Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-15 / 10. szám
mb*1 1 m sm' 6 1. Tisza Kálmán 2. Tisza Kálmán ellenfele, Svetozar Miletic 3. Tisza Kálmán tarokkpartija. Ferraris képe 4. A régi képviselőhöz a Sándor (ma Bródy Sándor) utcában 5. Tüntetés a Tisza-kormány ellen 1889-ben a véderővita alkalmából 6. A szegedi árvíz SZVOBODA FERENC REPRODUKCIÓI még így is túl széles, mert paraszti és kispolgári tömegeket juttatott vokshoz. Tisza tehát a választókerületek ügyes beosztásával, kormánypárti „geometriával”, a közigazgatási korteskedés meghonosításával, a választók lepénzelésével, korrupcióval, itatással — vagy megfélemlítéssel megszűrte, kiszorította az ellenzék híveit. Mire a 413 tagú képviselőház összeült, a kormánypártnak mindig többsége volt. Csakhogy az egyszerű többség nem bizonyult elegendőnek: egységes, engedelmes csapattá kellett formálni. Tisza ennek is értette a módját. Jó szóval, figyelemmel, fegyelemmel, kisebb-nagyobb kedvezésekkel, hasznot hajtó megbízásokkal magához kötötte párthíveit, akik testőrként követték a vezért, a „generálist”. Ezért nevezték a kormánypártiakat mamelukoknak abban az időben. Emellett az elszegényedő dzsentrit a burjánzó állami, megyei, városi apparátusba elhelyezve, s bizonyos szakszerűségre is kényszerítve, megerősítette a kormányhű közigazgatást. Felállította vidéken a csendőrséget, a fővárosban a rendőrséget. De mire kellett a parlamentarizmus, a fennen hangoztatott alkotmányosság? Az osztrák—magyar dualizmusnak, amely a Habsburg-abszolutizmus leküzdéséből született, a politikai lényegéhez tartozott az alkotmányosság: Bécs ellen ez védte, lefelé, a nép és a nemzetiségek számára ez legalizálta a magyar vezető rétegek hazai hatalmát. „Minden országnak van egy fenntartó eszméje. Magyarországot mindenek felett az alkotmányhoz való ragaszkodás hűsége ... tartotta fenn.” Ezt az eszmét jobban kifejezni nem lehet, „mint az országgyűlés két háza számára épített monumentális épülettel” — mondotta 1883-ban, a Parlament építési költségeinek megszavazásakor. Tisza alatt kormányzati szinten is, a társadalomban is felerősödött a türelmetlen nacionalizmus. Tisza bezáratta a szlovák kultúregyletet, letörte a nemzetiségek autonóm politikai mozgalmait, eljárt vezetőik ellen, kifejlesztette a magyarosító iskolapolitikát. A munkásmozgalmat „lelketlen” izgatok művének, rendellenességnek tekintette, az uradalmi cselédség féljobbágyi függését viszont természetesnek, az úr és a cseléd közti patriarchális viszony ősállapotának, amelyet törvénnyel is konzerválni igyekezett. Kormányzása alatt nagy reformalkotások nem születtek. Quieta non movere — a nyugalmat nem szabad bolygatni, ez volt kormányzati alapelve. Egy, csak egy kérdés volt, amellyel Tisza sem tudott megbirkózni; a közös hadsereggel. A k.u.'k. hadsereg államot alkotott az államban, Magyarországot még mindig meghódított tartományként kezelte, sértette a nemzeti hagyományt, és az önállóságot. A közvélemény már-már lassan hozzászokott volna a dualizmushoz, de a fekete-sárga hadsereg jelenlétét, basáskodását nem tudta megemészteni. Napirenden voltak a kisebb-nagyobb incidensek a hadsereg tisztjeivel vagy miattuk, amelyek a közvéleményt állandó izgalmi állapotban tartották. Ilyen légkörben terjesztette elő Tisza 1889 elején az új véderőjavaslatot. A hadsereg létszámának felemelésén túl, a javaslat egyes pontjai korlátozták a magyar parlament ellenőrzési jogát, és a tiszteknek német nyelvű vizsgát írtak elő. A javaslatot országos felzúdulás fogadta, és tüntetések szakadatlan sora kísérte. A kormány végül is kénytelen volt módosítani. A tekintélye így is odaveszett. 1889 néhány hét alatt bebizonyította, milyen felszínes és tünékeny volt az évtizedes nyugalom. „A nemzeti aspirációk önkéntes lüktetését” érezte meg a torinói remete, Kossuth. Csak egy kis kedvező időjárás kell ahhoz, hogy történelemmé fejlődjenek. „Hiába, a nagy történelmi problémák el nem altathatok, azoknak meg kell oldatni” — írta 1890 újévkor. Márciusban Tisza Kálmán megbukott. HANÁK PÉTER 13
