Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-23 / 2. szám

ÜLÉSEZETT AZ ORSZÁGGYŰLÉS Az országgyűlés 1981. december 18—19-én tartotta meg téli üléssza­kát, amelynek napirendjén az 1982. évi költségvetési törvényjavaslat és a kormány külpolitikai tevékenysé­géről szóló külügyminiszteri beszá­moló szerepelt. Egyensúly és életszínvonal-emelés Hetényi István pénzügyminiszter Realitás és a politikát alátá­masztó célirányosság: ez volt a két fő szempont a költségvetési javas­lat kidolgozásánál. Hetényi István ezt emelte ki expozéja elején. Majd arról szólt, hogy 1981-ben eredmé­nyeink a hatodik ötéves terv gaz­daságpolitikai irányvonalának meg­felelnek: a külgazdasági egyensúly a tervhez közelállóan alakul, az életszínvonal pedig kismértékben még emelkedik is. A miniszter hangsúlyozta, elbiza­kodottságra semmi okunk. Gazdál­kodásunk gyengéi között említette, hogy az ipar versenyképessége nem fejlődik elég dinamikusan, az ága­zat termelése nőtt ugyan, de értéke­sítése még elmarad a kívánatostól. — A mezőgazdasági termelés alig haladja meg a múlt évit, és jelentősen elmarad a tervben szá­mítottól — mondotta Hetényi Ist­ván. — Ebben, főleg az időjárással összefüggésben, alapjában a kenyér­­gabona- és a szőlőtermés gyengébb színvonala játszik főszerepet. — A külkereskedelem eredményei a feltételezettnél nehezebb körül­mények ellenére összességében ki­­elégítőek. — A tőkés világgazdaság évek óta húzódó pangása mellett az ipa­ri export csak lassan nőtt, egyes ágazatokban pedig visszaesett, ör­vendetes viszont, hogy a mezőgaz­dasági és élelmiszeripari termékek kivitele dinamikusan bővül és meg­haladja a tervezett színvonalat. Kedvező, hogy ebben a viszonylat­ban exportárainkat jobban növeltük, mint ahogyan behozatalunk drágult. Konvertibilis valutában folyó kül­kereskedelmünk alapjában kiegyen­súlyozott. Külföldi adósságaink ka­matai azonban komoly terhet je­lentenek. A miniszter ezután a gazdasági fejlődés néhány kulcskérdéséről szólt. — Az első és a legfontosabb fel­adat a versenyképességet növelő, az igények jobb kielégítését szolgáló kezdeményezés és felelősség, az eb­ben az értelemben vett vállalkozó­­készség erősítése — mondotta. — A gazdasági hatékonyság növelésé­ben a személyi tényezők szerepe egyre növekszik. — A nagyüzemek megújulásának elősegítésére tett intézkedések szer­ves kiegészítői a szocialista szek­torhoz kapcsolt és a magánterme­lők összefogására épülő kisvállala­tok fejlődését segítő új intézkedé­seink. Az új vállalkozási formáktól azt várjuk, hogy jobban elégítsék ki a fogyasztói igényeket. A törvényes keretek között segítjük és bátorít­juk ezt a tevékenységet. Nem oszt­juk egyes gazdasági vezetők aggo­dalmát, hogy ezek a kisebb válla­latok ártanak a szocialista építés­nek. De elgondolkodtató, hogy mi­lyen gazdálkodási színvonal lehet ott, ahol a kisüzem konkurenciájá­tól is így félnek. Azt várjuk, hogy a tanácsok, sőt maguk a nagyvál­lalatok is kihasználják — saját ér­dekükben — az ilyen lehetőségeket. Ahhoz, hogy a kisüzem a nagyüzem tartaléka is legyen, mindenekelőtt az kell, hogy legyenek ilyen üze­mek. Hetényi István hangsúlyozta: jö­vőre még takarékosabban kell él­nünk. A racionális gazdálkodás ko­runkban mindenütt alapvető erköl­csi kötelesség: még akkor is, ha tudjuk, hogy társadalmunkban a takarékosság nem keresztezheti tár­sadalompolitikai céljainkat. Nagy figyelmet fordít a kormány a nyug­díjasok helyzetére, segíti a nagy­­családosokat, változatlanul jelentős összegeket fordít egészségügyi és közoktatási kiadásokra, s töretlenül folytatja a lakásépítési program megvalósítását. És számol azzal is: nem célszerű a vállalati jövedelem­elvonást tovább fokozni, olyan mér­tékig feszíteni, hogy csökkenjen ér­dekeltségük a nyereséges gazdálko­dásban. Folytatjuk a reformot Marjai József miniszterelnök­helyettes Nagy figyelemmel hallgatták a képviselők Marjai József felszólalá­sát. A kormány elnökhelyettese fölidézte az utóbbi negyedszázad eredményeit: Nagy érték — mon­dotta —, hogy történelmünkben so­ha jobb hírünk nem volt a világ­ban, mint ma. Hazánkat mindenütt megbecsülik, népünk — a szocialista közösség tagjaként — tekintélyt ví­vott ki magának. Gazdaságunk minden gondja ellenére derekasan, becsülettel helytáll, teljesíti kötele­zettségeit, s közben saját magához képest is előre lép, fejlődik. Fő céljaink megvalósulnak: s ez a még szigorúbb környezetben csak úgy lehetséges, ha folytatjuk a re­formot, feltárjuk és mozgósítjuk tartalékainkat, megszabadítjuk a gazdaságot a visszahúzó erőktől, korlátoktól. Kritikusan szólt a Mi­nisztertanács elnökhelyettese a még mindig meglevő bürokráciáról, te­hetetlenségről, huzavonáról, ami olykor az államigazgatást és a gaz­dasági életet egyformán áthatja. Lassan küzdünk meg ezekkel a ré­gi rossz szokásokkal — mondta —: mindenben ugyanolyan magas kö­vetelményeket kell érvényesíteni, amilyeneket a gazdaságtól elvá­runk. Külön szólt a vezetők felelős­ségéről. Hangsúlyozta: a minőségi kifogások háromnegyede gazdasá­gunkban a vezetési kultúra hiá­nyából származik. A technológiai fegyelem megszilárdításával, a munkafegyelem javításával, a bel­ső vállalati rendszer korszerűsíté­sével, az érdekeltségi viszonyok ki­alakításával húsz-harminc százalék­kal növelhetnénk a hatékonyságot, a teljesítőképességet. A vezetésben, az emberi tényezők kiaknázásában, a szellemi tartalékok föltárásában az eddiginél nagyobb szerepet kell adni a fiataloknak, és a középkorosz­tályhoz tartozó műszaki, közgazda­­sági értelmiségieknek. Külkapcsolataink rendezettek Púja Frigyes külügyminiszter Országunk a nemzetközi helyzet fejleményei iránt igen érzékennyé vált. Ez az egyik kulcsmondata an­nak az átfogó elemzésnek, amelyet a kormány külpolitikai tevékenysé­géről Púja Frigyes terjesztett a parlament elé. A külügyminiszter a jelen napok világpolitikai realitá­sainak keretébe ágyazta az utóbbi időszak külkapcsolatainak az alaku­lását, hazánk diplomáciai törekvé­seit. Púja Frigyes kiemelte, hogy most Európát is a feszültség jelentős nö­vekedése fenyegeti. Ilyen helyzet­ben megnőtt a jelentősége annak, hogy megőrződjenek az enyhülés korábbi eredményei, csökkenjen a háborús veszély és folytatódjék a küzdelem a fegyverkezés korlátozá­sáért. Magyarország nemzetközi te­vékenységét aktívként és széleskö­rűként jellemezte a külügyminisz­ter, és megállapította: a jövőben még inkább ki kell aknázni a le­hetőségeket a közös szocialista tö­rekvések valóra váltásáért és a sa­játos nemzeti érdekek biztosítása céljából. A magyar külpolitika leg­fontosabb vonása — hangsúlyozta — változatlanul a kapcsolatok erő­sítése és bővítése a szövetségese­inkkel. — Nagy fontossága van annak, hogy miképp alakul országunk vi­szonya a fejlett tőkés országokkal. Elmondhatjuk: kétoldalú kapcsola­taink valamennyi fejlett tőkésor­szággal rendezettek, s azok fejlesz­tését — a kölcsönös előnyök alap­ján, a helsinki záróokmány ajánlá­saival összhangban — továbbra is fontos feladatunknak tartjuk. Ki­emelkedőnek tartjuk Kádár János és más magyar vezetők tárgyalásait a hazánkba látogató nyugati állam­férfiakkal. — Mi a magunk részéről — a békés egymás mellett élés szelle­mében — a jövőben is kapcsolataink kiegyensúlyozott, diszkriminációtól mentes szélesítésére törekszünk a fejlett tőkés országokkal, beleértve olyan nem európai országokat is, mint az Egyesült Államok, Kanada, Japán és Ausztrália. Ennek sikere persze nemcsak rajtunk múlik, ha­nem tőkés partnereinken is. Meg kell nyíltan mondani, hogy egyes országok, s különösen a Közös Piac szervei részéről, még nem kevés akadályba ütközünk gazdasági kap­csolataink fejlesztésében. A demokratikus nemzeti egység jegyében A Hazafias Népfront nemzetközi munkáját azzal a meggyőződéssel végzi, hogy a társadalmi erők moz­gósításával Magyarország általános és külpolitikai céljait segíti megva­lósítani — mondta egyebek közöti Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke. Meg­állapította, hogy a szövetségi poli­tika eredményeként létrejött de­mokratikus nemzeti egységnek — amely átfogja és közös cselekvésre készteti az ország egész lakosságát — megvan a maga nemzetközi je­lentősége, hiszen a világ haladó erőinek az összefogására soha nem volt akkora szükség, mint napja­inkban. Ebben a keretben hangsú­lyozta a hozzászóló, hogy a hazánk­ban élő nemzetiségek kérdését a teljes egyenjogúság alapján oldot­tuk meg és „továbbra is a helyes úton akarunk járni, hiszen szerin­tünk ez teremti meg az erkölcsi­politikai alapot ahhoz, hogy a nem­zetiségek a szomszédos népekkel való kapcsolatokban valóban a híd szerepét tölthessék be”. A Hazafias Népfront elnöke kifej­tette: a nemzeti egység és hazánk nemzetközi tevékenysége szem­pontjából egyaránt nagy jelentősége van az állam és az egyház viszo­nyának, s ami e téren Magyarorszá­gon kialakult, az történelmi jelen­tőségű. A magyar külpolitika úgy szolgálja hazánk érdekeit, hogy összhangban van a szocialista közösség és az emberi együttélés érdekeivel, a bé­ke megőrzésének és a szociális igazságosság érvényesülésének a kö­vetelményeivel — mondta egyebek között dr. Bartha Tibor református püspök. Kifejtette, hogy a magyar­­országi egyházak nemzetközi béke­tevékenysége nem eredménytelen. Az emberiség égető kérdéseinek a megítélésében — mondta — az el­múlt másfél-két évtized során nagy változás ment végbe a világkeresz­ténység jelentős köreiben, s e mó­dosuláshoz a magyarországi egyhá­zak ,.a maguk szerény helyén és le­hetőségeivel ténylegesen hozzájárul­tak és hozzájárulnak”. Az országgyűlés — az interpel­lációk után — mind a pénzügymi­niszteri expozét, mind a külügymi­niszteri beszámolót elfogadta. A parlament téli ülésszaka Apró An­talnak, az országgyűlés elnökének zárszavával ért véget. FOTÓ: TÓTH ISTVÁN — MTI 2

Next

/
Thumbnails
Contents