Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-15 / 10. szám
Tehetség, alázat, szenvedély ii szerint mivel érdemelték ki a megtisztelő címet? — Számomra is sokszor szinte hihetetlen, hogy egy ilyen rövid múltú együttest Bécstől Palermóig, Pozsonytól Milánóig ilyen ovációval fogadjon a közönség és a kritika. Szerénytelenség nélkül mondhatom, húsz percnél rövidebb sikerünk talán még nem is volt. Ezt egyrészt annak tulajdonítom, hogy a darabok a mai ember vágyairól, álmairól szólnak, és érzelmileg erősen hatnak a közönségre. Az alap a klasszikus balett, de a mi stílusunkban megfér a pantomim és a játék is, olykor a rövid szöveg vagy ének, mint például Az igazság pillanatában. Én kevésnek érzem, ha a tánc csupán gyönyörködtetve szórakoztat, ha csak megelevenedik a zene. Fontosabbnak tartom, hogy az előadás gondolatokat közvetítsen. A balettben is inkább a színház hangulatát és funkcióit szeretem. Béjarttól tanultam azt, hogy a táncművészetben nincsenek tabuk: a zenét is a mondanivalónak lehet és kell alárendelni, tehát lehet Wagnert indiai népzenével, Schumannt Nino Rotával keverni, mert ezzel kiemelhetünk és hangsúlyozhatunk egy gesztust, így elősegíthetjük, hogy a mondanivaló átsugározzon a forma burkán. — Hol, merre szerepeltek eddig a világban? — A milánói Scalával kezdődött, ahol a Ljubimov rendezte Borisz Godunovban az általam készített koreográfiára táncolta az együttes a Polonézt. Aztán a Teatro Nazionale-ban léptünk föl egy világ-balettfesztiválon, amelyről a Győri Balett győzelme címmel írt a Corriere della Sera. Pozsony, Bécs és Palermo következett, majd Korfuban a mi társulatunk avatott fel egy új színházat. Aztán Athénban, Velencében vendégszerepeltünk. Idén készülünk Olaszországba, majd a bécsi ünnepi heteken lépünk fel, a nyár derekán Szófiában, a Nemzetek Színházának fesztiválján veszünk részt, és utána Mexikóba utazunk. Már a jövő esztendő vendégszereplései is kialakulóban vannak, de erről még korai beszélni. — Ön egyszemélyben a Kisfaludy Színház balettigazgatófa, koreográfus, próbavezető és impresszárió. Hány órát dolgozik naponta, de azt is kérdezhetném, mikor alkot, mikor pihen? — Éppen nemrégen számoltam, átlagban 16 órát töltök a színházban. Nemegyszer itt alszom, bent a szobámban a kanapén. Ezt ugyanis képtelenség másként csinálni. A fejemben van az egész este koreográfiája, én a mozgást a zenével együtt érzékelem, olykor még a világítást, a fényeffektusokat is magam tervezem. Napi nyolc-tíz órát próbálunk, valamennyi szereplőnek megmutatom FOTÓ: MATUSZ KAROLY a lépéseket, á mozdulatokat, olykor-olykor belépek valaki helyett, ha megsérült. A próbák szünetében, meg este kerülök sorra én, akkor próbálok, akkor táncolok. Béjart együttesében rengeteg fellépésem volt, sokat kellett próbálni, tanulni. Azt hittem akkor, annál többet nem lehet dolgozni. Most már tudom, hogy lehet. Nekem ez az életem, ennek családot, barátságot, mindent alárendeltem. — Béjart látta-e már a Győri Balettet? — Igen, a velencei fesztiválon látta Az igazság pillanatát. Nagyon tetszett neki a munkánk, úgy örült, mint egy gyerek. Valamennyien nagyon meg voltunk hatódva. Amikor eljöttem az együttesétől Győrbe, azt mondta: „Aki a Dance and Dancers (az angol táncszaklap) listája szerint, a közönség szavazata alapján a világ legjobb tíz táncosa között van, annak miért kell a múltját és a jelenét egyik percről a másikra feladnia?” Ott, Velencében, azt hiszem megértette, hogy miért, és a lelkesedésével igazolta választásomat. — Elégedett ember? — Aligha van olyan művész, aki erre a kérdésre igennel felelne. Határtalan jó érzés van bennem, mert bár nem számítottam ilyen gyors sikerre, de nagyon hittem benne. LINTNER SÁNDOR 18
