Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-02-21 / 4. szám
Balladák é/ me/ék Szekeres Erzsébet faliképéi Müvei elé valamelyik népballadánk kívánkoznék leginkább, vagy egy jól kiválasztott meserészlet. Hiszen maga is belőlük, közülük indult el, s legjobb alkotásaiban hozzájuk nő fel újra és újra. A legszebb népballadák, népdalok és népmesék jutnak el hozzánk új formában Szekeres Erzsébet varrott faliképéin. Nem illusztrálja a Kallós Zoltán gyűjtötte balladákat, hanem a számára fontos pillanatot ragadja meg bennük, s a szülőföld ma is élő népművészetének motívumaival alkotja újra őket. A Galgamente fehér fonala, gyöngyei, a kék, a fehér, az aranysárga szín és a tavasz virágai békességgé oldják a népballadák szomorúan fenséges hangulatát. Kiállításain egy-egy balladasor a tisztaság és a harmónia légkörében — ajándékként — az új ráolvasás vágyát is fölébreszti a látogatóban. Ha pedig a gyermekekhez szól, tarka színhalmozássá vidámodik a balladák letisztult jelrendszere. A bájosan humoros, néhol groteszkre formált figurák boldognak hitt gyermekkorunkat idézik. „Gödöllőn élek, ezt tartom szülővárosomnak, s minthogy a Galgamente az otthonom, szinte önkéntelenül kezdtem a népművészettől kapott élményeimet beleszőni-varrni képeimbe. Végzettségem szerint mezőgazdasági mérnök vagyok, s édesanyám segítő szeretetének köszönhetem, hogy szabad időmben képeimen dolgozhatok, s így néhány éve a Művészet Évkönyv is rendszeres kiállítóként tarthat számon.” Jó néhány képe már művelődési intézmények, házasságkötő termek, óvodák falát díszíti. A legfrissebb hamarosan a gödöllői gyermekkönyvtárba kerül, s új kiállítási anyaga készül Szolnok városának fölkérésére. „Azt szeretném mindig elérni, hogy a képeimet szemlélők végül is mosollyal szívükben távozzanak a kiállításomról. Még akkor is, ha — mint az életben mindig — a szép mosolyba bánat is vegyül.” PATONAI ADRIENNE 24
