Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-20 / 4. szám
Minden évben tavasztájt kezdődik az újkori népvándorlás. Rokonokhoz, ismerősökhöz, régen látott barátokhoz indulnak látogatóba a turisták — vagy csak egyszerűen nekivágnak barangolni családok, fiatalok, nyugdíjasok. Ismerek olyan embert, aki mindenhová „háromszor” utazik: először, amikor térképen végigjárja útját, a legnagyobb alapossággal, szinte órára beosztva idejét; másodszor,’ amikor valóban megteszi a pontosan kijelölt távot, és harmadszor, amikor hazatérvén, jegyzetek és fényképek alapján elmeséli az ismerősöknek az élményeket. (Amiben, persze, benne foglaltatik az is, hogy milyen az angolna Hamburgban és mivel ízesítik a görög salátát. . .) Statisztikák is készülnek. A magyar határon átlépők kitöltenek egy kis lapot, amely a Központi Statisztikai Hivatalba kerül. Az összesítések szerint 1976 és 1980 között 24,3 millió utat tettünk külföldre; több mint kétszer annyit, mint a megelőző öt évben, s ebből mintegy kétmilliónyi Nyugat- Európa felé indult. Persze, mindez nem olcsó mulatság. Csupán a külföldi valuta vásárlására 20 milliárd forintot költöttünk öt év alatt. Ezen felül nyilván több milliárdot jelent a vonat- és repülőjegyek költsége. A számítások szerint minden száz forintból egyet utazásra költöttünk. 1982 elejétől megkönnyítették a hatóságok az utazásokat. Az intézkedés szerint minden magyar állampolgár évente egyszer utazhat konvertibilis valutájú országba magáncéllal. (Eddig kétévente lehetett meghívásos látogatóutat, háromévente turistautat tenni.) A következő években nem számít, hogy látogatás, turizmus vagy csoportos utazás-e — ám a Magyar Nemzeti Bank ezentúl is csak háromévenként ad konvertibilis devizát egyéni turistaúthoz. Az utazási irodák persze évről évre vastagabb füzetekben hozzák ajánlataikat köztudomásra, s a legtöbb ajánlat kívülesik ezen a hároméves megszorításon. Vagyis az utazás — mint szerte a világon — ma már főleg pénzkérdés. Különösen az, ha olyan országba látogatunk, ahol a szállodák, éttermek, boltok jelentősen drágábbak az itthoniaknál. Mert itthon kell azt a tizenkétezer forintot összegyűjteni, amiért ma egy turista devizát kap a banktól, de külföldön könnyű azt elkölteni. Talán ezért is egyre népszerűbbek a társas utak. Az IBUSZ vagy valamelyik konkurrens utazási iroda olcsóbban ajánlja a szállást és a reggelit-ebédet. Ezek az irodák azzal számolnak, hogy erőteljesen megnő az utazók száma, és hoszszabb és távolabbi utakra jelentkeznek az ügyfelek. Hogy végül is a bank — azaz a magyar állam — honnan teremti elő az ehhez szükséges valutát? A tervek szerint: a megnövekvő magyarországi idegenforgalomból. S. P. J. Képeinket - egy nyugat-európai IBUSZ-körutazáson - lapunk fotóriportere, NOVOTTA FERENC készítette 9