Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-06-12 / 12. szám

néhány beszédes adat. A kiegyezés után, a legnagyobb „gründolási láz” idején 170 ipari részvénytársaság és néhány száz magánvállalat működött, munkásaik száma nem érte el a 100 ezer főt. A századvégen már 2700 ipari üzemet írtak össze, 300 ezer munkással és 1,5 milliárd korona termelési értékkel. Még rohamosabb volt a következő másfél évtized fejlődése: a háború előtt 5500 üzem működött, 600 ezer munkással és 3,3 milliárd korona terme-4

1. A Nyugati pályaudvar építése

2. A Pannónia Gőzmalom Pesten

3. Az első budapesti értéktőzsde épülete Budapesten

4. Az első pesti villamos a Nagykörúton

5. Amikor 1 Ft-ért 100 000-et lehetett nyerni. Benczúr Gyula plakátja

6. Vasútépítő kubikosok

SZVOBODA FERENC REPRODUKCIÓI

lési értékkel. A kor kezdetén 9 ezer lóerőnyi gépet alkalmaztak az iparban, a végén százszor anynyit: kereken 900 ezret. Az iparosodás pezsgő áramából kiemelkedett Budapest, sok száz kéményével, villamosaival, pályaudvaraival, gyáróriásaival, füstjévelkormával és munkásságával. A fővárosban és környékén — a birkalegelőkből, kukoricásokból kinőtt újpesti, kispesti, erzsébetfalvi, csepeli gyárkerületekben — a lakosság fél évszázad alatt negyedmillióról egy millió fölé nőtt, s ebből 40 százalékot meghaladta a kétkezi dolgozók száma.

Végeredményben: az ország

nemzeti jövedelme ebben a korban háromszorosára nőtt, a növekedés évi átlaga, 2,6 százalék, világviszonylatban is jelentős: jelzi, hogy Magyarország elmaradott agrárországból gyorsan fejlődő agrár-ipari országgá változott.

Melyek voltak e nagy előrelendülés társadalmi tényezői? Említsük, időrendet tartva, először a liberális nemesi, birtokos vezető réteget, amely felismerte a modernizálás szükségességét és hasznát, támogatta a tőkés rendszer kifejlődését. Említsük Baross Gábort, a MÁV megteremtőjét, a vasúti közlekedés alapítóját. Másodszor emeljük ki a kitűnő üzletemberek, a nagystílű vállalkozók, az alapítók népes csoportját, akik ugyan nem voltak érzőlelkű filantrópok, kizsákmányolták, megnyúzták, rendőrrel-csendőrrel „nevelték” a munkást, de alkottak valamit: Haggenmacher a söripart és a malomipar egy részét, Hatvani-Deutsch a cukoripart, Weiss Manfréd a csepeli gyárat, Goldberger az ország legjobb textil-kombinátját. Emlékezzünk tisztelettel a mérnökök, technikusok, feltalálók, áldozatos kísérletezők sorára; Mechwart Andrásra, a Ganz gyár zseniális főmérnökére, a malomszék, Puskás Tivadarra, a telefonhírmondó, Zipernowsky Károlyra, Bláthy Ottóra és Déri Miksára, a transzformátor, Bánki Donátra, a turbina, Csonka Jánosra, a porlasztó feltalálójára és sok ezer társukra.

A nagy fellendülés szilárd alapját, végül, de nem utolsósorban, azok a munkások, agrárproletárok és parasztok alkották, akik belekényszerültek a tőkés munkafegyelembe, megismerték a szakmát, az anyagot, megtanultak istenigazából dolgozni. Az ő szakértelmükből, szorgalmukból, keserves verejtékükből épült fel a modern Magyarország. Róluk írta Ady:

„a teremtés s Isten erőnek másaK Aláássál, alkotó Verejték.”

HANÁK PÉTER

13