Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-02-21 / 4. szám
bűvészkedők és bohóckodók, azaz a televízió által alapított Ki mit tud? elnevezésű versengés legjobbjai. Majd itt, a Pataky Művelődési Házban gyürkőztek egymással a nemzetközi karmesterverseny jelöltjei és a Röpülj páva népdalénekesi mozgalom leghíresebbjei. És ha már ország-világ a kőbányai, kupolás házra figyelt, illendőnek tartották a „bennszülöttek” is, hogy legalább egyszer meglátogassák azt a híres-neves, képernyőről figyelt épületet, szemügyre vegyék hirtelen támadt lokálpatriotizmussal belülről is. Az egyszeri bekukkantok azután rendszerint huzamosabb ideig ottmaradtak, mert ki-ki talált képzettségének és érdeklődésének vagy munkájának megfelelő foglalatosságot a Pataky ban. Mert a ház vezetőinek második számú népművelői leleménye az volt, hogy a televízió révén óvatosan behívogatott környékbelieket változatos programmal nyerték meg. Színházuk — úgy nevezik „mozaik színház” — modern és konzervatív is egyszersmind. A budapesti nagyszínházak, a veszprémi, a kecskeméti, a szolnoki és a békéscsabai társulat el-elhozza ide hagyományos stílusú előadásait is, avantgarde játékait is. A Szerelem, ó! című bohózat éppúgy megtalálja itt közönségét, mint Jarry képtelen komédiájának, az Übü-nek bízvást hajmeresztőnek nevezhető előadása. Jazz-balett és klasszikus tánc, Liszt Dante-szimfóniájának elvont koreográfiája és Boney Aí-ék utánzása egyaránt színre kerül itt. Ki-ki maga döntheti el, melyik stílushoz fordul, mely irányzatnak tapsol és milyen művészi törekvést pártfogol legközelebb, ha színházjegyet vált a Pataky-estekre. A vendégtársulatok mindig telt ház előtt szerepelnek. A közönséget immár nem hivatásos „közönségszervezők” kerítik, elfogynak jó előre a jegyek a ház pénztárából is. Igaz, a munkáskörnyezet mindennapjaihoz is igyekeznek igazodni ezek az előadások, nemcsak sokfajta érzelem- és érdeklődésvilágukhoz. A színházi estek délután öt órakor kezdődnek általában, hogy a másnapi, kora reggeli munkakezdést ne akadályozzák éjszakába nyúló művelődési programok. A színházi estek ideién gyermekmegőrző működik a házban: míg a szülők a színházteremben mulatnak avagy okulnak — kicsinyeikre szakképzett gondozónők ügyelnek. A Pataky Művelődési Házban a legdrágább operajegy — a szegedi operatársulat gálaestjére például — harminc forint. Mint minden művelődési intézmény, olykor a Pataky is készít felméréseket önnön munkája igazolására és a további lépések előkészítésére. Adataik arról beszélnek, hogy 1979-ben 100 százalékkal emelkedett az 1977-es felmérésekhez képest a színházbajárók száma. A számok persze nem mindig az igazról beszélnek, olykor csak a valóról vallanak. Bármiként is van azonban, bármiként is magyarázható e százszázalékos közönséggyarapodás, az bizonyos, hogy az ország alighanem legszínesebb színi repertoárját egy munkáskerület lakossága láthatja. Képzőművészeti programjai legalább olyan tarkák e művelődési háznak, mint színházi tervei. Három kiállítótermükben — Kis- és Kamara Körgalériájukban, valamint a díszteremben — a legkülönbözőbb képzőművészeti irányzatok mutatkoznak be. A kiállítások szervezői jól tudják, hogy a vizuális nevelésnek éppen olyan szociológiai jelentősége és hatása van, mint a személyiségnemesítő színházi élményeknek. El-eljátszanak olykor azzal is. hogy egymás• sál ellentétes irányzatok képviselőinek munkáit mutatják be egyszerre és a közönségre bízzák a választást. Az ellentétek láttán támadt befogadói feszültségek társadalomlélektani megfejtését ugyancsak felmérések szolgáltatják. Kitűnt, hogy a fiatalság és a munkásközönség készségesebb elfogadója a modernista irányzatoknak, mint az idősebb korosztályhoz tartozók és az értelmiségiek, akik viszont valósághű ábrázolási módot várnak a képzőművészetektől. Mi minden történik még a Pataky-ban? Van itt huszonegy klub — a hanglemezklub Bach-programját a szomszédos katolikus templom szószékéről ajánlották a hívek szíves figyelmébe —, van tucatnyi szakkör — filmszakkörük nívódíjat kapott —, vannak nyelvtanfolyamok kicsiknek és nagyoknak — a gyermek-nyelvtanfolyamok hallgatóinak ötven százaléka munkás származású —, van pedagógiai, módszertani központjuk, ahol a felnőttnevelés leghatásosabb módszereit igyekeznek kidolgozni. És van egy vendégkönyvük, ahová a messziről jött látogatók — oxfordi, svéd, francia pedagógusok például — bejegyzik a Pataky Művelődési Házban szerzett tapasztalataikat. Egyszer indiai papok jártak itt, a Kerala állambeli Kathakali együttes ősi indiai táncokat mutatott be. ők ezt írták a vendégkönyvbe: „a kultúra templomában járunk”. LŐCSEI GABRIELLA FOTÓ: GESZTI ANNA ÉS BENKÖ IMRE — MTI 11
