Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-21 / 4. szám

A Michel Katalin szobrairól készült képeket nézegetem. Sosem láttam ezeket a műveket, nem ismerem valóságos méretüket, nem tudom, hogy hová helyezhetem őket.

Alkotójuk tizenkét esztendős volt, amikor elhagyta hazáját, sokat kóborolt a világban, Amerikában tanult, bejárta a fél földgolyót, ma Belgiumban él, alkot és tanít.

A szobrok hangulatát azonban érzem.

Az idős parasztemberekről készített sorozatában a verbunkos jól ismert kopogását hallom. Portréiból és arányosra formált aktjának testtartásából a sokat vándorlók, a soha megállapodni nem tudók fáradtságát érzem.

A művész árul el legtöbbet a gyökereiről. Nem véletlenül tartják a legfogékonyabb kornak a gyermekkort, akkor érik a legmélyebb benyomások az embert. Ha valaki Zát és felismer egyedi vonásokat, ha van benne művészi átalakítóképesség, ha mélyre nyúlnak a gyökerei, akkor felismerhető keze nyomán, hogy honnan indult.

1. s.

KÖZLÉKENY

SZOBROK

1. Öregesen 2. Szemlélődés

3. Női alak

4. Leányfej 5. Öregedés

14

6. Apáca