Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-12-24 / 25-26. szám

Alighanem a legnevesebb élő építész volt. 1902-ben született Pécsett. Amikor 1934-ben már a Bauhaus mestereként hazatér, megnyeri ugyan a Budapesti Nemzetközi Vásár elrendezésének és épületeinek pályázatát (két kitűnő társával, Fischer Józseffel és Molnár Farkassal), de a mindenható mérnöki kamara megtagadja tagfelvételét, ezért kénytelen elhagyni hazáját. Nevét pedig máig furcsa mód inkább Marcel Breuernek mondjuk. Egyszóval nem lehetett próféta a saját hazájában.

Pedig építészként, mondhatom, „próféta” volt Breuer Marcel. Tudatosan — mint a Bauhaus, személy szerint Walter Gropius neveltje, majd társa — a kicsivel, de nemhogy a kicsiny lakóházzal, hanem a bútorral, annak is legkisebb, ám minden bizonnyal legfontosabb egységével, a székkel kezdte, és fokról fokra haladva, roppant épületegyüttesek, sőt egész települések minden részletre kiterjedő — megvalósított és sikeresnek bizonyult! — megtervezéséig jutott el. övé az első beépített konyha, az első összerakható modulbútorok terve, övé az első — nyomban világsikert aratott — acélcsőszék és karosszék. És övé az Amerikában, Angliában, Franciaországban, Svájcban, Hollandiában és Németországban fölépült sok-sok .kisebb magánház, nyaraló, nagy hivatali központ, gyárüzem, erőmű, egyetem, múzeum. kiállítási csarnok, könyvtár, áruház, követség, pályaudvar, templom és kolostor, egész lakótelep szerzősége, köztük olyan világhírességeké, mint a New York-i Whitney Museum, a párizsi UNESCO-szókház (társulva az olasz Nervi vei és a francia Zehrfuss-szal) vagy a franciaországi IBM-kutatóközpont. Méltán övé az a ritka kitüntető jelző is — „formaalkotó” —, amellyel két amerikai folyóirat eddig mindössze tízvalahány építészt becsült meg a világon.

Nem feladatom, hogy Breuer Marcel hatalmas ívű és értékű életművét érdeme szerint méltassam. Megtették ezt már az építésztörténészek — munkájának nemcsak nemzetközi elismerése, de irodalma is igen tekintélyes — Magyarországon elsősorban jó barátja, Major Máté professzor. Egyébként neki is köszönhetem, hogy Breuert a hatvanas években tett első hazalátogatása alkalmából személyesen megismerhettem.

Akkor alighanem már fölmerült a Műegyetem díszdoktori kitüntetése, amelyet utóbb el is nyert, mégsem az, hanem elsősorban szü-40

Egy nagy magyar építész halálára