Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-04-03 / 7-8. szám

A magyar labdarúgó-válogatott vezetői a világbajnoki döntőbe jutást jelentő, Norvégia elleni 4—1 arányú győzelem után döntés előtt álltak.

Hova utazzék a válogatott téli, felkészülési túrára? Dél-Amerikába vagy Ausztráliába? — ez volt a kérdés.

Mindkét távoli földrészről érkezett ajánlat. Dél-Amerika lényegesen előnyösebb feltételeket kínált — mégis Ausztráliát választották. A túra már lezajlott, de utólag nem lehet vitatni: helyes volt a döntés.

— A legjobban választottunk — mondotta Mészöly Kálmán szövetségi kapitány. — Minden úgy történt az egy hónap alatt, ahogy elképzeltük. Ideálisak voltak a pályák, tökéletesek az egyéb körülmények. Ellenfeleink is pontosan úgy játszottak, ahogy gondoltuk: kemények, harcosak, lendületesek, de példásan sportszerűek voltak; ránk erőszakolták azt a játékmódot, amely köztudottan nem kenyere a magyar válogatottnak. Le a kalappal a szervezők előtt. A Sydney-i St. George Budapest, valamint a Melbourne-i Hungarian Soccer Club szép jubileuma alkalmából először rendezett ilyen tornát, de máris hozzáértést árultak el. A két klubban megismert vezetőknek csak gratulálni lehet.

Mészöly Kálmán még hozzátette:

— Nagy hiba volna, ha ilyen gyönyörű út befejeztével csak a szakmai tanulságokról beszélnénk. Nem lehet meghatottság nélkül szólni a hazától távol élő honfitársak szeretetéről. Amikor a stadionokban, több mint húszezer kilométerre otthontól a piros-fehér-zöld zászlókat lengették, hangosan énekelték a Himnuszt, vagy zúgott a ,,hajrá magyarok” buzdítás, összeszorult a szívünk, s tapasztalt világjárók mondogattuk egymásnak: ez olyan, mint egy álom.

Pedig valóság volt, miként az a fogadtatás, amelyet a Sydney-i repülőtéren rendeztek. Feketéllett a tömeg a légi kikötő csarnokában, az épület előtti térségen, úgy nézett ki a kör-FELKÉSZÜLÉS A

A magyar labdarúgó válogatott Ausztráliába

nyék, mint a Népstadion egyik szektora egy világbajnoki selejtezőn. Éljenzés, zászlók, örömkönnyek, ölelések, s ráadásul még Pécsi József és cigányzenekara is húzta a magyar nótákat. De Canberrában, Melbourne-ben, Aucklandon, vagy Christchurchben, szállt le velünk a gép, mindenütt hasonló volt a helyzet — csupán a fogadók létszáma volt kevesebb.

A túra ügyében novemberben és januárban Budapesten járt Árok Ferenc és Kökényesi István — a St. George Clubot képviselték — nem győzte emlegetni, hogy Ausztrália kitárt szívvel várja a magyar labdarúgókat. Valóban nagyon várták a gárdát — ezt tettekkel is bebizonyították.

*

Mi lesz Spanyolországban, az idén nyáron?

A túra a világbajnoki előkészületeket szolgálta: az edzést, a játékba lendülést, a külföldi klubokban játszó Mészáros, Martos, Bálint,

Müller és Fazekas helyén mások kipróbálását. A kiutazó 18 játékosból Katzirz, Garaba, Tóth

J., Nyilasi, Sallai, Törőcsik és Kiss volt a világbajnoki selejtezőkön sikerrel szerepelt válogatott állandó tagja, a többiek kisebb szerepeket kaptak, vagy egyáltalán nem játszottak.

Az ausztráliai és új-zélandi vendégszereplés örvendetes tanulsága, hogy ezek a „szürke emberek” főszereplővé léptek elő. Kakas, a Ferencváros kapusa kezdeti bizonytalankodás után minden igényt kielégített. A békéscsabai Kerekes — amíg nem sérült meg —, a védelem oszlopának számított, s igazolta, hogy bármikor kész Bálint László helyettesítésére. Rab, a Ferencváros válogatottja középhátvédben, beállósban és a középpályán is kitűnő teljesítményt nyújtott. Izsó, a Vasas csatára mindenkit meglepett korszerű játékával és góljaival. Az újonc nyíregyházai Moldván Nyilasitól és Törőcsiktől vette át a karmesteri pálcát — és nem okozott csalódást.

— findrös - fl-W# - Yerw/ca -Sluc MXmjT)

58