem, a mezőgazdaság jelentőségének átértékelése, a nagyobb közéleti és vitaszabadság, valamint az alternatív fejlődési variánsok lehetőségeinek felismerése. Ez utóbbi annyit jelent, hogy mindenféle fejlődés során válaszutak vannak, de az előrehaladás módjának megválasztásával öszszefüggő érdekkonfliktusokat és intellektuális véleménykülönbségeket nem szabad a szocialistaantiszocialista ellentétpár kategóriáiba bekényszeríteni. A gazdaságpolitikának és a gazdasági fejlődésnek összhangban kell lennie egyrészt a valóságos gazdasági viszonyokkal (áru-, pénz-, piaci szervezeti viszonyokkal), és az adott társadalom érdekviszonyaival (egyéni, csoport- és társadalmi érdekekkel). Ha e viszonyok a gazdasági fejlődés szempontjából pozitívak — ami, természetesen, nem jelenti azt, hogy a pozitív tényezőknek nincsenek negatív összetevői, illetve hatásai —, úgy a szocialista társadalom viszonyai között azon mechanizmusokat kell kiépíteni, amelyek egyfelől az érdekrendszereket a cselekvési rendszerekkel, másfelől a különböző érdekrendszereket a közérdekkel kötik össze. A társadalmi-gazdasági viszonyok, az érdekek és a mechanizmusok azonban a szocialista társadalomban is alá vannak vetve a változás, fejlődés követelményeinek. Üj összefüggések, feladatok és jelentős technikai átalakulások esetén időről időre reformokra van szükség. A reformok megvalósítása, természetesen, konfliktusokkal és kockázatokkal jár, hiszen azok egyfelől keresztezik a kialakult struktúrákat és érdekviszonyokat, másfelől helyességüket vagy téves voltukat csak a jövő igazolhatja, ami ma még csak az emberek várakozásaiban él. * Az elmúlt negyedszázad folyamán iparunk széles sávban érte el a nemzetközi értelemben vett közepes fejlettség színvonalát. Emellett azonban kialakulóban vannak bizonyos exportpólusok, mint például a műszeripar, gyógyszeripar, autóbusz-, alumíniumipar, energiaipari gépek, izzólámpa-, ruházati ipar és egyes élelmiszeripari ágazatok. A magyar gazdaság jelenlegi helyzetében az exportpólusok kialakítása jelenti a szelektív iparfejlesztés legfőbb összetevőjét. Az exportpólust jelentő iparágak vagy üzemek gyakran még drágán termelnek, műszaki fejlődésük nem elég folyamatos, és a világpiachoz történő kapcsolódásuk is számos bizonytalan elemet tartalmaz. . A magyar mezőgazdaság rendkívüli fejlődése és dinamikája világszerte elismerést aratott. E hatalmas teljesítmények lehetővé tették, hogy két évtized alatt számos vonatkozásban megközelítsük a mezőgazdasági termelésben élen járó országokat. A meredeken emelkedő teljesítmények nemcsak a magas hozamokban mutatkoznak meg, hanem a termelés szervezésében is. E két évtized során nemcsak a mezőgazdaság gépesítésével és kemizálásával összefüggő termelési technikák kerültek elsajátításra, hanem a kollektív gazdaság és a családi gazdaság közötti integráció szellemes formáinak megvalósítására és a piac oldaláról elinduló termelésszervezési módszerek meghonosítására is sor került. A nagy jelentőségű eredmények mellett utalnunk kell azonban olyan problémákra és nehézségekre is, amelyek csak további erőfeszítésék segítségével csökkenthetők, illetve oldhatók meg. Így a magas költségszínvonalra, ami az export további fejlődése esetén jelent nehézséget; a háttériparok — a hazai és exportszempontból értelmezett — gyengeségeire: az élelmiszeripar egyes ágazatainak lassú fejlődésére; és a korszerű értelemben vett marketingtevékenység viszonylagos elmaradottságára. A világgazdasági korszakváltás és krízis időszakában a külgazdasági tevékenység szerepe minden országban megnő; a gazdasági fejlődés egyik legdöntőbb hajtóerejét jelenti. A magyar gazdaság mai helyzetében ez különösen világos, hiszen növekedési ütemünk elsősorban az import lehetséges bővülésétől függ, az export emelkedése nélkül viszont „visszafogott növekedési dinamika esetén” a termelés nem is emelhető. A világgazdasági korszakváltás által kialakított nemzetközi gazdasági környezetben azonban új problémák jelentkeztek, és ezekkel még a következő években kell szembenéznünk. Először, hogy a jelentős erőfeszítések útján kialakított új exportstruktúra „leértékelődött”, ami annyit jelent, hogy exportcikkeink zöme alacsony árdinamikájú, alacsony jövedelmezőségi kategóriákba esik, és a strukturális túlkínálat következtében veszélyeztetett helyzetbe került. Másodszor: a hetvenes években kibontakozott és egyre gyorsuló ütemben és szélesedő skálán jelentkezik az ipari szempontból dinamikus fejlődő országok versenye, amelyek olcsóbb munkaerővel, saját nyersanyagbázisokkal és kereskedelmi preferenciákkal vannak jelen a vezető tőkés országok piacain. Harmadszor: a magyar külkereskedelem — különösen az export — túlzottan Európa-centrikus egy olyan időszakban, midőn a gazdasági növekedés más kontinenseken gyorsabb lesz, mint Európában. Ilyen vonatkozásban különösen Latin-Amerikát kell megemlítenünk, amelynek egyes államai dinamikusan fejlődnék, és az új Csendes-óceán-központú világkereskedelemben fontos szerepet játszanak, de a magyar exportpolitika nem volt képes nyomon követni e változásból adódó lehetőségeket. Negyedszer, hogy a múltból örökölt nehézkes és rugalmatlan szervezeti formák és rendszerek nem képesek azon együttműködési-termelési kooperációsegyüttvállalkozási formák kialakítására, amelyek a mai helyzetben a forgalom növelésének legfőbb feltételét jelentik. S ötödször: a világgazdasági korszakváltás következménye gyanánt jelenleg egységnyi importért a magyar gazdaság húsz százalékkal fizet többet, mint egy évtizeddel ezelőtt. A közgazdasági viszonyok átalakításának köszönhető, hogy a fogyasztás kezdi betölteni ösztönző szerepét a termelésben. Nyilvánvaló, hogy a munkaerőnek a fogyasztási trendek áramában kialakuló magasabb képességei idővel előmozdítják olyan technikailag élen járó szakmák kialakulását, amelyek nagyon kevés, de magasan kvalifikált, rugalmas és önálló munkaerőt kívánnak, és felszerelésük nincs helyhez kötve. Elősegítik e képességek bizonyos ipari munkák, illetve termelési folyamatok háztartásokba, családokba történő kiadását, ami a jövő ipari szervezetében jelentős
