Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-20 / 4. szám
Kossuth a világirodalomban a spanyol (?) királytul egy tartományt, csináljunk egy Colóniát.. Kossuth Lajos Kisázsiára, majd Kréta szigetére gondolt, hogy ott összegyűjtse a világban szétszóródott magyarságot. (Amerikát túl távolinak vélte.) Esterházy elképzelése egy Űj-Magyarországra vonatkozóan történelmileg természetesen megkésett. A gyarmatosítás tegnapjának szellemére alapult, az angol korona pedig már a holnapot tervezte, a jövőt, melyben Kanada névleges függetlenséget kap. Ennek ellenére még negyven évvel később, az 1929-ben tartott budapesti Világkongreszszuson is felvetődött a gyarmati típusú kivándorlás megvalósításának gondolata. Erről gróf Apponyi Antal a következőket mondta: „Zárt telepeken nem tömörítettük soha a magyar kivándorlókat, ahogy azt más országok tették. Zárt mezőgazdasági telepítések létesítését mezőgazdasági és kulturális szempontból nem tartottuk fontosnak. Most már tapasztaljuk e nemtörődömség következményeit, mert a zárt telepek vannak elsősorban hivatva az értékes faji, nemzeti és kulturális tulajdonságok fenntartására... A gyarmatokkal bíró országok a gyarmatok révén fejlesztik az anyaország közgazdaságát. Nálunk csak a kivándorlottak láthatatlan pénzküldeményei élesztik némileg közgazdasági életünket.” A két ember elgondolása hasonló. A különbség csak annyi”, hogy Esterházy kizárólag paraszti telepesekre számított, Apponyi meg a munkanélkülieket akarta kivándoroltatni. Amikor Esterházyt 1885-ben Kanadába hívták, a betelepítésre szánt területeken éppen dúlt a meszticek lázadása. Ha ez egy kissé tovább tart, vagy éppen más irányba fordul (és fordulhatott volna), akkor a polgári milícia szükségében még előnyösebb feltételeket biztosítottak volna számára. De nem úgy lett, sőt ellenkezőleg alakultak a dolgok. A meszticek lázadását vérbe fojtották, a telepes milícia szükségtelennek bizonyult. A helyi „kiskirályok” felismerték a tervben rejlő veszélyt, és Esterházyt támadni kezdték. Egy nagyobb magyar kolónia létrejötte esetén ugyanis vezetőjüknek helyet kellett volna biztosítani a politikai irányításban. De mások is támadni kezdték Esterházyt. Támadták az amerikai tőkések, az olcsó munkaerő elvesztése miatt. Támadták a sikereire irigy magyarok Amerikában, és támadták idehaza a kivándorlásra való buzdítás miatt. Támadták minden oldalról, és senkinek sem állt érdekében, hogy a segítségére legyen. Mindenki azt gondolta róla, hogy kanadai tevékenysége révén nagy vagyonra tett szert. Valóban úgy is tűnhetett, mert a kanadaiak öt dollárt fizettek minden telepesért ügynökeiknek. De nem Esterházynak. ö minimális havi fizetésért (40 dollár) állt a szolgálatukba, mert távolabbi elképzelései voltak. Ez az álmodozó hajlamú ember, a nagyszabású és nagy jelentőségű terv kidolgozója, beindítója a fejenkénti 5 dollárt emberkereskedői megoldásnak vélte. Azt hitte, hasonlóan nagyvonalú emberekkel tárgyalt, de tévedett: mivel szerződését nem foglalták írásba, csak gentlemen’s agreementet kötöttek vele; amikor rájöttek, hogy nélküle is boldogulnak, mellőzték. DOJCSÁK GYŐZŐ Kossuth Lajos mellszobra Torinóban Finta Sándor Los Angeles-i Kossuth mellszobra MARX ÉS ENGELS „A 48-as forradalmi mozgalomban első ízben 1793 óta — meri egy nemzet, amelyet körülzárt az ellenforradalmi túlerő, a gyáva ellenforradalmi dühvei szembeszögezni a forradalmi szenvedélyt... A tömegfölkelés, a nemzeti fegyvergyártás, a papírpénz, a rövid úton való elintézése mindenkinek, aki a forradalmi mozgalom ellensége, a forradalmi permanenciában — vagyis a dicső 1793-as év valamennyi fölvonását újra fölleljük a Kossuth-fölfegyverezte, megszervezte, föllelkesítette Magyarországon.” W. S. LANDOR: „Csak egyetlen szónok és államférfi munkálkodott valaha ilyen rátermettséggel, kitartással és energiával: Demoszthenész.” „Manapság két ember létezik, akiknek dicsősége örökkévaló lesz. Nem akarom önt, Kossuth, megsérteni azzal, hogy az egyiküket megnevezem — a másik Garibaldi.” DICKENS: „Kossuth ékesszólása lefegyverzett mindenkit. Mindenki, aki hatósugarába került, őrá figyelt.” „Schwarzenberg és Bach ostoba politikája Kossuth nevét ismét az elégedetlenek toborzó zászlajává tette, oly névvé, amelynek említésére Ausztria holtra sápadt.” SWINBURNE: Apáink szemfénye és nekünk a nem szűnő, vak homály csillaga itt! Neved, — mely láng volt, fénylő déli hit, hogy harminc éve zúgva és ragyogva, villámokban rázkódott Európa szélvészes ege, — még most is vakít, s megőrzi fénylő hírét örökig. SOMLYÓ GYÖRGY FORDÍTÁSA G. WHITTIER: Jelkép ő, látom én! kit Európa Hűvös hite s Ázsia láza űz, S micsoda villogás! nap tűz a hóra. Indulat s értelem egyszerre küzd! Ki mond Istenhozottat néki itt Anélkül, hogy pirulna? Mert akit Köszönt, egyszerre verte volna le Az osztrák jármot és a jobbágy nép Bilincseit s szabad hazát akart A rab helyett, erős, szabad hazát! (RADNÓTI MIKLÓS FORDÍTÁSA) H. BEECHER-STOWE: „Egy sötét lakásban találtunk rá. Itt él az a férfiú, akinek legnagyobb hibája a hazája iránt érzett halhatatlan szerelem ... Sötétségben, szegénységben és munkában él. Mindez rá van írva sápadt, fáradt arcára és ott van szomorú, elgondolkodó kék szemében. Számomra azonban szegénységében és szerencsétlenségében még csodálatra méltóbb az önzetlen hazafi”. LIANG CSI-CSAO: „Kossuth a jelenkor csodálatos embere. Eszméiből, bátorságából, megnyilatkozásaiból és tetteiből tanulhatnak a sárga fajú emberek, a despotizmusban élők, az elbukott korok népei.” , Az idézeteket GÁL ISTVÁN „Kossuth a világirodalomban” című cikke nj’omán közöljük. 13
