Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-29 / 11. szám
JÓ HORDÁS ÍGÉRKEZIK A Méhészek Nemzetközi Világszervezetének tavalyi mexikói tanácskozásán elhatározták, hogy a 29. Apimondia-kongresszust hazánkban rendezik. A világszervezet végrehajtó bizottságának vezető tisztségviselői április 13. és 16. között Budapesten tanácskoztak. Megvitatták az 1983. augusztus 25. és 31. között megrendezendő kongresszus és kiállítás előkészületeit. Meghatározták a tanácskozás programját. Egyeztették a nemzetközi együttműködési és a magyar nemzeti bizottság feladatait. — Csak napsütés legyen ...! — fohászkodik méhész ismerősöm a rádió mellett. A közeli napokra szép időt ígér a meteorológia, ám ki tudja, mi készülődik valahol, távoli fellegekben. Mert egy-egy májusi fagy, szélvihar, zivatar nemegyszer elfonnyasztotta, szétzilálta már a nektárral teli akácvirág fürtöket. S ez érzékenyen érinti a méhésztársadalmat, vagyis azt a több tízezer embert — munkást, tanárt, nyomdászt, vasutast — akiknek, ha szép a tavasz meg a nyár, csinos summát hozhatnak a kaptárok népei. A magyarországi 10—15 ezer tonnás méztermés mintegy 40 százaléka származik az akácosokból, a fennmaradó hányadot a napraforgó- és repceföldek, valamint a gyümölcsösök adják. Kevesen tudják: a haszonnövények beporzásából gazdaságunknak több haszna származik, mint a mézből. Szemmel látható a termés bőségén, ha a kert, a szántó szomszédságában méhészek időztek. A mézből származó bevétel persze, könnyebben „számszerűsíthető”. A magyar méz — elsősorban az akácé —, világszerte keresett exportcikkünk, értékét dollármilliókban mérik. (Magyarország 6— 7 százalékkal részesedik a világkereskedelemből.) A vándoroltatás minden esztendőben nagy esemény. Este teherautó fáról a méhész udvarába, éjszaka lesz, mire óvatos tempóban kiérnek az egyik nógrádi akácosba. Ki-ki a gépkocsijában szunyókál egy keveset, a hajnali párán átszüremlő első sugarak már ébren találják a kaptárak gazdáit. Lábakra állítják, enyhe félkörívbe rendezik a kaptárakat — a tájolás is fontos —, aztán egyre erősbödő zümmögés jelzi: kirepültek az első rajok, felmérni a terepet, hírt hozni társaiknak az idei nektárról. Nikovitz Antaltól, a Méhészet című szaklap szerkesztőjétől tudom: jó hordás esetén előfordulhat olyan nap, hogy egy népes — azaz körülbelül hatvanezres — méhcsalád tíz kilogrammnyi mézet is összegyűjt. Ez pedig kaptártól virágig és vissza nem kevesebb, mint háromszázezer fordulót jelent. Méhész ismerősöm az eget kémleli: felhő sehol. Pillantás a barométerre: a mutató a „SZÉP IDŐ” kellős közepén. Jó hordás ígérkezik. — b — FOTO: NOVOTTA FERENC
