Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-20 / 4. szám
„A NÉGY ŐSELEM VESZ RÉSZT LÁRGTECHNOLÚGIÁMBAN” Párizsi beszélgetés Pierre Székellyel borparkban felállították egyik szobromat, az az álmom, hogy szülővárosomban. Budapesten is álljon egy köztéri szobrom, ez lenne magyarországi jelenlétem igazi szimbóluma. A párizsi kiállításon a földszinten lévő egyik teremben egy videofilmei vetítenek, amely Pierre Székely köztéri szobrait is bemutatja. — Ehhez a filmhez — mondja a művész — a Magyar Televízió rólam készített színes portréfilmjének felvételeit is felhasználtuk. Pontosan harmincperces videofilm mutatja be harmincéves munkásságomat. — Az élteit három évtized alatt meglepően egységes maradt az ön művészete, úgy vélem, nincsenek különféle korszakai. Két különböző forma, két különböző kő hogyan ütközik vagy kapcsolódik össze: erről beszélnek a szobrai. — Mindig az ellentétek egyesítése és kölcsönös feloldása volt és maradt a legfőbb témám. Súly és emelés, fény és árnyék, természetes és elvont forma — ilyenféle ellentétekből építem föl a szobraimat. Ha megkérdezik tőlem, absztrakt vagy figuratív-e művészetem, azt válaszolom: sem egyik, sem másik. Néhány fotón azt is bemutatja Pierre Székely, hogyan munkálja meg a hatalmas kőtömböket: lángvágókkal darabolja, alakítja a köveket, sőt még a munkához használt védőruháját is kiállította, amely egy kicsit az űrhajósok öltözékére emlékeztet. — A legöregebb anyagokkal dolgozom, negyven- vagy hatvanmillió évig munkálta a kőtömböket a természet, és én ehhez teszem hozzá a magam néhány hetes vagy néhány hónapos munkáját, hogy befejezzem a természet által előkészített köveket. A régmúlt anyagához nyúlok vissza, de egyúttal előre is lépek — a mai modem technika eszközeihez. A legkorszerűbb hőtechnológia segítségével munkálom meg a sok millió éves gránitot, egy olyan lánggal működő szerszámmal, amelyről az 1. Anima 1970. Többszínű márvány. M.: 74 cm. 2. A Föld 1967. Gránit. M.: 54 cm. Szépművészeti Múzeum Bp. 3. Pár 1970 Carrarai márvány. M.: 36 cm. Szépművészeti Múzeum, Budapest 4. Úrmutató (Monstrance). 1966. Bronz és kristály. Karmelita kolostor, Valenciennes illetékes mérnökök úgy tarják, én találtam fel tizenkét évvel ezelőtt. A természet erózióval porlasztja a gránitot — és ez évmilliókig tart. Saját tervezésű lángtechnológiám is hasonlóan dolgozik, de amit a természet tízmillió év alatt ér el, azt én tíz perc alatt elvégzem. A négy őselem vesz részt a lángtechnológiámban. A kő, a gránit, egy kozmikus eredetű állandó anyagot, a földet jelenti számomra, a tűz, a lángszerszámomban acetilénből és oxigénből, a levegő legfontosabb alkotórészéből keveredik össze, és a negyedik őselemet, a vizet is felhasználom. A kész szobrokban azután újból láthatatlanná válnak az őselemek. Még a tűz nyoma sem látszik többé a köveken. A hő hatására ugyanis a gránitban levő kvarc gyorsabban tágul, mint a kőzet többi része, így a láng nyoma eltűnik, sőt, a kő nem is porlik, mint amikor vésik, faragják vagy fűrészelik. A lángtechnika az egyetlen eljárás, amely kiszabadítja a kövek belső feszültségeit és láthatóvá teszi a csillogó kvarcszemcséket. — Tehát az elemi anyagokat használja fel szobrászatában és az anyagok belső ellentéteire épít? — önmagámban is az ellentétek egyesítése érdekel. S az egyesülés után megszülető új realitásnak meg kell őriznie az eredeti ellentét alkotórészeit is. — Az ellentétekből épülő szobrai végső formájukban kőbe íródó jelekké alakulnak. Ügy látom azonban, hogy a mai japán képzőművészek szintén hasonló leegyszerűsített, de belülről feszülő tartalmú jelszerű formákkal dolgoznak. Az ön gondolkodása valóban rokonságban áll r távol-keleti gondolkodásmóddal? — Amikor Japánban jártam, az ott élő emberek azonnal megértették a szobraimba foglalt jelek értelmét, semmiféle magyarázatot nem kellett hozzájuk fűznöm. Japánban ugyanis a formákkal kifejezett vizuális jelbeszéd évszázadok óta természetes és mindenki számára érthető. De a jelentést hordozó jelek, ha nem is annyira erősen, mint a Távol-Keleten, a saját európai tradíciónkban is régóta léteznek, sőt ma talán még erősebbé váltak. A címerek, címerpajzsok, a zászlók, az erdélyi kopjafák vagy modern közlekedési táblák — mindezek jelek, amelyek szólnak hozzánk és mi megértjük a jelentésüket. Ezért lehetnek a művészi alkotások közvetítő jelek ember és ember között. RÓZSA T. ENDRE 15
