Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-20 / 4. szám
Ki ne szeretett volna gyermekkorában régész lenni? Világhírű régész. Olyan, mint a német Schliemann, aki már kisfiú korában elhatározta, hogy kiássa Tróját, és akinek sikerült is megvalósítania ezt az álmot. Olyan, mint az angol Evans, akinek nem kisebb dicsőség jutott, mint a krétai királyok palotájának megtalálása. A történelmet kedvelő magyar kisdiák — Gárdonyi Géza Láthatatlan emberét olvasva — minden bizonnyal Attila király koporsóját szeretné megtalálni, s ha egyszer véletlenségből szemtanúja lehet egy ásatásnak, örök időre a régészet szerelmese lesz. Szép „mesterség” is a régészet! Igazi örömét — a szakma legkiválóbbjainak vallomása szerint — mégsem a kincskeresés adja. Természetesen nagy öröm, ha az ásó nyomán ritka művű ezüstkard vagy arany ékszer kerül a napvilágra, de még ennél is nagyobb kincs az a tudás, aminek e tárgyak révén a múltat vallató régész a birtokába jut. Ez a tudás független attól, hogy a kincs nemesfémből van-e vagy csak vasból. Olyankor néhány rozsdás nyílhegy vagy egy agyagfalú ház döngölt padlója, kemencéje nagyobb örömet szerez a tudós-kutatónak, mintha Attila király koporsóját találta volna meg. Hiszen ezek az emlékek letűnt korok, rég kihalt népek, nemzedékek hétköznapjairól, hiedelmeiről, örömeiről, félelmeiről üzennek az utókornak. Segítségükkel bepillanthatunk a múltba. Hazánkban évente 200—250 ásatás folyik. A magyar állam évente hét és fél millió forintot költ erre a múltfeltáró, múltmegőrző munkára. De ez az összeg jócskán megduzzad, hiszen a házalapozáskor, kútásáskor, útépítéskor, csatornaásáskor vagy szántáskor előbukkant régiségeket is meg kell menteni. Gyakran a megyei és városi tanácsok vezető testületéiben dolgozó lelkes lokálpatrióták is kipótolják az állam által ásatásra szánt összeget. Az elmúlt években, évtizedekben végzett kutatómunka eredményeként, kiváló régészeink munkája nyomán egyre többet tudtunk meg a Kárpát-medence népeinek történetéről, e vidék valamikori lakóinak életéről. A Dunántúl, a Duna—Tisza-köze és a Tiszántúl több ezer éve lakott terület. Képeink az elmúlt esztendők néhány nevezetes magyarországi ásatásáról adnak számot. VIKOL KATALIN
