Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-10 / 1. szám
Történelmünk képekben 26.ZRÍI1VI VÉRE R10SIR REISET A Wesselényi összeesküvés Az 1664-es vasvári béke országszerte megdöbbenést váltott ki. Nyilvánvalóvá vált, hogy a bécsi udvar kész Magyarország érdekeit feláldozni, ha a török támadást leállíthatja, és ezzel szabad kezet kap nyugat-európai politikájában. A végvári katonaság szigorú parancsot kapott, hogy a török kihívásokat ne viszonozza, a török várőrségek portyázásait ne torolja meg. Várad, Kanizsa és Érsekújvár elestével immár nem volt az országnak olyan zuga, mely biztonságban érezhette volna magát a török rabló csapatok elől. Az ország tehetetlenül és védtelenül ki volt szolgáltatva. Az erdélyi fejedelemség Apafi Mihály alatt korábbi önmagának csak árnyéka, tőle segítség nem volt várható. A szomszédos Lengyelország a, saját bajaival volt elfoglalva, rá sem lehetett számítani. A reménytelen helyzetben még a vezető méltóságok is Bécs ellen fordultak, s arról tanácskoztak, hogyan menthetnék meg az országot a teljes pusztulástól. Wesselényi Ferenc báró nádor, Lippay György esztergomi érsek, Nádasdy Ferenc gróf országbíró, Zrínyi Péter gróf (Miklós, a költő és hadvezér öccse) horvát bán és I. Rákóczi Ferenc választott, de katolizálása és apja politikája miatt elűzött erdélyi fejedelem. Csupa katolikus, királyhű főúr, a Dunántúl és a Felvidék legnagyobb birtokosai. A megbeszéléseket hamarosan a szervezkedés követte. Az összeesküvő főutak fegyveres fölkelést terveztek, és elsősorban a Habsburg-ellenes hatalmak támogató - sában reménykedtek. Követet küldtek XIV. Lajos francia királyhoz, próbálkoztak a lengyel udvarban, sőt a török Portával is fölvették a kapcsolatot, évi adót Ígérve, ha a szultán támogatja őket. Világos elképzeléseik, konkrét terveik azonban ne voltak sem a felkelés megszervezéséről, sem a távolabbi jövőről. Kalandos terveket szőttek arról, hogy foglyul ejtik I. Lipót császár-királyt, ugyanakkor gyakorlatilag semmit sem tettek a köznemesség vagy éppen a parasztság megnyerésére. Több évi habozás után — miközben Wesselényi és Lippay meghaltak — 1670-ben az összeesküvők elszánták magukat a fegyveres fölkelésre, Rákóczi, a fölkelés vezéreként hadba szólította a felvidéki megyéket. Felszólítása nem járt komoly eredménnyel. Most derült ki, hogy a főnemesi összeesküvésnek nincs háttere sem a hazai társadalomban, sem külföldön. Zrínyi Péter és sógora Frangepán Ferenc a dolog reménytelenségén megijedve Bécsbe futott, hogy mindent felfedve, kegyelmet kérjen. A császári katonaságnak könnyű dolga volt az összeesküvés elfojtásában: fegyveres ellenállásra sehol sem került sor. A kormány úgy vélte, elrémítő példát kell statuálni. A résztvevőket idegenekből álló rendkívüli bíróság elé állították, s ez idegen, nem magyar törvények alapján, fej- és jószágvesztésre ítélte a vezetőket. Zrínyit és Frangepánt Bécsújhelyen, Nádasdyt Bécsben lefejezték, a meghalt nádor özvegyét Széchy Máriát (a „murányi Vénus”-t) vagyonától megfosztva kolostorba zárták, s nehogy a köznemesek azt véljék, hogy csak a főurakat vonják felelősségre, fejét vették a köznemes Bónis Ferencnek is. Csak I. Rákóczi Ferenc kapott kegyelmet, óriási váltságdíj (300 000 forint) ellenében, anyja, a jezsuitákat mindenben segítő, vakbuzgó Báthory Zsófia érdemeiért. A főúri összeesküvés jó ürügyet szolgáltatott a bécsi kor- 1 10
