Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-21 / 4. szám

Kultúra — tudomány Száz évvel ezelőtt, 1881. január 29-én született Pásztor János szobrász. Legje­lentősebb alkotása az Országház előtt felállított, II. Rákóczi Ferencet ábrázoló lovasszobor FOTO: LAJOS GYÖRGY — MTI A Magyar Tudományos Akadémia székházéban rendezték meg a III. or­szágos számítástudományi konferen­ciát, amelyen a kétszáz hazai szak­ember mellett 14 ország nyolcvan matematikusa vett részt. * Megtartotta első ülését a Magyar Tudományos Akadémia újjáalakult Anyanyelvi Bizottsága: elnöke ismét Illyés Gyula, társelnöke Lőrincze La­jos, titkára pedig Grétsy László lett. + Az ausztráliai Brisbane-ben össze­jövetelt rendezett a Kodály Nevelési Intézet ausztráliai elnöke a queens­­landi egyetemen tartott szeminárium 165 hallgatójának. A díszvacsorán részt vett Gilmore queenslandi okta­tásügyi miniszter (a queenslandi kor­mány húszezer dollárral támogatta a szemináriumot), és Diana Hear­­mann, a Nemzetközi Kodály Társa­ság elnöke. Az üdvözlő beszédekre Molnár István nagykövet válaszolt. * Két nagysikerű koncertet adott Londonban Schiff András zongora­­művész. A Wigmore Hallban Bach-, Mozart- és Schubert-műveket, a Ro­yal Festival Hallban pedig Mendels­sohn II. zongoraversenyét adta elő a Royal Philharmonic Zenekarral, Kurt Másul vezényletével. * Március 9. és 20. között, Bartók születésének századik évfordulója tiszteletére ünnepi hangversenysoro­zatot ad Detroitban Doráti Antal, a Detroit Symphony Orchestra élén, világhírű szólisták közreműködésé­vel. Ezzel egyidőben — a világhírű dirigens és zeneszerző kezdeménye­zésére — Bartók művészetét elemző kongresszust is tartanak. Bartók születésnapján, március 25-én első amerikai sikereinek színhelyén, a New York-i Carnegie Hall-ban ve­zényel hangversenyt Doráti Antal. * Torinóban vendégszerepeit az Ál­lami Operaház balettkara Delibes Sylvia című művével. Turnéja során a társulat megkoszorúzta a Torinó­ban elhunyt Kossuth Lajos mell­szobrát. * A londoni Royal College of Music, az angol zeneakadémia nagytermé­ben bemutatták Durkó Zsolt Halotti beszéd című oratóriumát, amely Bu­da és Pest város egyesítésének cen­tenáriumára készült. * Londonban a Questor Színház be­mutatta Karinthy Ferenc Gellért­hegyi álmok című kétfelvonásos da­rabját. Néhány évvel ezelőtt ez a társulat játszotta Örkény István Macskajáték és Vérrokonok című darabját. Ritka szerencsés pálya volt a Tol­­nay Károlyé. Már indulásában is. Ta­nára, aki hamar észrevette az órái alatt titokban művészeti szakmunká­kat olvasó diák tehetségét, Fülep La­jos volt. ö vitte el tanítványát a Va­sárnapi Körbe, a filozófusoknak és esztétáknak ebbe a magas színvonalú vitakörébe, ahol a tizenhét éves ka­masz olyan ifjú óriásokkal ismerked­hetett meg, mint Lukács György, Mannheim Károly, Antal Frigyes Hauser Arnold és a többiek. 1918-ban iratkozott be a bécsi egye­temre, ahol Max Dvorak tanítványa lett. De régi személyes kapcsolatai ré­vén is tágult látóköre Bécsben. Vi­szontláthatta időközben emigránssá lett barátait, a Ferenczy testvéreket: Noémit és Bénit, Lesznai Annát és férjét, Gergely Tibort, találkozhatott Lukáccsal és Balázzsal is. Berlinben tanult tovább. Majd a hamburgi egyetemen lett magántanár, később pedig — már mint Charles de Tolnay — a párizsi Sorbonne-on előadó. 1934-ben mégis itthon publi­kálta Ferenczy Noémiről írt köny­vét. Már a húszas években tudósi alá­zattal szegődött két nagy művészide­álja id. Pieter Brueghel és Michelan­gelo mellé. 1939-től pedig a princeto­­ni Institute for Advanced Study tag­jaként és a New York-i Columbia egyetem tanáraként folytatta akkor már főként Michelangelo stúdiumait, amelyek eredménye nagy ötkötetes monográfiája lett. Ennek elismerése­képp hívták meg 1965-ben a firenzei Casa Buonarroti (Michelangelo mú­zeum és kutatóközpont) igazgatójá­nak. Itt dolgozott idén januárban, 81 éves korában bekövetkezett haláláig. Ám bármilyen magasra ívelt is pá­lyája, Tolnay Károly mindenütt hű maradt múltjához és a régi társak­hoz. Princetonban „vasárnap oltárt” állított fel, amelyről ezt írta egy le­velében: „Ezt Máli és Tibor (Lesznai Anna és Gergely Tibor) egyik prince­­toni látogatása ünneplésére építettem fel; könyvtári szobám egyik kiürített asztalán összehoztam a „vasárnapo-TOLNAY KÁROLY Tolnay Károly, Ferenczy Noémi és Ferenczy Béni ARCHÍV FELVÉTEL A magyar sajtó megemlékezett Fernand Léger francia festő születésének 1C0. év­fordulójáról. Képünkön: A „Házak, tetők” című olajfestmény Mihályfi Ernő gyűjte­ményéből SZELÉNYI LÁSZLÓ REPRODUKCIÓJA 4 sok” összes (nálam meglevő) köny­veit és tanulmányait, és a könyvpi­ramisok közé néhány fényképet és virágot is helyeztem. Máli verseskö­tetei és a Gergely Tibor illusztrálta mesekönyvek az asztal közepén dí­szelegtek ... Mindannyian örömmel néztük az „oltárt”. 1969-ben látogatott először haza. Még üdvözölhette két kedves fiatal­kori mesterét, Lukácsot és Fülepet. Felvette a kapcsolatot a hazai művé­szeti élettel is. Két régebbi munkája alapján összeállított Michelangelo könyve 1975-ben magyarul is megje­lent. Nyolcvan éves korában pedig magas kitüntetést kapott itthon. Még olvashatta a Gondolat Kiadó­nál nemrég megjelent Vasárnapi Kör című dokumentumkötetet, amelynek nyomán ismét körülrajzották az em­lékek, mint arról a szerkesztőknek írt levelében beszámol: „.. . olvasása közben és olvasása után mindinkább az „Elmúlt idők” varázsát éreztem. Mert autentikus itt minden: olyan, mintha megint együtt lennénk egy „magyar lugasban” (Balázs) kilátás­sal a Dunára és Pestre, a kedves, tisztelt és szeretett barátokkal, akik részben mestereink is voltak.. „Könyvük olvasása boldoggá tett, mert felidézte életem egyik legfonto­sabb fejezetét — pest—budai fiatal­ságomat.” Utolsó percig dolgozott. Életműve nemcsak a magyar, hanem az egész világ művészettörténetének kiemel­kedően fontos fejezete. VEZÉR ERZSÉBET A CORPUS (Részlet) Engedélyt kértem, hogy egyik ta­nítványomnak, aki az olasz—magyar kulturális kapcsolatok köréből sze­retne doktorátustémát, Tolnay Ká­roly firenzei tizenöt esztendejét ad­hassam feldolgozásra. Az igazat most már megvallva; szerettem volna mi­nél több emlékét megmenteni, így is. — Ki az a tanítvány? — kérdezi szokott, minden esélyre kész, lelkes bizalmatlanságával. Mondom. Kis csend. Mérlegeli a név hangzá­sát, az én hangsúlyomat. Aztán: — Zseniális? — Szorgalmas ... korrekt... — Nem zseniális? — Ha megírja a laurea tézisét ró­lad, lehet hogy utána zseniálisnak fogják tartani. — Olyan tanítványod nincs, akire azt mondhatod máris, kertelés nél­kül, hogy zseniális? — Most épp nincs. — Tudod mit, várjunk azzal a disszertációval, amíg lesz egy zseni­ális tanítványod. Ráérek. Fiesole, 1981. január 24. HELYESBÍTÉS, UTÓIRAT Elhittem én is, hogy az élet hercege volt, még a halálban is. Tévedtem. Tegnap ideadta Anina Anna Maria a Kortárs decemberi számát. Ez volt az utolsó olvasmánya — mondta. Amikor a karácsonyi vakációról ha­zajöttek, akkor lehetett a postájában. Még volt ideje férjének végigolvasni. Igen, ez az aláhúzásokból is látszik. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents