Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-06-12 / 12. szám
Történelműnk képekben 57. HZ ALAPÍTÓK KORA Magyarországot többször is megalapították. A honfoglalók után István király, majd IV. Béla a tatárjárás után. A modern Magyarországot Széchenyi, Kossuth, Deák nemzedéke alapozta meg. Utánuk új alapítók jöttek, kapával, szerszámmal, üzleti „fineszszel”. Alapítottak bankot, gyárat, építettek vasutat, várost, vízvezetéket. A nagy „gründolások” (alapítások) kora volt az 1867. évi kiegyezést követő fél évszázad. Ha valaki a múlt század derekán szekérrel vagy delizsánszon bejárta az országot, tengelyakasztó sárban vagy portengerben, az jobbadán elmaradottságot, a természet bőkezűsége ellenére is szegénységet láthatott. Ha öregkorában, a századelőn megismételte az utazást, vasúton száguldhatott, a hajdani hatalmas puszták, lápok helyén termőföldet, új városokat, villanyfényt, csinosodást találhatott. 1867 és 1918 között, a dualizmus korában, az ország lakossága 15,4 millióról 21 millióra, a termőterület 25 millió hektárról 27 millióra nőtt. A dolgozó ember több millió hektárt hódított el az áradásoktól, a mocsaraktól: e korban szabályozták a Dunát és a Tiszát, csapolták le az Ecsedilápot és más mocsarakat. A kor kezdetén a szántónak még egynegyede maradt ugaron, a végén már csak 8 százaléka. Minthogy a művelésbe vont terület egyharmaddal lett nagyobb, a termésátlagok pedig két- vagy háromszorosan megnőttek, a terméseredmények is megháromszorozódtak, így a búza termése 14 millió mázsáról 42 millióra, a burgonyáé 8,5 millióról 50 millióra, a cukorrépáé 2,3 millió mázsáról 36 millióra emelkedett. Az ország a megtermelt gabonaneműnek csak a felét fogyasztotta el, így a századfordulón évente 15—20 millió mázsányi került a külföldi piacokra, egyre inkább finom, dús sikértartalmú liszt formájában. A hatalmas gabonatermelésen alapult a budapesti és vidéki malomipar felvirágzása. Az 1870-es években Budapest volt a világ első malomipari városa, csak a század végén előzte meg Minneapolis, Cincinnati. Az ország mezőgazdasága a prosperitás évtizedeiben elég erős volt ahhoz, hogy a tengerentúli gabona versenyét is állja — bár a gazdák a két évtizedes árdepressziót ugyancsak megsínylették — és kiheverte a filoxeravészt is, amely a századvégen jeles szőlővidékeket pusztított el, s a termést negyedére apasztotta. A huszadik század elejere új telepítésekkel ezt a vészt leküzdötték, a gabonatermelés jövedelmezőségének hanyatlását pedig intenzív állattenyésztéssel ellensúlyozták. A korszak folyamán a szarvasmarha-állomány 4,5 millióról 6,2 millióra nőtt, annak ellenére, hogy a vágómarha kivitele két-háromszorosra emelkedett. És ami még fontosabb: kicserélődött a fajtaállomány nagy része. A ridegen tartott szürke magyar fajtát a jól tejelő piros-tarka fajta váltotta fel. A sertésállomány ezekben az évtizedekben megkétszereződött, jó évben elérte a 7 milliót. E korban vált a téli disznóvágás nemzeti szokássá, mondhatjuk: ünnepi szokássá, vigassággá. A mezőgazdaság fellendülését a közlekedés és a hitelszervezet kiépülése támasztotta alá. Amire Széchenyi 1830-ban oly keserűen panaszkodott: a krónikus hitelhiány és a rossz közlekedés, a kor folyamán fokozatosan megszűnt. Amíg a szabadságharc idején csak Vácig és Szolnokig járt a vasút, a kiegyezés idején is csak Bécsig, Debrecenig, Aradig (összesen 2200 km), 1913-ban a vasút az egész országot behálózta, hossza 22 ezer km-t tett már ki, a teherforgalom 3 millió tonnáról 72 millióra, a szállított személyek száma 3,5 millióról 200 millióra ugrott. A korszak kezdetén mindössze 60 szerény hitelintézet működött 700 millió korona össztőkével, a világháború előtt közép-európai méretű hálózat épült ki, 5000 intézet 13 milliárdos tőke felett rendelkezett. A korban a közös vámterület sok hátránya, az osztrák és a cseh ipar erős versenye ellenére előrelendült az ország iparosodása. A természeti adottságoknak megfelelően az úttörésben az élelmiszeripar — a már említett malomipar mellett a cukoripar és a szeszgyártás — járt az élen. Nem maradt el a monarchiái színvonal mögött a gépgyártás sem, és különösen gyorsan meggyökereztek a legmodernebb ágak: az elektromos és a vegyipar, amelyekben egyszerre indultunk nyugati szomszédainkkal. Álljon itt, szemléltetésül, ismét |Ocscs kn tcnscy:KIJDOU fohcu/ie iroiiorokos 1 cclnúkwgc alatt 1 ^ORSZÁGOS*! IATAIANOS KIALIIIASj 'SÉ&lSft Malis 2-OkiolxT w^cn | MHaOt»rfaUmmk\ odaírt hangol tfiurfrcmppbiaiUlfatr ktpxmaHs.rt 1 I izzritapisalalhu nrmirtkaa frn maftrrwnv/■ altathaMiíá\ Innrpclvrk ‘ \ Sorsjáték. Kórt ve re mcn\ lOOfOOO ft. Egy sofsiegy arajft ffalesa^i lakaskazarMa inda Ktitssirs pulvuuiaunktnr 12
