Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-02-21 / 4. szám
KŐBÁNYAI KUPOLA A Pataky István Művelődési Ház A »tata* v Eltévedne bizonyára az égigérő lakótornyok között az, aki tíz esztendőnél is régebben járt Kőbányán. Eltűnt néhány éves, gyors városrendezési munka után a csúfságával is megható, régi peremkerület. Lebontották a gyárakat körülölelő földszintes utcákat, kivágták a gyárkémények füstjével dacoló, haragoszöld fákat. Modern nagyváros lett a hajdani, kétarcú munkáskerület, kőrengeteg, betonvilág, öt év alatt megkétszereződött lakóinak száma: ma százhúszezren lakják, főként fiatal családok. Tizenkétezer gyerek indul reggelenként itt általános iskolába, ötezret visznek hajnalonta az óvodákba. A nagyhírű kőbányai gyárakban hetvenötezren dolgoznak. Munkások, értelmiségiek, segédmunkások. Ha a városrész külső képe egyhangúvá változott is a célszerűségi elvet valló városrendezés következtében, a lakosság összetétele műveltség, ízlés, életeszmény tekintetében meglehetősen heterogén. A különböző világlátású emberek is egyetértenek azonban abban Kőbányán, hogy szórakozni, szabad időben tanulni, szellemileg felüdülni — „a Pataky”-ba kell járni. Nyelvleckére „a Pataky”-ba küldi csemetéjét a kutatómérnök éppúgy, mint a segédmunkás, szabni-varrni odajár a nyugdíjas munkásasszony csakúgy, mint a gyermekgondozási segélyen levő közgazdásznő. Színházba menni, operába járni — ezek a fogalmak mindenkinek egyformán a Pataky Művelődési Ház látogatását jelentik Kőbányán. Legendák lengték körül, midőn még csak félig volt készen, ezt a most már megéneklésre érdemes épületet. Csúfondáros legendák. A semmiből hirtelen egy fémkupolával ékeskedő-éktelenkedő nagy monstrum emelkedett ki. Holdbéli palotának, torz planetáriumnak vélték az arrajárók, azok, akik azt remélték, hogy a művelődés közemberhez méltó házát építik föl Kőbányán. De hamarosan kiderült, mire jó a hivalkodó — elkapkodott újságcikkekben is megdorgált — fémkupola. Tóth Dezső építész tervei szerint a viszonylag kicsiny színházterem hangzási viszonyai és szcenikai lehetőségei válnak jobbá a terem fölé boruló, kívülről csillogó-villogó boltozattal. Ha nincs ez a félgömb, a munkáskerületi művelődési házban nemigen rendezhetnének remek hangzású operaesteket, nem látogatnának ide szívesen híres külföldi együttesek koncertet adni. És ha nem álmodja meg a tervező merészen ezt a kupolát, aligha válhatott volna országos érdeklődésű televíziós közvetítések színterévé a Pataky Művelődési Ház. Pedig az élő közvetítésekkel kezdődött el ennek a ma már mindenki által becsült, a művelődés biztató legendáival körülvett intézménynek a pályája. Hiú ábránd azt képzelni, hogy ha egy munkáskerület közepén megnyílik egy modern, jól felszerelt közművelődési intézet, gazdag könyvtárával, pazar hanglemezgyűjteményével, kiállítási termeivel, meghitt klubszobáival, kényelmes színházi zsöllyéivel azonnal közönséget is teremt magának. Nem, a közönséget be kell csalogatni és a művelődés megannyi lehetőségét meg kell szerettetni az egyszeri, alkalmi betévedőkkel. A Pataky Művelődési Ház leleményes igazgatója, Balogh Lajos és lelkes népművelői gárdája úgy küzdött meg a környék kezdeti idegenkedésével és közönyével, hogy meghívta a Televíziót: legnépszerűbb vetélkedőit rendezze meg náluk, az ellenszenvvel fogadott kupola alatt. Egy csapásra az országos érdeklődés középpontjába került ily módon a Pataky. Estéről estére, hétről hétre figyelte mindenki, miként győzködnek Kőbányán az ország legkülönbözőbb pontjairól összegyűlt ifjú versmondók, énekesek, táncosok, 10
