Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-05-29 / 11. szám

REPRODUKCIÓK: NOVOTTA FERENC

Az utolsó évtizedben már törődött volt, de nem akarta tudomásul venni: 1958-ban kezdett el foglalkozni művészi üvegablakok tervezésével. Megtanulta a technikát, anyagot szerzett, mesteremberekkel dolgozott együtt, míg végül siker koronázta munkáját és „üvegálmai” megjelenhettek az épületeken is.

Sikeres művész volt? Nem tudom. Hangos elismerés nem övezte, nem vetette fel a pénz. De elégedett ember volt. Körülvették megértő családtagjai, akik partnerei és segítőtársai voltak. Azt csinálhatta, amit legjobban szeretett.

Festett, töprengett, írt. Figyelmes kék szeme végigpásztázta a kollégák kiállításait; mindig megalkuvás nélkül foglalt állást. Pár nappal halála előtt egy régi ismerőse tárlatát nézte meg. Hazatérve lejegyezte összefoglaló, rövid véleményét: „Ez a művészet nem a jövő építése, hanem a jelen átkozása.”

Nagy életműkiállítását idén őszre tervezték. Minden erejét összeszedve készült rá. Az utolsó nap még sétálni ment, hogy átgondolja egy félkész kompozícióját. Útközben érte a halál. Nehéz időkben jó barátja, a nagyszerű idős mester: Gádor István még tollat fogott, hogy elbúcsúzzon Bor Páltól:

„Sokoldalú művész volt. Festett, írt. Szobrász volt és iparművész. Munkássága jóval több megbecsülést érdemelt volna. Élete utolsó órájáig dolgozott. Hite, meggyőződése nem fogyatkozott.”

SZÁNTÓ MIKLÓS

21

1. Bor Pál

2. Hommage á Gauguin

3. Kiállításának megnyitója 1975-ben

4. Beton-üveg kompozíció

5. Napernyősök

6. Mártélyon álmodtam

7. Besenyőtelki művelődési ház szín üvegablaka

8. Anya gyerekkel (beton-üveg tere) (utolsó,

befejezetlen műve)

tómiát tanultam. Modellem bőven akadt internált társaim között, gipszet is tudtam szerezni, és tömbbe öntve szobrot faragtam belőle, bicskával. Ugyanakkor vagy ötven karakter fejet is festettem társaimról.

A természet engem nemcsak mint látvány érdekelt, s a fogságban bőven volt időm, hogy foglalkozzam mélyebb értelmével. Tücsköt, bogarat, lepkét, tengeri állatokat, köveket, növényeket gyűjtöttem, rajzoltam, festettem. Megjelenésük formája mellett, a forma keletkezésének útját is tanulmányoztam. Ezenkívül érdekelt a szerkezet is, mely a keletkezés és rendeltetés nyomát viselte.”

A részleteket igyekezett pontosan megfigyelni, de a teljes élet, a történelem érdekelte. A művészet, az irodalom hősi küzdelmét akarta kifejezni a sokszor tragikus erőfeszítést, hogy művekben mutassák fel a kor önnön arcát. Az éppencsak kezdődő irányzatokból, vitákból akarta „kitapogatni” a folyamatot, megállapítani irányát, kibontani és öszszefoglalni az Egészet. „A művészet zajlását ma is éberen figyelem. A keletkező művekben nemcsak a XX. század stílusjegyeit igyekszem felismerni. A forma, a stílus mélyebb értelmét keresem: a formából leolvasható korképet, korszellemet. A forma a művészt tükrözi és a művész közvetítésével a század egész szellemi beállítottságát. S ez valamennyi művészetre áll. Szemléletemben valamennyi művészetet igyekeztem közös nevezőre hozni. A közös nevező pedig a XX. század embere, kinek nyomait kerestem művészetében, szellemi megnyilvánulásaiban, i