Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-04-03 / 7-8. szám

-ben alapítja Nagy Lajos király az első magyar egyetemet Pécsett, Vilmos püspök és kancellár javaslatára, és föltehetően a közép-európai gazdasági-társadalmi fejlődés és szellemi áramlatok hatására. Az idő, úgy látszik, kedvezett a főiskolák létesítésének, hiszen a pécsi egyetem alapítását megerősítő bulla kiadásával szinte egy időben ismeri el V. Orbán pápa a bécsi, krakkói és prágai egyetemet is. A pécsi „Studium generale” diákjai a „hét szabad művészetet” és a jogtudományt sajátíthatták el, a hittudományt azonban nem, ami azért különös, mert a király csak forma szerint alapítója, illetve fenntartója az egyetemnek, a tényleges javadalmazó Vilmos, majd később Alsáni Bálint püspök.

1400 táján a pécsi Studium generale viszonylag rövid élete véget ér. Egy oklevélből tudjuk, hogy Mátyás király uralkodása idején (1458—1490) hazánkban már egyetlen főiskola sem működik, vannak azonban káptalani vagy székesegyházi iskolák. Egy ilyen úgynevezett „schola maiorban” folyik a tanítás a XV—XVI. században Pécsett is.

1660-ban jár először Évii ja Cselebi a törökök megszállta Magyarországon. Az erről írt művében érdekes és értékes utalás található egy valamikori pécsi plátoni — ahogyan ő írja: eflátumi — tudományos főiskoláról: „a korábbi időben ebben a főiskolában keletről és nyugatról több tanuló lakott, kik összes különös és csodálatos tudományt mestereiktől látván, a tudományokat tökéletesítették. Jelenleg azonban e szobákban várkatonaság lakik, és a lakosokkal szórakozik.” Evlija Cselebi jelzi, hogy ez az egykori iskola a belső vár, az úgynevezett püspökvár területén állt, a székesegyház mellett. Ez tehát az egyetlen forrás, amely az első magyar egyetem épületének helyéről információval szolgál, és ha a kor divatjának megfelelő erős túlzásokkal-szépítésekkel, de magáról az épületről is ejt néhány szót, „hetven fejedelmi boltozató” teremről írván.

2664-ben jár Evlija Cselebi Pécsett, és ugyanebben az évben Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér téli hadjárata során ostrom alá veszi a törökök megszállta várost, és megkísérli a belső vár elfoglalását. Az egykori egyetem épületének északi fala egyben várfal is volt, (erről tanúskodnak az egymástól szabályos távolságra elhelyezkedő keskeny lőrésablakok), amikor tehát Zrínyiék az ostrom közben berobbantják a várfalat, az iskola épületét döntik romba. A károkat a törökök már nem hozzák helyre. A berobbantás helyét feltöltik.

1686-ban Badeni Lajos és serege felszabadítja Pécset a török uralom alól, és a velük jött francia hadmérnök feladata, hogy feltérképezze a várost. Haüy térképe azóta is a régészek iránytűje, hűséges segítője. E térképen jól követhető a püspökvárat övező

Megkerült az elveszett egyetem

Az alábbiakban igyekszem hűséggel visszaadni mindazt, amit a kutató—régész házaspár — dr. G. Sándor Mária és dr. Gerő Győző — az első magyar egyetem megkerüléséről elmondott. A történetet természetesen tömörítenem kellett, e célt, valamint a könnyebb megértést szolgálja az események időrendbe való állítása is.

városfal, s jól látható az is, hogy ez a fal egy helyen megszakad. Itt a térkép fehér foltot jelez, ami természetes is, mert Haüy a felszínt térképezte fel, s nem láthatta mi van a mélyben. Ezen az „üres területen” létesített Klimó püspök szemet-lelket gyönyörködtető függőkertet. Ha patetikus lennék, azt írnám: így került virág az első magyar egyetem sírhantjára.

2909-ben tartja Békefi Rémig cisztercita szerzetes, zirci főapát, egyetemi tanár akadémiai székfoglalóját. Az értekezés az egykori pécsi egyetemről szólt, jelezve, hogy a Studium generale épülete valahol a székesegyház körül állhatott. Békefi hivatkozási alapja Evlija Cselebi útleírása volt. Ettől kezdve számos tudományos publikáció jelenik meg e tárgyban, különösképp 1967-ben, az egyetem alapításának 600. évfordulóján. De később is napvilágot lát egy-egy jelentősebb tanulmány, így dr. Gábriel Asztrik, az indianai Notre Dame egyetemének professzora önálló tanulmánykötetet adott ki 1969-ben Pécs és Pozsony középkori egyetemeiről. E tanulmányok különféle nézőpontokból, felfogásokból foglalkoznak a valamikori pécsi egyetemmel, egyben azonban hasonlatosak: azt legfeljebb csak sejtik-találgatják, hogy hol állott a főiskola épülete.

2968-ban az átfogó városrendezési program alapján, az egykori várárokban levő és a várfalhoz tapadó épületek lebontása után, megkezdődött a pécsi vár falainak a feltárása. Tíz évbe telt, amíg kiszabadultak a középkori városfalak, a körbástya és környéke, majd az északi falszoros. A várfalak helyreállítása után a dóm mögött, az észak-keleti részen egy kutatóárkot ástak, hogy megvizsgálják: milyen a falak statikai állapota, és mi a függőkért szerepe a falak támogatásában.

2978-ban ásták az első árkot, amely a várfal végétől indult merőlegesen a székesegyház felé. Kutatói intuíció vagy véletlen szerencse? Ki tudja? Tény azonban, hogy már ebben az első árokban meglelték a kutatók egy középkori épület maradványait. A lelet oly biztató volt, hogy dr. Cserháti József megyéspüspök engedélyezte a további kutatást, ami bizony ásást jelentett, a gyönyörű gyümölcsöskertből így csinált dr. Sándor Mária — a püspököt idézve — romkertet. A területet azóta a város megvásárolta, de ez mit sem változtat a tényen, hogy a pécsi püspök áldozatkészsége segítette hozzá a kutatókat, hogy megleljék az elveszett középkori egyetemet. Mert ez került elő a kutatóárokból, holott dr. Sándor Mária és dr. Gerő Győző nem ezt kereste. Ők csak törték a fejüket: miért szakad meg oly hirtelen és oly indolatlanul (éppen a dóm szentélyéhez közel!) a várfal?!

1979-ben, a kutatóárkokkal történt tájékozódás után, megkezdték a terület teljes föltárását, amelynek során kiszabadítottak a föld alól egy 19,5 méter

hosszú és hat méter széles nagytermet, majd néhány ehhez csatlakozó, ugyancsak nagyméretű, s a maradványokból megítélhetően emeletes helyiséget. Ami bizonyosnak látszott: ez a hatalmas épületegyüttes feltétlenül közösségi célokat szolgált. A kérdés csak az volt, hogy milyen célokat. A kutatók kizárásos módszerrel keresték a kérdésre a választ. Abból indultak ki, hogy a keskeny, tölcsérbélletes ablakok, a csúcsíves ajtórészletek, az élszedéses kőkeretmaradványok kétségkívül 1350 és 1380 között készültek. Milyen célra emelhették hát akkor ezt az épületet? Kaszárnyának? Semmiképpen, hiszen ha Evlija Csel ebi látogatása idején katonák lakták is, eredeti célja a püspökvárban nem ez lehetett. De nem lehetett káptalani palota

sem, mert az — először — nem nagytermek sorából állt, és — másodszor — pontosan tudjuk, hogy a káptalansor a belső váron kívül, a jelenlegi Káptalan utcában volt.

2980-ban — további leletek

előkerülése után — jutottak a kutatók arra a meggyőződésre, hogy kijelentsék: az előkerült műformák kora, az épület formája és beosztása, Evlija Cselebi egykori utalásai, a középkori egyetemet egykor fenntartó püspöki székesegyházhoz való közelsége és még számos jel mind-mind arra utal, hogy a Nagy Lajos alapította Studium generale romjai kerültek elő a föld alól.

2982-ben és a következő esztendőkben — hogy meddig, azt ma még senki sem látja előre — a kutatás tovább folyik. És már nemcsak azért, hogy teljes egészében feltárják és helyreállítsák az első magyar egyetemet. Közben ugyanis előkerültek itt egy korai románkori épület alapjai. Előkerült egy Krisztus-fej is, valamint egy akanthusz-leveles, palmettás oszlopfő. Könnyen lehet tehát, hogy újabb szenzáció születik majd itt, annyi azonban már most bizonyos, hogy az ásatást és történelmi források kutatását fokozott erővel folytatni kell.

Be kell vallanom: kijelentő módban írtam sok olyan adatot, amit a két kutató csak feltételes módban, vagy a „valószínűleg”, , ,f öl tétel ezhetően”, „bizonyára” módosító szókkal együtt említett. Mentségemül szolgáljon: magam is boldog lennék, ha bebizonyosodna, hogy valóban az első magyar egyetemet hántolták ki virágos sírjából, s ha lehetővé válna, hogy a lelet a nagyközönség előtt is megnyíljék. Ehhez nagy segítség lenne — és itt a kutatók kérését tolmácsolom —, hogy mindazon honfitársaink, akiknek birtokában adat, dokumentum, tanulmány van az egykori pécsi egyetemről, juttassák el azt az első magyar stúdium generale megtalálójához, dr. Sándor Máriához.

G. L.

*/jn 3

34