Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-02-21 / 4. szám
A MÁTYÁS-TEMPLOM KÓRUSA A KÖLNI DÓMBAN A Ml MŰVÉSZETÜNK - SZOLGÁLAT A budai Mátyás-templom háromhajós, kéttornyú, gótikus épületéről először 1247-ben történik említés, amikor a tatárjárás után vallási központja lett a Várhegyen létesített településnek. Volt német polgárok temploma, török dzsámi, a jezsuita rend tulajdona, 1773 óta pedig plébániatemplom. A Mátyás-templom kórusát Tardy László karnagy vezényli kotö: leknek evét Mátyás királyról kapta, aki különös gondot fordított bővítésére, egyházi szerepének növelésére. Bár az ő uralkodása alatt — sőt, a korábbi évszázadokban is — a templomnak saját ének- és zenekara volt, igazán csak 1686-tól, a török iga alóli felszabadulás után válik a magyar egyházi muzsika fellegvárává. Magyarországon itt adják elő első ízben Mozart Requiemjét. Itt mutatják be 1867-ben — I. Ferenc József és Erzsébet királyné koronázásakor — Liszt Ferenc Koronázási Miséjét, itt hangzik fel először Kodály Zoltán híres Budavári Te Deuma. 1942 és 1962 között a magyar kórusmuzsika egyik legnagyobb mestere, Bárdos Lajos a templom karnagya; a régi korok és a XX. század zenei termését egyaránt felölelő gazdag repertoárt és magas színvonalú énekkari kultúrát alakít ki az évszázados falak között. Jelenleg tanítványa, a 39 éves Tardy László irányítja a Mátyás-templom zenei életét. Az ő vezénylete alatt vendégszerepeit nemrég a kórus a kölni Dómban rendezett fesztiválon. Az itt következő beszélgetés a fellépés előtt készült a karmesterrel. * A kölni Dómban a magyar kórus próbál. A néhány percnyi pihenő alatt az énekesek a homályba vesző boltíveket nézegetik. A Mátyás-templom kicsiny szobácskának tűnik ehhez a hatalmas csarnokhoz képest... ... — Még egyszer! Ügy szökjön fel a „Jubilate”, mint... mint ezek az oszlopok itt! „Jubilate Deo omnis terra” — énekli a kórus, és ezúttal valóban fényes sugárként szárnyal a dallam a kecses pillérek között. A nagykabátba és sálba burkolózó fáradt énekesek megkönnyebbülten szélednek szét. Az akusztikai, felállási, ki- és bevonulási próbák kimerítő órái után most végleg magukra találtak az óriás katedrálisban. Tardy Lászlón nyoma sincs a kemény munkával eltöltött délei őttnek. Fáradhatatlanul j önmegy a délutáni fellépés színhelyén, megbeszél valamit a szólistákkal, öltözködési tanácsokat osztogat a kórus hölgytagjainak, nyugtatgatja a közelgő szereplés lázában égő orgonistát, Kistétényi Melindát, választékos német nyelven tárgyal a Westdeutsche Rundfunk munkatársaival, s mikor végre elindulunk a szemben levő vendéglő felé, alig lehet a nyomába érni, olyan energikus léptekkel vág át a Dóm előtt tolongó tömegen. — Nem is annyira energia ez, mint inkább hit — mondja. — Nagyon hiszek az énekeseim képességében. Vendéglátóink ideális körülményeket teremtettek a számunkra, a továbbiakban minden rajtunk múlik. — Járt már külföldön a kórus? — Soha. Ráadásul mi vagyunk — harminc év óta — az első katolikus énekkar, amely Magyarország határain túl bemutatkozik. Otthon is ritkán adunk önálló estet. Évente körülbelül nyolcvan alkalommal lépünk fel, de ebből legfeljebb négy-öt a pódiumkoncert. Az én együttesem kifejezetten liturgikus kórus, nem rutinos előadói gárda. — Mégis önökre esett a választás ... — Amikor ezt a rendkívül megtisztelő meghívást kézhez kaptuk, az előbb elmondottakat és az ezekkel kapcsolatos kételyeimet feltártam a Westdeutsche Rundfunk munkatársainak is. Azt válaszolták, hogy nekik épp ilyen kórusra van szükségük. Leo Waltermann úr eljött Budapestre, és felvette hangszalagra az egyik vasárnapi misénket. Most pedig itt vagyunk. Az izgalom érthető: első külföldi szereplésünk ez, s mindjárt a kölni Dómban, csupa nagyhírű együttes között... Tardy László még főiskolásként lett a templomi kórus tagja. Hamarosan részt vett a betanításban, majd vezényelt is. Amikor megürült a karnagyi állás, a plébános őt kérte fel az ének- és zenekar irányítására. Emellett kántori teendőket is ellát, nyaranta kántorképző iskolát vezet, s mivel a kórusban a legkülönbözőbb foglalkozású és zenei képzettségű énekesek vannak a gimnazistától az öreg nénikig, külön kottaolvasási tanfolyammal teszi egységessé a művészi színvonalat. — Az új tagok a régiek hozzátartozóiból, barátaiból verbuválódnak. Ezek szerint nincsenek is utánpótlási gondjaik? — Dehogynem. A vasárnapról vasárnapra való munka, a heti három próba olyan rendszerességet, áldozatkészséget kíván, ami az új jelentkezők jó részét előbbutóbb elriasztja. Ráadásul, mivel amatőrök vagyunk, nálunk nincs honorárium, csak a szólisták és a zenekar szólamvezetői kapnak fellépti díjat. Nincs lemezfelvétel, taps, külföldi turné... A mi művészi munkánk lényege nem a szereplés, hanem a szolgálat. Alá kell vetni magunkat a liturgia rendjének. Produkciónk a mise része. — Gondolom, ez nem jelent problémát, hiszen az együttes tagjai valamennyien hívők? — Ez tévedés. Van közöttünk nem hivő is, akit a templomi zenélés semmihez sem hasonlítható élménye vonz ide, a zenével való teljes átlényegülés. Ez az elmélyülés a személyiség olyan fokú kiteljesedésével ajándékoz meg, amelyre egyébként kevés lehetőség adódik az életben. — Szólistáik rendszerint neves opera- és dalénekesek. — Többnyire ők is nálunk tanulják meg, hogy a templomi éneklés egészen más magatartást kíván, mint a színpadi — vagy pódiumszereplés. Vannak persze olyan született oratóriumművészek, mint például a Német Szövetségi Köztársaságban élő Hamari Júlia vagy Marton Éva, akik mindig szívesen állnak rendelkezésünkre. A Mátyás-templom kórusának nagyon gazdag a repertoárja. Előadnak gregorián énekeket, reneszánsz darabokat, Bach-, Schütz-, Caldera-, Haydn-, Mozart-, Liszt-, Schubert-, Verdi-műveket, XX. századi magyar és külföldi kompozíciókat. Sok mai szerző nekik írja műveit. A kölni bemutatkozásra főleg modern magyar alkotásokat hoztak. — Mégpedig újonnan betanult darabokat. Nem volt könnyű a rendszeres templomi munka mellett felkészülni. * Délután zsúfolásig megtelt a Dóm. A szólisták — Tarkó Magdolna, Farkas Éva, Keönch Boldizsár és Nagy Gábor — remekelnek, a kórus kristálytiszta intonációval, dús hangzással énekel, latin kiejtésük tökéletes. Most magyar nyelven szól az ének. A hallgatóság eleinte a német fordítást böngészi, aztán lassan becsukódnak a műsorfüzetek. Az emberek hátradőlve élvezik a muzsikát. A Mátyás-templom kórusának művészete, a magyar zene — nyelvi korlátok és földrajzi távolságot átlépve — eljutott a kölni közönséghez. RÓNAI JUDIT 20
