Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-24 / 2. szám
tec A világjáró Taróczy Ha a nagyvilágban gyors közvélemény-kutatást tartanánk, hogy ki a legnépszerűbb, legrokonszenvesebb magyar sportember, a személyes élmény alapján alighanem Taróczy Balázs, legjobb teniszezőnk kapná a legtöbb szavazatot. Érthetően, hiszen a tenisz varázsa a hetvenes években végképp meghódította a világot. A labdát kedvtelésből ütő tíz- és tízmilliók közül csak a legjobb két-háromszáz versenyző nevét jegyzik a számítógéppel készített, naprakész világranglistán. A szélrózsa minden irányában rendezett, évente csaknem száz, nagyszabású Grand Prix pontszerző versenyen a legjobbak vehetnek részt. Taróczy ezek közé tartozik. Jóformán hétről hétre más országban fut a labda után, a világot járja a magyar sport igazán méltó képviselőjeként. — Az 1980-as esztendő egyben önigazolást is jelentett számomra — kezdte beszélgetésünket a Sashegy oldalában levő, barátságos lakásában. — Amíg ugyanis 1978 végén a tizennyolcadik voltam, 1979-ben nagyon rossz évet zártam. Csak az ősszel, meglehetősen későn lendültem igazán játékba, s ez csupán a negyvenötödik hely megszerzéséhez volt elegendő. Már-már elvesztettem önbizalmamat, és ráadásul a télen Ausztráliából valamilyen vírusfertőzést hoztam magammal és az év elején két hónapig az ágyat nyomtam. — Utána viszont gyorsan pótolni szerette volna a kényszerpihenőt .. . — Valóban, hiszen májustól december elejéig csaknem állandóan versenyeztem. Tizenkilenc nagy Grand Prix viadalon és hat-nyolc kisebb versenyen, bemutatón játszottam. Hilversumban, Baastadban és Genfben sikerült versenyt nyernem, s az utolsó három torna első fordulóbeli vereségét leszámítva kiegyensúlyozott teljesítményemnek köszönhetem sikeres szereplésem. Végül az ATP (Association of Tennis Professionals — Hivatásos Teniszezők Szövetsége) szavazásán az 1980-ban legnagyobbat előrelépők egyike lettem. — S nyilván folytatni is szeretné... — Májusban még csak huszonhét éves leszek, s így nem adtam fel annak reményét, hogy ne nyerjek meg egy igazán nagy versenyt. Bevallom Párizsra, a francia nemzetközi bajnokságra gondolok. amelyet a számomra legkedvezőbb talajon, salakos pályán rendeznek a híres Roland Garros stadionban. Ehhez arra is szükség volna, hogy meglevő tudásom teljes fegyvertárát még higgadtabban és okosabban tudjam érvényre juttatni, — Mennyiben változott helyzete a közelmúltban? — Több mint egy évtizede járom a versenyeket, hiszen szerencsémre nagyon fiatalon jutottam lehetőségekhez. Utazásaim során rengeteg ajánlatot kaptam, s amikor 1980 nyarán ismét megnyertem a Fürthben rendezett versenyt s újra hívtak, valahogy úgy éreztem, ezt nem szabad azonnal visszautasítanom. A szövetségtől és a sporthivataltól engedélyt kértem és kaptam arra, hogy a következő öt éven át a Német Szövetségi Köztársaság csapatbajnokságán a fürthi Tennis Club színeiben szerepeljek. — Mit jelent ez a kötelezettség? — Az éves programot tekintve tulajdonképpen egy versennyel többet az eddigieknél. Különben továbbra is teljes erővel az egyéni versenyekre, a Grand Prix viadalokra összpontosítok és természetesen a Davis Kupa mérkőzéseken és a Király Kupa osztályozókon a szövetség rendelkezésére állok. — Hogyan bírja az állandó versenyzéssel együttjáró sok utazást, környezetváltozást ? — Ebben nőttem fel, fiatalon sikerült alkalmazkodnom ehhez az életritmushoz, az állandó versenyzéshez. 1980 júniusában sikerrel védtem meg diplomamunkámat a közgazdasági egyetemen, hiszen professzoraim megértő támogatásával megfelelő vizsgahalasztásokat kaptam, és a versenyzés mellett is sikerült befeieznem tanulmányaimat. Egyelőre azonban a tenisz az életem. Ráadásul feleségem, Borika is a szekrénybe tette 1979-ben megszerzett építészmérnöki diplomáját, és vállalta velem a világjárás örömeit és terheit. — Vannak olyan pályák, ahol szívesebben versenyez? — Wimbledonban, az All England Club füves pályája játékom számára túl gyors, az amerikai cementpályákat pedig lábaim érzik túl keménynek. A salakot, az európai versenyeket kedvelem igazán. Ezek közül is azokat, ahol egyrészt valahogy mindig jól megy a játék, másrészt, ahol az évek múltával olyan kedves, jó barátokat szereztem, mint például a Ferencváros volt válogatott labdarúgója, Berkessy Eli bácsi Barcelonában vagy a jelenleg Londonban élő szombathelyi teniszező, Gazdag Géza, aki olykor még repülőre is ül azért, hogy lásson, hogy szurkoljon nekem. Ügy érzem, győzelmeimmel barátaimnak és ismeretlen honfitársaimnak egyaránt örömet tudok szerezni. S ez is növeli az egyes győzelmek utáni boldogságomat, ha viszont kikapok, legyen legyőzőm akár a világ legjobbja, szégyellem magam!... — Milyen érzéssel járja a versenyeket? — A tenisz csodálatos világ.. . Benne élni remek, nagyszerű dolog. De azért esténként még Amerikából is csaknem naponta felhívom anyámat telefonon, hogy elsőként tudja meg, mit játszottam, mit csináltam. Nagyon jólesnek a régi barátok vagy ismeretlen szurkolók érdeklődő telefonhívásai. örömmel cserélek véleményt a kint élőkkel. Így például legutóbb Genfben Pázmándy Péterrel, a Servette labdarúgó csapatának edzőjével találkoztam, s olykor nagyon jólesik a kikapcsolódás. A versenyek közben vagy alatt kevés a szabad időnk, hiszen moziba is legfeljebb esős napokon jutunk el. Igyekszem tájékozódni a világ dolgairól, s Örkény, Déry meg Moldova tartozik kedvenc olvasmányaim közé. Idehaza egyébként a hazai, időszerű kérdésekkel foglalkozó magyar darabokat kedvelem, nagyon szeretem a színházat. A versenyek közben vágyom haza, de egyelőre, amíg ilyen jól megy a játék, nem tudnék hosszabb időre kiszakadni a tenisz világából... — Búcsúzóul, van egy kedves története? — Vagy két éve Floridában találkoztam Lövey Szabolccsal, az egykori debreceni teniszezővel. A beszélgetés során szóba került az akkoriban kétesztendős Eszter unokahúgom, aki családi körben csak „Poni” névre hallgat. Elpanaszoltam, hogy szegény Poni bajlódik a szemével, azután Szabolcs barátom ajánlotta be Nóri nővéremet és kislányát Albert professzorhoz, a debreceni szemészeti klinika igazgatójához. A panaszok azóta megszűntek, Poni látása egyre javul, s így Floridában tudtam meg, hogy ki a legjobb szemorvos Magyarországon... VAD DEZSŐ 31
