Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-05-29 / 11. szám

FELHÍVÁS A VILÁG MAGYARJAIHOZ Magyar Kereskedelmi Kamara fran­cia tagozatának elnöke és Francois Ceyrac, a Francia Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, ezzel újabb öt évre meghosszabbítva az 1976-ban kötött szerződést. * Űj kőolajfinomító üzem épül Száz­halombattán. A hat és fél milliárd forintos költséggel létesülő üzem ter­veit a francia Procofrance cég szál­lítja, a gépek, berendezések az Egye­sült Államokból, a Német Szövetsé­gi Köztársaságból, Olaszországból és Ausztriából érkeznek. >1= Hét iparvállalatot képviselő angol delegáció járt hazánkban, hogy fel­mérje a gazdasági együttműködés le­hetőségeit. * A magyar—japán kereskedelmi vegyes bizottság negyedik ülését tar­totta Tokióban. A napirenden a ma­gyar export növelése és a harmadik piaci közös fellépés szerepelt. 1981- ben kivitelünk 20,7 millió dollárnak felelt meg. főleg gyógyszereket és alumínium termékeket szállítottunk. Importunk 130 millió dollár volt, emellett a japán vállalatok mintegy 20 millió dollár értékben helyeztek el magyar árukat az ún. harmadik piacokon. Ugyancsak a japán fővá­rosban tartotta tizedik, jubileumi ülést a magyar—japán gazdasági klub. A mintegy huszonöt vállalatot képviselő japán küldöttséget Ivata Kazuó, a Toshiba elnöke, a magyar delegációt Dienes Béla, az Egyesült Izzó vezérigazgatója vezette. * Olasz mezőgazdasági küldöttség tárgyalt Magyarországon Fabio Fabb­­ri szenátor, mezőgazdasági államtit­kár vezetésével. A megbeszéléseken az élelmiszertermelés, az erdő- és vadgazdálkodás, valamint az agrár­turizmus terén kialakítható együtt­működést vitatták meg a hazai szak­emberekkel. * Az elmúlt tíz esztendő során hét­szeresére növekedett a magyar vál­lalatok finnországi exportja — álla­pították meg a magyar—finn kama­rai tagozatok közös budapesti ülésén, amelyen részt vett Sakari Yrjönnen, a Finn Központi Kereskedelmi Ka­mara elnöke is. * Dr. Schmidt Lajos amerikai ma­gyar ügyvéd, a magyar—amerikai gazdasági tanács alelnöke, a Baker and McKenzie (Chicago) jogtanácsosi vállalat egyik vezetője előadást tar­tott a Pénzügyminisztériumban „A kutató, fejlesztő tevékenység ösztön­zését szolgáló adójogi eszközök” cím­mel. * Üzemet épített a Kohászati Gyár­építő Vállalat az Egyesült Államok­ban. Ennek a másfél millió dollár értékű gyárnak minden berendezése — egy belga gyártmányú transzfor­mátoron kívül — magyar gyártmá­nyú. A vásárló elégedett, több más amerikai cég is érdeklődik a KGYV termékei iránt. Kedves Honfitársaink! A magyarságot tizenötmilliós népként emlegetjük. Sok százezernyi azoknak a száma, akik a szülőföld­től távol élnek, s egyre több azoké, akiknek örök nyugvóhelyét ország­határok, tengerek, óceánok választ­ják el a Kárpát-medencétől. Sok helyütt már csak a sírfelira­tok jelzik: magyarok éltek itt. ma­gyarok, akiknek nem adatott meg, hogy utolsó útjukra ott kísérjék őket, ahol első lépéseikkel próbálkoztak, a különböző körülmények között el­hagyni kényszerült, de a szívnek mindig kedves hazai földön. Április végén az angliai magyar egyesületek megrendezték IV. kultu­rális fesztiváljukat, a croydoni Ma­gyar Egyesület szervezésében. A fesztiválon — a házigazdákon kívül — műsorral vett részt a Bradfordi Kulturális és Társadalmi Központ, a Lutoni Kossuth Klub, a Middlesbo­­roughi Magyar Klub, a Manchesteri Kossuth Klub, a Londoni Kultúr Kör és a Croydoni Pannónia Klub. A fesztivál díszvendégei között volt dr. Bányász Rezső, a Magyar Nép­­köztársaság nagykövete, Johnny Johnson, J. P. Lambeth kerület pol­gármestere, John Moore, croydoni parlamenti képviselő, dr. Czigány Ló­ránt irodalomtörténész, Robert Hughes képviselő. Mikes György író. Charles Ringrose, az Angol—Magyar Társaság főtitkára, Romhányi László, az Angliai Magyar Egyesületek Kép­viselőbizottságának elnöke, valamint dr. Gosztonyi János, a Magyarok Vi­lágszövetsége főtitkára. A közel három és fél órás műsor­ban nagyrészt magyar népzenét és néptáncokat adtak elő a résztvevők, valamint Radnóti, Ady, Petőfi és Arany János versei hangzottak el. A fesztivál nagydíját a Manchesteri Kossuth Klub nyerte produkciójával, amelyben kisgyerekek, fiatalok és öregek egyaránt felléptek, énekeltek és táncoltak. A manchesteri szerep-Lord Balogh Tamás és Gosztonyi János Voltak köztük nemzetünk nagyjai, történelmünk, irodalmunk, tudomá­nyunk, művészetünk jelesei is. Az Óhaza számon tartja pályájukat, ápolja emléküket, s ha ismeri sír­jaik helyét, azokat a körülményekhez képest — számos esetben a külföldön élő lelkes magyarok közreműködésé­vel — gondozza is. Az Óhaza azon­ban — miként sokszor életükben sem — nem tud gondoskodni a nemzet valamennyi, távolban pihenő fiáról. Az élőkhöz, az ottélőkhöz szólunk: Felhívjuk a világ magyarságát, különösen az egyházakat és az egye­sületeket, hogy kutassák fel, keres­sék meg a magyar sírokat, s múl­lők a fesztivál napján indultak út­nak lakóhelyükről, s még aznap, a műsor után. ismét autóbuszra ültek és visszautaztak Manchesterbe. A fesztiválon fellépő fiatalok fele már Angliában született. A műsorban elhangzott versek egy részét az elő­adók angolul is tolmácsolták a kö­zönségnek, az esten megjelent ang­liai rokonoknak, ismerősöknek. A műsoros est végén dr. Goszto­nyi János szólt a jelenlevőkhöz. Töb­bek között ezeket mondta: — Mi, magyarok, nagyon kis nép vagyunk. Mindössze 15 millió a szá­munk. Ennek is egyharmada a mai Magyarország határain kívül él. 5 millió magyar anyanyelvű, magyar származású, de nem magyar állam­polgárságú ember él más országok­ban. Van ahol egy tömbben vannak régi szülőföldjükön, de jó másfél milliónyian nem magyar nyelvű kö­zegben, egyedül, vagy kisebb csopor­tokban szétszórva élnek szinte az egész világon. Akiket népünk történetének viha­rai késztettek vagy kényszerítettek vándorútra kelni, vagy akik pusztán egyéni szándékaikat, vágyaikat kö­vetve a jobb megélhetésért, érvénye­sülésért mondtak búcsút az ottani kapufélfának, nem maradtak meg valamennyien magyarnak. Nincs tunk, jelenünk megbecsülése jeléül gondozzák, tartsák rendben azokat, s időnként helyezzék el rajtuk a ke­gyelet virágait. Ne feledjük el a korhadt kopjafák és omladozó keresztek alatt idegen földben porladókat! Nemzetünk ereje nemcsak a jelen­ben van, hanem a jelen és a múlt összefogásában is. A múlt tisztelete, neves és névtelen halottaink megbe­csülése, emlékük, sírjuk gondozása messze a szülőhazától megsokszoroz­za erkölcsi erőnket. A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE ELNÖKSÉGE okunk rosszat mondani róluk sem. Minden embernek egy élete van, s ha valaki anyanyelvét elfeledve régi hazájának hátat fordítva kívánja sorsát igazítani, ez csak rá és saját lelkiismeretére tartozik. De tiszteletet, nagy tiszteletet ér­demelnek azok, akik távol- a szülő­földtől, idegen környezetben is, nyelvben és lélekben megmaradtak magyarnak. Tiszteletet érdemelnek — s maroknyi népünk egész közös­ségének megbecsülése övezi azokat —, kik gyermekeiket is megtanítják magyarul, s akik az új generációkat arra nevelik, hogy ismerjék meg azok is a régi hazát, annak történel­mét, kultúráját... Legyenek jó állampolgárai befoga­dó országuknak, Nagy-Britanniának, tartsák meg ennek az országnak tör­vényeit és szokásait, mely Önöknek kenyeret ád. De gondoljanak azért mindig jó szívvel a régi hazára, Bu­dapestre, a Duna—Tisza tájára — s őrizzék meg drága magyar anyanyel­vűnket, dalainkat, táncainkat, ha­gyományainkat, mindazt, ami időtől és sorsfordulóktól, egyéni jó- vagy balsorsoktól függetlenül mindig ösz­­szeköt bennünket, kik magyarnak valljuk magunkat, éljünk bármely pontján is e földnek. Gosztonyi János (középen) Romhányi Lászlóval és Hofbauer Imrével KULTURÁLIS FESZTIVÁL ANGLIÁBAN 3

Next

/
Thumbnails
Contents