Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-20 / 4. szám
A magyar nemzeti lobogó több évszázados története Hogy fotográfia nem lévén, a korabeli rajzolók pátosza a valóságosnál is több piros-fehér-zöldet örökített meg a forradalom tavaszáról? Meglehet. Mindenesetre 1848. március tizenötödikéje a Nemzeti Múzeum timpanonja fölött lengő nemzeti színű lobogóval, a Múzeumkert sokaságának háromszínű karszalagjával és kardkötőjével, a lobogós tornyú pesti városháza előtt tüntető emberrengeteg „Szabadság — Egyenlőség — Barátság” feliratú trikolórjával, a kiszabadított Táncsicsot ünneplő tömeg háromszínű zászlóival, a szavaló-szónokló Petőfi kokárdájával vésődött be történelemtudatunkba. 1848. március 15-e a magyar és polgári trikolór születésének is napja: a forradalom új lobogója egyben az új, polgári nemzetállam zászlaja lett. „Tíz-tizenkét évvel ezelőtt a nemzetiszín még meglehetősen tiltott portéka volt, és viseletét felségsértésnek tartották” — írta április 6-án a forradalmi ifjúság napilapja, a Marczius Tizenötödike. Valóban, a háromszínű magyar zászló végleges meghonosodása a francia forradalom eszméjén nevelkedett haladó szellemű mozgalmaink harcának eredménye, amelyre a márciusi nép tette rá a pecsétet. Az 1847—1848-as országgyűlésen hozott, és április 11-én együttesen szentesített törvények 21. cikkelyének első paragrafusa elrendelte, hogy „a nemzeti szín és az ország czímere ősi jogaiba viszszaállíttatik”. Nemzeti színeink közül a legrégibb és legelterjedtebb a vörös volt. Külföldi kútfők szerint a honfoglaló magyarok pajzsain is ez a szín dominált, s följegyzések szerint a vörös jelképezte a fejedelmi családot. A későbbi időkből származó forrásokból kitetszik, hogy a lovagok kedvenc öltözéke vörös kelméből készült, s gyakran lovaik takarója és vértje is ilyen színű volt. A nemzeti vörös szín első kétségbevonhatatlan bizonyságát a XIV. században keletkezett Bécsi Képes Krónika adja: a pergamenlapra festett színes iniciálén I. Lászlót a kunok ellen vívott kerlesi csatában magasra emelt háromszögletű vörös zászlóval látjuk, s a krónika szövege is azt mondja róla: „az vérszínű zászlót maga megragadta”. Pontosan nem tudjuk, hogy a magyar zászlókon mikor jelenik meg a fehér szín, de az bizonyos, hogy az Árpád-házi királyok idején már használatos. Az is biztos, hogy eredetileg ezüst csík volt. amely a lovagi páncélöltözetből került föl a zászlóra. A Bécsi Képes Krónika már a tizenkettedik század végén uralkodó III. Bélát is ilyen, négy-négy vörös és ezüst sávval díszített zászlóval ábrázolja. Kevesebb támpontunk van a zöld szín eredetéről. A berni múzeumban őrzött három XIII. század végi magyar királyi zászló — amely Habsburgi Ágnessel, III. András király özvegyével került a königsfeldi kolostorba — zöld selyemből készült, s rajta a címerben vörös és fehér csíkok voltak. A későbbi emlékek egyértelműen csak azt bizonyítják, hogy az Anjouk korában a vörös és a fehér szín volt az ország jelképe, amely persze kiegészült az uralkodócsalád színeivel. A legbiztosabb forrásunk a zöld színről meglehetősen késői: II. Mátyás 1608-ban használt zöld sávot a királyi zászlón, és koronázásakor a szőnyeg piros-fehér-zöld volt. Ekkor még e három szín nemhogy nem tartozott együvé, de általánossá sem lett. Nem is válhatott azzá, már csak azért sem, mert a XVII. századtól a Habsburg-uralommal elnémetesedett 1 1848. TRIKOLÓRJA 16
