Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-04-03 / 7-8. szám
I egy reggel ismét elmentem, s mintha hályog esett volna le a szememről, egyszerre szépnek és nagyszerűnek találtam alkotásaikat.” Sorsdöntő élmény volt. Utána, Berény Róberttel, Czóbel Bélával, Cigány Dezsővel, Kernstück Károllyal, Márffy Ödönnel, Pór Bertalannal és Tihanyi Lajossal megalakították a „Nyolcak” művészcsoportját. A posztimpreszszionizmus, kubizmus, fauvizmus velük vonult be a magyar művészetbe. Ez volt Orbán Dezső életének második „nagy találkozása”. 1939-ig, amikor a fasizmus elől családostul Ausztráliába emigrált, Közép-Európából tekintett ki a világba Orbán Dezső. Festett a Szajnánál és Itáliában is, de hazai motívumokat festett meg legszívesebben. Az életmű-katalógusában szereplő legkorábbi, 1900-ból való kép utcai jelenetet ábrázol Pesten — az utolsó, kivándorlás előtti, 1939-ben készült alkotás: a fiát. Köztük: dunai tájak, magyar falvak, Prága, Rothenburg a Tauberfolyó mellett; Közép-Európa megannyi színfoltja. Ma és immár hosszú évtizedek óta — Orbán Dezső Ausztráliából tekint kifelé a világba. El-ellátogat Európába, utazásairól római, firenzei, sienai, franciaországi és flandriai motívumokat megörökítő alkotások sora tanúskodik, felkeresi a „szomszéd” távol-keleti országokat is, ám mindez nem változtat azon az alapvető tényen, hogy Orbán Dezső művészete szervesen és elválaszthatatlanul beleépült az ausztrál festészetbe — oly hagyományok folytatójaként, amelyeket William Dobell, Russel Drysdale, Arthur Boyd fémjelez. Orbán sokszínű oeuvre-jében állandóan visszatérő motívum az ausztrál táj, légyen az tengerpart vagy ágas-bogas eukaliptuszfák erdeje, Kembla kikötője, vagy Bronte, a sydneyi városkép jellegzetes része. Mi sem áll távolabb Orbántól azonban, mint az egysíkúság! Az utóbbi évtizedben művei közt újra felbukkannak a bibliai témák, egy megújult formanyelv világába transzponálva a csendéletek, az irodalmi allegóriák. És eközben Orbán Dezső tanít is. Üj meg új festőgenerációkat nevel fel, szakadatlanul. Nem hiába készült tanárnak ifjúsága hajnalán — a pedagógushivatás megszakítatlan fonálként végigvonul egész életén. A magyar művészeti oktatás nemes hagyományaként emlékszik az „Atelier”-re, amelyet 1931-ben Kozma Lajossal, Vég Gusztávval, Kner Alberttal, Gergely Tiborral, Gádor Istvánnal és másokkal együtt alapított a művészeti, iparművészeti oktatás modern műhelyeként. Ausztráliában is kezdettől fogva oktatott: előbb a maga alapította kis magániskolában, aztán egyre szélesebb körben, magasabb szinteken, a mai ausztrál festészet jeles alkotóinak egész sorát nevelte fel. Mily jellemző Orbán Dezsőre, hogy elhárít minden érdemet magától. „Mikor valaki azzal jön hozzám, hogy tanulni akar tőlem — írja a művészetről szóló könyvében —, megkérdezem tőle: tudja-e, hogy a művészetet nem lehet tanítani. Megmondom neki nyíltan, hogy én csupán az irányt tudom neki megmutatni, de saját erejéből, az én segítségem nélkül kell megtalálnia a maga egyéni útját az alkotáshoz.” Orbán Dezső egész élete azt példázza: hogyan keresi és találja meg egy nagy művész a saját egyéni útját egy viharos évszázad minden megpróbáltatása közt. HALASZ ZOLTÁN 1. Orbán Dezső, műtermében A SZERZŐ FELVÉTELE 2. Ülő akt, 1917 3. Gloxinie, 1915 4. Franciaországi táj (Rueil), 1925 5. A negyvenedik nap, 1973 6. Villa Lucia, 1973 7. Kolostor Spanyolországban, 1945 8. Csendélet, 1915 9. A rakpart, 1966 10. Tél Szlovákiában 1929 NOVOTTA FERENC REPRODUKCIÓI 47
